Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 8. szerda (161. szám) - Napirend utáni felszólalók: - SCHMUCK ERZSÉBET (LMP):
4427 ELNÖK : Köszönöm. Vas Imre képviselő úr az Igazságügyi bizottság előadójaként kíváne most szólni? (Jelzésre:) Nem kíván. Ebben az esetben, tisztelt Országgyűlés, tájékoztatom önöket, hogy a döntésre a hétfői ülésnapon kerül sor. Napirend utáni felszólalók: Tisztelt Országgyűlés! A mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napir end utáni felszólalások következnek. Napirend utáni felszólalásra jelentkezett Schmuck Erzsébet képviselő asszony, az LMP képviselője: „Környezetvédelmi világnap” címmel. Parancsoljon! SCHMUCK ERZSÉBET ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlé s! A világ június 5én ünnepelte a környezetvédelmi világnapot. Ez a jeles esemény hivatott arra, hogy évről évre felidézze az ENSZ 1972ben, Stockholmban az Ember és bioszféra címet viselő első környezetvédelmi világkonferenciáját, és felhívja a figyelmet a Föld és élővilága változatosságának megőrzésére, a természet kizsákmányolásának megállítására, a környezeti elemek szennyezésének megszüntetésére, a környezetpusztítás visszaszorítására, az erdők kiirtásának és valamennyi természetes élőhely felszámolás ának, beépítésének megakadályozására, illetve mindezekkel kapcsolatosan az emberiség kiemelt felelősségére és a szükséges szemléletváltás haladéktalanságára. A világnap központi rendezvényeit minden évben más országban és témában tartják. Idén Angolában. M ottója ez volt: „Vadulj be az életért! Zéró tolerancia az illegális vadállatkereskedelemmel szemben.” A hangzatos címen immár nem kell meglepődni, évek óta erőteljes üzeneteket próbálnak küldeni a Föld lakóinak. Ilyen mottók közül válogathattunk az elmúlt évtizedben: „Hétmilliárd álom. Egy bolygó. Fogyassz körültekintően!”; „A hangodat emeld fel, ne a tengerszintet!”; „Zöldgazdaság: te is a része vagy?”; „Sok faj, egy bolygó, egy jövő”; „Bolygódnak szüksége van rád”. De úgy tűnik, hogy ez a világnap nem el ég a környezet rombolásának a megállításához. Így mára már csaknem minden napra jut egy jeles nap, hogy figyelmeztesse az embereket a mértéktartó magatartásra. Környezeti ügyekben világnapja van az energiatakarékosságnak; van nemzetközi fókavadászatellene s nap; víz világnapja; Föld napja; méhek napja; vándormadarak világnapja; madarak és fák napja; nemzetközi klímaváltozási nap; a biológiai sokféleség nemzetközi napja; az óceánok világnapja; a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja; a hontalan állatok világnapja; az ózon világnapja; a tiszta hegyek napja; szemétszedési világnap; állatok világnapja; és van nemzetközi nap a környezet háború és fegyveres konfliktusok során történő kifosztásának megelőzéséért. Soksok nap, sok nemzetközi egyezmény, sok meddő fogadkozás Földünk megmentéséért. De még ma sem tudatosodott, még a döntéshozók többségében sem, hogy nem képmutató széplelkűségre, nem semmittevő ünnepnapokra és fogadalmakra, de kemény elhatározásra, a fogyasztás észszerűsítésére, igazságosabb elosztásra és a világgazdaság természetierőforráshasználatának józan önkorlátozására lenne szükség. Nem gyorsításra, hanem lassításra, nem növekedésre, hanem fejlődésre, nem több pénzre, hanem boldogságra, nem konfliktusokra, hanem harmóniára kellene szövetkeznünk. Nem a környezetet kell megmenteni, hanem magunkat magunktól, saját, mindent felfaló mohóságunktól. Meddig lehet még gyorsítani, meddig lehet még folytatni az elvevők kultúráját? A XX. században, amíg a világ népessége 4,3szorosára nőtt, a v ilág energiafogyasztása megtízszereződött, széntermelése hétszereződött, a vízkivétel kilencszereződött, a teljes
