Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - KUNHALMI ÁGNES (MSZP):
3806 Ház, mert ez a szándék meggyőződésem szerint közös. Az utat kell megtalálni. Azt a módot kell megtalálni, hogy az oktatáson belül ez biztosított és ingyenes legyen. Végezetül, tisztelt Ház, azt gondolom, hogy ez a javaslat egy h atározott lépés előre. De olyane, amely biztosan megoldja ezt a problémát? Hát van ilyen egyáltalán? Hiszen a példákat végig lehet nézni. Vannak angolszász típusú oktatási rendszerek, amelyek kőkeményen ragaszkodnak bizonyos feudális hagyományokhoz, és ol yan nehezen mozdulnak el. De nekik van idejük. Aztán van olyan oktatási rendszer, mint amilyen a finn, amelyik egy fölívelő időszakot mutat, aztán meg éppen a jelen időkben úgy tűnik, mintha mégsem lenne olyan tökéletes. Következésképpen mi se tudunk mást tenni, mint hogy keressük azt a legjobb utat, amely az elkövetkezendő időben valamennyiünk számára ezen a nagyon fontos területen egy új, nyitottabb és jobb időszakot hozhat. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK : Köszön öm szépen. Kunhalmi Ágnes képviselő asszony, MSZP! KUNHALMI ÁGNES ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Sok mindenre szeretnék reagálni, ami képviselőtársaim részéről elhangzott, de TuriKovács Béla úr utolsó mondataival indítanám el a mondandómat. Ő azt mond ta, hogy alapvetően alkotmányos joga minden gyereknek a tudáshoz való hozzáférés. Igen, tisztelt képviselőtársaim, természetesen. Csak az a baj, hogy ez ma egyre kevésbé látszik biztosítva. Abban az oktatási rendszerben, amit önök csináltak, egyre kevésbé férnek hozzá a gyerekek a szükséges tudásmennyiséghez és minőséghez, mert az egész rendszerben csökken, s az uniformizálásnak és a központosításnak köszönhetően nagyon alacsonyan kezd nivellálni a minőség. Azok a különbségek, amelyek 2010 előtt megjelentek az oktatás rendszerében, alapvetően finanszírozásbeli problémák voltak, bár nyilvánvalóan voltak minőségbeli problémák is. De semmi, de semmi nem indokolta a teljes államosítást, semmi nem indokolta azt, hogy teljesen elvegyék az intézmények autonómiáját, költségvetését, önálló gazdálkodását, hogy ilyen durván beszabályozzák a Nemzeti alaptantervet, hogy elvegyék a pedagógusok tanítási szabadságát, amit gyakorlatilag 10 százalékban korlátoztak. Államtitkár asszony, ön annak a Németh Lászlónak volt az igazg atója, amelyik az egyik leginnovatívabb iskola volt a rendszerváltás előtt. Teljesen mást vártunk mi is! Az összes volt tanítványa az egyik legkreatívabb pedagógusnak tartotta. Nem tudom, hogy mi történt. Nem tudom, hogy mi történt a magyar jobboldallal. Ö nök azt mondják - ahogy TuriKovács Béla fogalmazott , hogy mindenkinek alkotmányos joga a tudáshoz való hozzáférés. De ma nem azt látjuk, hogy ez fölfelé menne, vagy hogy a hozzáférés bővülne, hanem azt látjuk, ami az egészségügyben is van: ha van pénzed , jó egészségügyi ellátáshoz jutsz, ha nincs, nem kapsz. Ha van pénzed, megfelelő színvonalú oktatási szolgáltatásokhoz jutsz. Magyarországon durván nőtt azok száma, akik az állami iskolán kívül veszik meg a tudást. Ez egy tünete annak, hogy valami nem jól működik a magyar állami iskolarendszerben, s önök még inkább a XIX. század módszerei felé lépnek el ahelyett, hogy engednék az új módszereket, a jó gyakorlatokat, engednék a pedagógusokat, és jobb gyakorlatokat honosítanánk meg. És itt jön el, hogy mi a k reatív iskola. Kucsák László képviselőtársam felvetette, mehetne a politikai elit afelé, hogy mit értünk ez alatt. Nagyon jól tudjuk, hogy ebben a gyorsan változó világban a XXI. századi ember a saját kreativitásán a jelen embere, de leginkább a jövő ember e. A saját kreativitásán keresztül éli meg a saját sikereit az iskolában és később a munkaerőpiacon is. Ma már nem kizárólag az a cél az iskolában, hogy a tudást átadják, hanem az, hogy a tudás újrateremtésének a képességét sajátítsák el a gyerekek. A fron tális oktatás, hogy áll a pedagógus a tábla előtt, valamit lediktál és azt visszabifláztatja, önmagában már nem elég. Sokkal kreatívabb, demokratikusabb módszerek kellenek. Nem elég, hogy a gyerekek tudnak írni, ha nincs fogalmazóképességük. Nem elég, ha t udnak olvasni, ha nincs szövegértési képességük. Nem elég megtanítani, hogy kétszer kettő négy, ha a gyerekeknek nem fejlődik ki a logikai
