Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Dr. Varga László (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Lehet-e újra acélgyártás Diósgyőrben?” címmel - ELNÖK: - DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP):
4065 Ugyanakkor talán közös felelősségünkre hívnám fel a figyelmét itt a parlamenti pártoknak, ho gy igenis meg kell találnunk a módját annak, hogy a diákok pénzét, illetve a közpénzt eltüntető személyek ne lehessenek a magyar közéletnek részesei, és az MSZPt is arra kérném, hogy ezt tartsa szem előtt. Különösen furcsa egyébként az, hogy olyannyira fe lvállalják az említett úrnak a személyét, hogy frakciószinten őt akarták küldeni a diákszövetkezetekkel kapcsolatos ötpárti egyeztetésre, ami, azt gondolom, hogy az úriember múltját figyelembe véve egyszerűen felháborító. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Ta ps a kormánypártok soraiból. - Lukács Zoltán: Kristóf, mikor volt ötpárti ebben?) ELNÖK : Képviselő úr, elfogadta a választ? Képviselő urat kérdezem, hogy elfogadtae a választ. SZATMÁRY KRISTÓF ( Fidesz ): Igen. Dr. Varga László (MSZP) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Lehete újra acélgyártás Diósgyőrben?” címmel ELNÖK : Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Varga László, az MSZP képviselője, interpellációt nyújtott be a nemzetgazdasági miniszterhez: „Lehete újra acélgyártás Diósgyőrben?” címmel. Az interpellációra a miniszterelnök úr megbízásából a téma szerint feladat- és hatáskörrel rendelkező Külgazdasági és Külügyminisztérium államtitkára, Íjgyártó István úr fog válaszolni. Képviselő úré a szó. DR. VAR GA LÁSZLÓ ( MSZP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy választókerületemet érintő beruházás kapcsán fordulok most önhöz, amely nemcsak Miskolc, de a magyar feldolgozóipar számára is kimagasló jelentőséggel bír. Egy évvel ezelőtt, 2015 májusában a miskolci Digép Ipari Parkban dr. Szabó László államtitkár úr jelenlétében történt meg egy mini acélmű alapkőletétele, ahol én magam is jelen voltam. Sokan pártállás nélkül, lelkesedéssel fogadták a hírt, reménykedtek a diósgyőri acélgyártás újraindításában. A beruházás akkori tervezett költsége várhatóan valamivel több mint 20 milliárd forint lett volna. Ezt egy külföldi befektető az Eximbank segítségével kívánta megvalósítani. A hozzám eljutott információk szerint a kül földi befektető által adott garanciák, illetve a saját erő valótlansága miatt a projekt azonban megakadt, és a „hogyan tovább?” kérdése most az Eximbank kezében van. A diósgyőri acélgyártás újraindítása nem csupán egy ipari kultúra feltámadását jelenthetné , de egy évi 90100 milliárdos árbevételt jelentő, új munkahelyeket teremtő beruházás is lehetne. Tudjuk, hogy a magyar gazdaság húzóágazata a járműipar, amely ágazatnak fontos lenne, hogy egyre inkább magyar alapanyagot felhasználó hazai beszállítói legye nek. Néhány adat, ami akkor elhangzott a beruházásról. Az új acélmű egy 320 ezer tonna/év kapacitású, a legújabb, legmodernebb technológiai berendezésekkel épülő, 320 fő számára új munkahelyet teremtő beruházás lehetne. Mindemellett a beszállítóknál és szo lgáltatóknál az akkori számok szerint mintegy 1200 munkahely jöhetne létre. Az előállított termékek, csakúgy, mint az egykori LKM termékei, magas hozzáadott értékű termékek lehetnének, amikkel Diósgyőr egykor KözépEurópa ötvözöttacélgyártásának fellegvá ra volt, hiszen itt a járműipari alapanyagtól a gépipari, vegyipari, energetikai termékeken át hadiipari termékek is készültek. Diósgyőr volt az első acélmű az egykori keleti blokkban, amely automatasebességváltóalapanyagot szállított egy nyugati
