Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. június 6. hétfő (159. szám) - Dr. Szél Bernadett és Sallai R. Benedek (LMP) - a földművelésügyi miniszterhez - „Mikor kerül végre magyar zöldség és gyümölcs a magyar családok asztalára?” címmel - DR. SZÉL BERNADETT (LMP):
4060 A képviselő úr nem fogadta el a választ. Kérdezem a tisztelt Házat, hogy elfogadjae. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) A Ház a választ 112 igen szavazattal, 32 nem ellenében, 3 tartózkodás mellett fogadta el. Dr. Szél Bernadett és Sallai R. Benedek (LMP) - a földművelésügyi miniszterhez - „Mikor kerül végre magyar zöldség és gyümölcs a magyar családok asztalára?” címmel Szél Bernadett és Sallai R. Benedek, az LMP képviselői, interpellációt nyú jtottak be a földművelésügyi miniszterhez: „Mikor kerül végre a magyar zöldség és gyümölcs a magyar családok asztalára?” címmel. A képviselő asszonyé a szó. Parancsoljon! DR. SZÉL BERNADETT ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Nagyon sok ember éli át azt az élményt, amiről én most itt beszélni szeretnék a magyar parlamentben. Nagyon sokan járunk bevásárolni, és amikor a polcokra nyúlunk, akkor azt látjuk, hogy csak külföldi élelmiszert találunk. (Egy zöldséggelgyü mölccsel teli kosarat helyez az asztalra.) Mi azt látjuk, hogy ha importélelmiszerekről van szó, akkor alapvetően nincs különbség a hazai és a külföldi láncok között. Tehát nem igaz, amit Lázár János például korábban, májusban állított, hogy a magyar kiske reskedelmi láncok jobban kedvezményezik a magyar árukat. És az sem igaz, hogy a magyar kiskereskedelmi láncok automatikusan magasabb felvásárlási árat kínálnának. Sajnos, a helyzet nagyon rossz. Abban, mondjuk, egyetértünk, hogy a legnagyobb forgalmú élelm iszerkiskereskedelmi láncok által tanúsított kereskedelmi magatartás valóban nagyon megnehezíti, hogy a magyar termelők eljuttassák a termékeiket a polcokra, de a kérdés az, vajon miért nézi ezt teljesen tétlenül a magyar kormány. Az embernek az az érzése , hogy igazából önöket nem érdekli, hogy mi kerül a magyar családok asztalára, mert ha érdekelné, akkor már régen beavatkoztak volna. Ezt szeretném önökön számonkérni, és ez ügyben szeretnék valódi és hatékony beavatkozásokat kérni. A magyarként eladott le ngyel alma, a kamionszámra bejövő lengyel meg a szlovák tej, a hamisított külföldi termékek vagy a szintén pancsolt kínai méz - holott egész Európában mi vagyunk a méznagyhatalom - mind ékes példája annak, hogy a hazai élelmiszerpiac egyszerűen nem áll a kormány ellenőrzése alatt. Itt egyrészt a termelők megélhetése fontos szempont, de azért a lakosság egészsége is nagymértékben számít. Azt gondolom, hogy nagyon sok ember elégedetlen akkor, amikor azt látjuk, hogy silány minőségű külföldi termékeket kell a kosarunkba helyezni a jó minőségű magyar élelmiszerek helyett. Azt látjuk, hogy amíg a luxusszállodák séfjei hozzájutnak a legjobb minőségű alapanyagokhoz, a magyar családok abból főznek, amijük van. Előttünk, magyar édesanyák előtt ott van a kihívás, hog y vagy gyűjtögető életmódot folytatunk, boltról boltra járunk, hogy a vasárnapi ebédhez szükséges alapanyagokat beszerezzük, vagy pedig azt mondjuk, hogy rohanva, sietve betesszük azt a kosárba, ami éppen ott van. Emellett azt látom, hogy ha találok is elv étve Magyarországon megtermelt zöldséget és gyümölcsöt ezekben a boltokban, azt aranyárban mérik, és olcsóbb a silány minőségű külföldi. Hadd tegyem egy kicsit ki az asztalra ezt a problémát! A helyzet az, hogy hoztam önöknek barackot. (Felmutat egy ősziba rackot.) Ez a barack egyenesen Olaszországból érkezett. (Zaj a kormánypárti padsorokban.) De itt van a burgonya. (Felmutat egy csomag burgonyát.) A burgonya Hollandiából érkezett. Miért kell holland burgonyát vásárolnunk? De ott van a hagyma. (Felmutat egy csomag hagymát.) A hagyma egyenesen Belgiumból érkezett Magyarországra. Ott van a délafrikai körte (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) , a spanyolországi fokhagyma. (Schmuck
