Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. március 1. kedd (131. szám) - Döntés önálló indítványok tárgysorozatba vételéről - A közoktatás állapotáról szóló politikai vita - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
515 Néhány kérdés, amelyről jó lenne, ha a mai vita szólna, és a miniszter úr majd a zárszavában elmondaná, hogy er ről mi az ő álláspontja. Milyen változásokra van szükség, hogy az alacsonyabb színvonalú tudást igénylő szektorból a magasabb hozzáadott értékű ágazatokra tudjuk azt váltani? Miként hangolhatjuk össze az oktatást és a gazdaságot? Milyen irányba érdemes fej leszteni a szakképzés rendszerét, a készségek oktatását? És milyen oktatási rendszerre van szükség ahhoz, hogy az valóban mindenki számára megteremtse a társadalmi mobilitás esélyét? Hogyan érhetjük el, hogy ne a családi háttér, az irányítószám határozza m eg, hogy kiből mi lehet ebben az országban? Miképp tehetjük ismét nemzetközileg versenyképessé azt a tudást, amelyet a magyar diákok, az iskolák megszereztek az elmúlt évtizedekben? Hogyan érhetjük el, hogy minden fiatal legalább egy idegen nyelven beszélj en, mire elkezd dolgozni; és milyen körülményeken kell javítani, hogy többen döntsenek a gyermekvállalás mellett? Milyen lépésekre van szükség itthon ebben a teremben, hogy azt mondhassuk, hogy itthon is lehet boldogulni? Mi kell ahhoz, hogy visszacsábítsu k a külföldre távozott honfitársainkat? Milyen eszközökkel segíthetjük, hogy a fiatalok munkához és lakáshoz jussanak? És mi kell ahhoz, hogy mindenki hozzáférjen a digitális tudáshoz? - hogy a digitális Magyarország ne egy nemzeti konzultációba oltott pam flet legyen, hanem legyen valóságtartalma. Minden létező ajánlás arról beszél, hogy a készségek és az oktatás fejlesztése a XXI. század kulcskérdése. Egy társadalom versenyképessége, gazdaságának növekedése azon múlik, hogy milyen oktatási rendszerben tanu lhatnak diákjaink, fejleszthetik képességeiket, és hogy a tanárok megkapjáke azt a szabadságot, hogy a legalkalmasabb eszközöket és módszert válasszák gyermekeink tudásának, készségeinek fejlesztésére. Na, ezt vették el önök az elmúlt években. Nem mást, c sak ezt! És itt nem az a kérdés, hogy lehete korrigálni a nem létező rossz rendszert, hanem az a kérdés, hogy vane új rendszer. Nem centralizálni kell! A legjobb döntéshozatali forma bármilyen, de helyben kell hogy meglegyen. Az önkormányzatok, a helyi k özösségek pontosan ismerik és értik a településük sajátosságait, ismerik a problémáikat, vissza kell adni nekik, a helyi közösségeknek azt a döntési szabadságot, hogy eldönthessék, hogy ők akarják kialakítani az oktatás bázisát, azt a tudásteret helyben, v agy bíznak abban, amiben az elmúlt években látható módon nem találtak meghallgatásra. Pósán képviselőtársam bármit is sorol föl itt néhány példaként, mert a valóság szülőként, állampolgárként, ellenzéki vezetőként is az, hogy nem kótyavetyélhetjük el a jöv őt. Márpedig önök most minden eszközzel, a korrekció hiányának képességével képtelenek arra, hogy változtassanak. Ez a vita nem azért van, mert mi ezt kezdeményeztük. Ez a vita azért van, mert a társadalom, a szülő, a diák és a pedagógus egyöntetűen kérte, hogy változtatni kell a rendszeren. Rendszerváltást kell végrehajtani a közoktatásban. Vagy önök kezdik el, vagy lesz egy másik kormány, akinek ez lesz az első lépése. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm, frakcióvezető ú r. Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Hiller István úrnak, az Országgyűlés alelnökének, az MSZP másik vezérszónokának. Parancsoljon, alelnök úr! DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselő asszon yok és Képviselő Urak! Igen tisztelt Miniszter Úr! Magyarországon és nem csak Magyarországon, ahol oktatásügyről érdemben beszélnek és gondolkodnak, az együttműködésnek és az egyetértésnek egy és kizárólag egy dolog lehet az alapja, ha az oktatásban, a köz oktatásban a gondolkodásunk középpontjában a gyermek áll. Aki ezt vallja, azzal lehet közös nyelven beszélni, aki nem ezt vallja, mindaddig, amíg nem ezt vallja, nincs vele közös nyelv. Ezt a nyelvet vallottuk 1990től egészen 2011ig. Nem pártok, hanem ko rmányok és egymást követő kormányok tartották ezt fontosnak. Önök ezt a konszenzust fölmondták, amikor a köznevelésinek nevezett törvényből száműzték az ENSZ gyermekjogi egyezményének kötelező
