Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): - ELNÖK: - DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP):
542 Nem ecsetelem ennek a negatív következményét, mindenki elgondolhatja, csak ideidézek egy néhány héttel ezelőtt látott kis videofelvételt, ahol főiskolás lányokat - hangsúlyozom, főiskolás, tehát é rettségizett, értelmiségi pályára készült - lányokat kérdezett meg a riporter, két kérdést tett fel nekik. 1. Mennyi a feszültség Magyarországon a konnektorokban, az áramokban? Nem tudták. Megkérdezte, hogy hány volt, de akkor sem kapiskálták. Ez is nagy b aj. Egyébként, ha jól emlékszem, gazdasági főiskolára jártak ezek a lányok. Akinek ennyi műszaki ismerete nincs a XXI. század elején, ott súlyos problémák vannak. De van még ennél is komolyabb probléma. Minden oktatási konferencia arról is szól, hogy a fia talokat állampolgárrá kell nevelni, amelynek alapfeltétele, hogy történelmi ismereteik legyenek, hogy tájékozódjanak a világban, a politikai életben. Nos, azt kérdezték tőlük, hogy mikor volt a második világháború. Nem vagyok jó színész, ezért nem kísérlem meg eljátszani azt az arckifejezést, amivel erre reagáltak és a vállukat vonogatták; a lényeg az, hogy nem tudták. Ez a jelenség persze lehet egyedi is, de idehozhatnánk olyan példákat, amikor egyegy október 23i ünnepre készülve előszeretettel kérdezik meg riporterek a gyerekeket, a fiatalokat, hogy mit ünneplünk október 23án, és a válasz 90 százalékban ugyanaz, hogy a vállukat vonogatják. Vagy hogy miért volt lyukas az ’56os zászló. Mindenki sorolhatna százszámra, egyetemi oktatók tucatszámra olyan pé ldákat, amely a fiatalok tudásának a hiányosságát mutatják. Ezek visszavezethetők arra, hogy nem volt tartalmi szabályozás, és nem volt ellenőrzés. Ez így nem maradhatott tovább, választani kellett tehát, hogy mit tegyen ezek után 2010től az újonnan megal akult kormány. Három út közül lehetett volna választani, már ami az iskolák fenntartását illeti. Egy: legyen az önkormányzatoké, mint ahogy eddig is volt, ez kevés vizet fog háborítani. Egyértelmű, hogy nem lehetett ezt az utat választani, hiszen csak az i tt felsorolt jellemző tünetek mind azt mutatták, hogy ez így nem mehet tovább. A másik lehetőség az lett volna, hogy vegyék át az egyházak az iskolákat. Az egyházak maguk sem akarták, nem volt akkora erejük, és az ország lakosságának egy része sem fogadta volna ezt jó néven. A harmadik lehetőség a magániskolák rendszere lett volna, amelyek előbbutóbb, mint hallottuk, bizony tandíjat szednek, mert jól meg akarják fizettetni az általuk nyújtott szolgáltatást. Ez sem volt járható út. Ezért nem volt más, mint hogy az állam a kezébe vegye az iskolák fenntartását. Nem volt ez egyébként hajánál fogva előrángatott ötlet, hiszen már 2010 előtt megjelentek ezek a gondolatok. Ezért nem is értem, mert éppen Hiller István minisztersége alatt látott napvilágot több olyan kezdeményezés és tanulmány, amely az iskolarendszer többé vagy kevésbé történő államosításáról szólt. Vajon hogy tud most ezzel szembenézni az, aki ezt kezdeményezte a 2010 előtti években, s aki most azt mondja, hogy vissza kell csinálni az iskolák államo sítását, amit mi megoldottunk? Hiszen ő is ezt akarta. (15.50) Vagy a Jobbik képviselőitől, Dúró Dóra képviselő asszonytól, Ikotity Istvántól is hallottunk ilyeneket, vissza kell adni az iskolákat az önkormányzatoknak. Miért? - mikor egyszer az élet bizony ította, hogy nem működik. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Kérdezem azt is, hogyan értelmezik az MSZP képviselői azt, vagy a DK, vagy a PM képviselői, Kiss Lászlótól hallottam ma reggel ezeket a szavakat, nagyon hangzatos szép mondat: adják vissza az isk olát a gyermekeknek és a pedagógusoknak. Kérdezem: miért, most kié? (Közbeszólások az MSZP soraiból: A KLIKé.) Nem a gyermekek járnak oda? Nem a pedagógusok dolgoznak? Vagy talán majd gyermekigazgatók fogják igazgatni az iskolát? És gyermekek fogják fennt artani? Meglehet ez egy mesevilágban. Ajánlom is a jó tollú kollégáknak, hogy írjanak ilyen meséket. Biztos nagyon tetszetős lesz, de nem fog működni. Ezért tehát bizony mi úgy döntöttünk, hogy az állam veszi kézbe az iskolák fenntartását. És ebben semmi m eglepő nem lehetett, hiszen, aki itt volt 2010ben, a kormány alakuló ülésén és szembesült a kormányprogrammal, vagy később olvasta, annak számára egyértelmű lehetett, hogy a második Orbánkormány sokkal nagyobb szerepet szán az
