Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - VÁGÓ SEBESTYÉN (Jobbik):
589 építettek!) , és nekünk stadiont is sikerült építeni. Pedig az önök egykori államtitkára, Mesterházy Attila úr nagy stadionépítési terveket vázolt. (19.20) A kormányuk elfogadott egy programot, csak nem volt sem erejük, sem lehetőségük arra, hogy azt is végrehajtsák, ahogy a pedagógusoknál sem sikerült emelni , csak csökkenteni. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Gőgös Zoltán: Felcsúton nem lett volna stadion, az biztos! Meg Kisvárdán sem! - Dr. Varga László közbeszól.) ELNÖK : Most Vágó Sebestyén képviselő úrnak adom meg a szót. VÁGÓ SEBESTYÉN ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nevezzenek szakbarbárnak, de én a saját szakterületemnek egy problémájáról szeretnék beszélni, ami az oktatási intézményeket érinti, ez pedig nem más, mint a gyermekvédelmi jelző rendszer működése, amelynek tagjai az oktatási intézmények is. És hogy ez miért nem működik, sokan feltettük már ezt a kérdést. Egyébként a jelzőrendszer többi tagjához képest az oktatási intézmények még kimagaslóan teljesítenek ahhoz képest, tehát hogyha összehasonlításképpen nézzük, de amúgy meg nem tudnak eleget tenni ennek a követelésnek. És miért nem tudnak? Amiről ma nagyon sokan ellenzéki képviselők már szóltak, sőt már kormánypárti képviselő is szólt, hogy leterheltek az oktatási intézmények, nemcsa k a gyermekek, nemcsak a diákok, hanem a pedagógusok is. Erre lenne egy nagyon jó intézmény egyébként, ami a magyar törvényekben szerepel is, ami megoldhatná ezt a problémát, ez pedig az iskolai szociális munkás. Ez még néhány évvel ezelőtt szerepelt is a kormány stratégiájában, az EMMI feladata lett volna ezt kidolgozni, sokáig mulasztásban is volt a saját határidejéhez képest, majd amikor majd’ kétéves csúszással ez belekerült a törvényekbe, ez úgy került bele, hogy a területileg illetékes, akkor még csal ádsegítő szolgálatok - most már gyermekjóléti központok vannak - családgondozója végezheti, feltételes módban, elláthatja ezt a feladatot. Ez abszolút nem felel meg a körülményeknek és az elvárásoknak. Mert nagyon jól tudjuk, hogy bár átalakították a csalá dsegítő és gyermekjóléti rendszert, és most már gyermekjóléti központok vannak, illetve lesznek, folyamatosan átalakulnak, de a leterheltségükön sokat ez nem fog javítani, és az ő leterheltségük mellett nem fogják tudni ezek a szolgálatok azt bevállalni, h ogy egy családgondozót iskolai szociális munkára küldjenek, és hogyha iskolai szociális munkára küldenek egy családgondozót, azt maximum a munkaidejének törtrészében tudja megtenni, amikor nagyon jól tudjuk, akár szociális szakemberek is, akár oktatási sza kemberek is, hogy erre a státuszra főállásban lenne szükség egy oktatási intézményben. És miért is? Egyrészről azért, hogy az oktatási intézmény a törvényi, illetve jogszabályi előírásának eleget tudjon tenni, tehát aktív tagja tudjon lenni a gyermekvédelm i jelzőrendszernek, ugyanis az oktatási intézmény az, amely nap mint nap találkozik azzal a gyermekkel, látja, hogyha valami nem stimmel, látja azt, hogyha esetlegesen veszélyeztetettségnek lehet kitéve az a gyermek a családjában vagy a lakókörnyezetében. És miért is van arra szükség, hogy ezt főállásban lássa el? Ugyanis hogyha főállásban nap mint nap ott van, akkor van abban a testközeli kapcsolatban a diákokkal, hogy ezt észrevegye, akkor van napi kapcsolatban pedagógustársaival, hogy tőlük akár a jelzés t megkapja, és a megfelelő lépéseket meg tudja tenni. De nemcsak ebben merülne ki egy iskolai szociális munkás feladata, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer részeként jelzéssel élne a gyermekjóléti szolgálatok felé, hanem egyéb más módokon is tudná segíten i akár a gyermekek szocializációját, akár készségek kialakítását, akár a pedagógustársai, a szaktanárok munkájának a segítségét. Mire is gondolok? Nemcsak a felnőttek, hanem nagyon sok esetben a gyermekek sincsenek tisztában azzal, hogy mi egy gyermek vesz élyeztetése, ő mint gyermek, mint osztálytárs, mint szomszéd mit tehet, hogyha ilyen problémát érzékel. Nemcsak hogy
