Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről:
526 Nem elég, hogy a XX. század hetvenesnyolcvanas éveinek tévképzeteit kergeti, de még csak nem is működik ez a rendszer. Napi szintű fennakadások kísérik az iskolák életét. Kezdeném mindjárt az anyagiakkal, a pénzzel. Az oktatás ügyét a korábbi szocialista és liberális kormányok sem vették igazán komolyan. 2003ban indult meg intenzíven a forráskivonás, amely 20 09ben, a Bajnaikormány alatt lendületet vett, majd igazán komoly mértéket a FideszKDNP kormányzása alatt öltött. 2003 óta az oktatás GDParányos kiadásaiból 30 százalék tűnt el a KSH adatai szerint. Ha 2010hez viszonyítunk, akkor az látszik, hogy Orbán Viktor kormányzása alatt 200 milliárd forintot vonnak ki évente az iskolarendszerből, a felsőoktatás pedig 50 milliárdos veszteséget szenved el évről évre. Való igaz, a pedagógusbéremelés 100 milliárdos nagyságrendben adott forrásokat az oktatásnak, csakh ogy ezt gyakorlatilag más működési költségek kárára, rovására finanszírozták. Elég megnézni a költségvetési törvények mellékleteit, és látszik az, hogy 2010hez képest 2016ra az oktatásra fordított összes kiadás csupán 45 milliárd forinttal lett több - 45 milliárd forint, ez konkrétan 2,88 százalékos növekedést jelent. Csakhogy ugyanezen időszak alatt - ismét csak a Központi Statisztikai Hivatal számadatait idézve - az infláció összesen 17 százalékos mértékű, vagyis egy egyszerű matematikai művelettel kisz ámolva: az oktatás forrásainak értéke 20102016 között 12 százalékkal gyengült. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Amikor önök azzal érvelnek, hogy mekkora összegeket fordítanak az oktatásra, akkor az látszik, hogy ennek az ellenkezője igaz. A számok, a Központi Statisztikai Hivatal, illetve a költségvetés mellékletei is azt igazolják, hogy ez a pénz egyre kevesebb. És akkor itt még nem is beszéltünk arról, hogy ez idő alatt a GDP is növekedett, ez alatt a hat év alatt körülbelül 9 százalékot. Tehát a torta nagyobb lett, ez a szelet pedig még kisebb, amit az oktatás kap. Összefoglalva tehát: forráskivonás és értéktelenedés. A Klebelsberg Intézményfenntartó Központ csődbe jutása a kóros alulfinanszírozásának köszönhető. Emiatt nincs kré ta, nincs fénymásolópapír, nincs kicserélve a kiégett izzó, nincs kijavítva a leomló vakolat, vagy éppen nincs kifizetve a fűtésszámla. Az LMP megoldási javaslata, hogy mielőbb pótolni kell a hiányzó 200 milliárd forintot a közoktatásból, középtávon pedig folyamatosan növelni kell a forrásokat. Mi úgy képzeljük el az országot, hogy minden költségvetési 100 forintból 1520 forintot az oktatásra kell költenünk, minden körülmények között. És hogyha nehezebb helyzetben van az ország, akkor még inkább kell erre fordítani. Nézzék csak meg azokat az országokat, amelyek sikeresen vészelték át a 20082009es válságot: az látható, hogy az első pillanattól kezdve az oktatásra fordítottak. Azt mondja a Lehet Más a Politika, hogy minden erre fordított forint sokszorosan megtérül, éppen ezért szakítanánk a korábbi szocialista és a jelenlegi fideszes kormányok politikájával. Másodikként: a megszorítások mellett a másik rendszerszintű probléma az iskolarendszer fenntartásának kérdése, és ezen belül a szitokszóvá vált KLIK lé trejötte, ugyanis a korábbi, szélsőségesen liberalizált modellből átestünk a ló túloldalára, és egy szélsőségesen központosított megoldásra váltottunk, Európa egyik szélsőségéből a másikba. Korábban minden feladat és felelősség a forráshiányos önkormányzat oké volt, ma mindent a Szalay utcából akarnak irányítani; cseberből vederbe estünk. A KLIK megfojtja az iskolák önállóságát, minden egyes kérdésben ő dönt; egy egyszerű krétabeszerzés is sokszor annyi adminisztrációba kerül, mint korábban. Ez a rendszer du plán működésképtelen. Egyrészt ilyen gigászi szörnyeteget nem is lehet hatékonyan működtetni, nincs az az apparátus, amelyik ezt a hatalmas bürokráciát átlátja. Másrészt óriási bűn volt elvenni a helyiektől a beleszólás jogát az oktatásba, ugyanis az oktat ás helyi ügy is, a helyi szereplőknek is meg kell adni a beleszólás lehetőségét. A Lehet Más a Politika olyan fenntartói modellt képvisel, hogy amelyik önkormányzat szeretné és képes a fenntartásra, az kaphassa vissza az iskoláit. Mi visszaadnánk az iskolá kat a településeknek. Természetesen ehhez biztosítanánk a megfelelő forrásokat is. A harmadik pont a felsorolásomban: a települések jogát visszaállítanánk, hogy kinevezhessék az iskoláik igazgatóit, amit a FideszKDNP elvett tőlük. Ez több száz településen folyamatos
