Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
549 ez rám nem vonatkozik, de próbálom ennek ellenére folytatni. Tehát a finanszírozás rendszerének a megoldására nem egy központosító megoldás létezik csak. Sok más megoldás létezett volna, amelyet nem vizsgáltak meg. És most itt van az idő, erről kell beszélni, és akkor el lehet gondolkozni azon, amiről már szakpolitikusok beszéltek. Ugye, nyilvánvalóan szembetűnő volt az, hogy dr. Pósán képviselő úr és dr. Hiller képviselő úr, mindketten gyakorló tanár urak, egyetértettek abban, hogy az oktatásnak a gyermekekről kell szólnia, sőt még Tuzson Bence államtitkár úr is azt mondta, hogy a gyermek az első, a gyermek az igazi érték - ezek hangzottak el , akiért az oktatás van. Ennek megfelelően azt gondolom, hogy ennek szellemében kellene beszélni, hogy vajon mire képes az az oktatási rendszer. Az igazat megvallva én egy picit attól tartózkodom, hogy csak a gyermekről beszéljünk, m ert legalább ennyire fontos a felnőtt, hogy kivé válnak ezek a gyermekek. Mert jelen pillanatban az oktatási rendszerben mit látunk? Azt, hogy egy olyan oktatási rendszer van, ahol konfrontatív, van szemben egy tanár és egy csomó gyermek, és 18 éves koráig jóformán nem kell gondolkoznia semmin, mert megmondja nekik egy oktatási rendszerben valaki azt, hogy miről mit gondoljanak, és utána kiengedik 18 éves korában az életbe, hogy keressen munkát, meg mondja meg, hogy ki legyen Magyarországon kormányon és ehh ez hasonló kérdéseket. Ez az oktatási rendszer arról is szól, hogy ezek a felnőttek milyen felnőttek lesznek; arról, hogy mennyire lesznek boldogok, milyen lesz az életük. Vajon az oktatási rendszer nem felelős azért, amit Magyarország boldogsági indexe mu tat, hogy hol állunk a nemzetközi összehasonlításban, mennyire érzik magukat az emberek szabadnak? Vajon ez a boldogságindex vagy ez az oktatáspolitika nem része annak, hogy Magyarországon milyen arányban vannak öngyilkosságok vagy függőbetegségek? Ezek ni ncsenek összefüggésben? Nem ez a kimenete az egésznek, hogy milyen felnőttekké válnak ezek a gyermekek, akik kikerülnek a rendszerből? És hát onnantól kezdve, hogyha kicsit szélesebb látókörrel próbálunk erről beszélni, és ugye, Szabó Timea képviselőtársam mondta el szó szerint, hogy alattvalókat nevel a rendszer és nem gondolkodó felnőtteket, akkor nyilvánvalóan talán nem kellene előreugrani, hiszen még nem váltak felnőtté azok, akiket ez az oktatási rendszer és ez a KLIK nevel. De ugyanakkor nyilvánvalóan azt, amiről Dúró Dóra képviselőtársam is beszélt, hogy a tudásszerzés örömét, a tanulás örömét meg tudjae teremteni ez az oktatási rendszer, mikor meg van határozva az, hogy hogy fogja a krétát a pedagógus a táblánál, hogy hogy üljön a széken, és egy tel jesen automatizált rendszerbe próbálják az oktatást beerőszakolni, ez nyilvánvalóan nem lehet nagyonnagyon pozitív. (16.20) És talán megbocsátanak nekem MSZPs képviselőtársaim, nyilvánvalóan a bekiabálásokkal nem tudtam egyetérteni, mert mikor Hoffmann R ózsa képviselő asszony azt mondta, hogy Klebelsberg Kunó talán méltó arra, hogy elnevezzenek róla egy intézményt, én ezzel egyet tudok érteni, szüleim is olyan tanyasi iskolákban tanultak, amelyeket ő hozott létre; nekem azzal van a gondom, hogy az intézmé ny nem méltó arra, hogy az ő nevét viselje. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Tehát sokkal inkább erről kell beszélnünk, mert alapvetően azt a szellemet, hogy hogyan leh et helybe vinni, a helyi viszonyokhoz alkalmazni ezeket a tudásformákat, ezek azok, amiket ez az oktatási rendszer így nem tud megteremteni. Egyvalamit, kérem, fogadjanak el tőlem kormánypárti képviselőtársaim, mégpedig azt, hogy teljes mértékben elhiszem azt, hogy a szándékuk nem rossz volt, fel nem tételezem, abszolút; én nagyon sok rosszat feltételezek önökről, ezt éppen nem. Én nem gondolom azt, hogy itt bárki ártani akart a magyar oktatásügynek, mindössze azt vélem, mint amit a birtokpolitikában is lát ok a saját szakterületemen, hogy nem vonják le a következtetéseket, és nem látom azt, hogy felismernék ezt. Pósán képviselőtársam mondta a beszédében, idézve Hiller képviselő urat, hogy beismerte azt 2007ben, hogy 2002ben több volt az esélye egy falusi g yermeknek, vagy jobbak voltak az esélyei. Én nagyon kíváncsi leszek, hogy a fideszes politikusok között mikor lesz meg az erre az önkritikára való képesség, hogy beismerjük, hogy valamivel rossz irányba megyünk, és azon változtatni kell,
