Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 25. szerda (157. szám) - Az oktatás szabályozására vonatkozó és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. HILLER ISTVÁN (MSZP):
3797 márpedig a gyermekek, a diákok iskoláztatása, az iskolaügyünk színvonala i lyen, akkor a szaktörvény módosításának vitáján próbáljunk szakmai alapon vitatkozni egymással, én ezt helyes iránynak tartom. Az első felvetésem tehát, ha tetszik, javaslatom, hogy nézzük meg, rendelkezésre állnake már durván fél évtized alatt tapasztala tok, amely tapasztalatok alapján lehet véleményt mondani. 2011 őszén, kora telén került elfogadásra a nemzeti köznevelési törvény, az azt megelőző vitákkal együtt durván négy és fél évvel ezelőtt - alkalmase majdnem fél évtized arra, hogy az oktatásügyben , a közoktatásban tapasztalatokat levonjunk? Szerintem igen, ez már túl van azon az időkörön, amelyre azt mondhatjuk, hogy nem, még egy kicsit várni kell, majd beáll a rendszer, hiszen az oktatásügyben nem úgy van, mint a tőzsdén, hogy délelőtt megteszik a tétet, aztán délután tudják, hogy nyerneke vagy vesztettek. Az oktatásügyben valóban kell hogy legyen átfutás a törvény megalkotásától a bevezetésen keresztül egészen gyakorlati tanévek tapasztalatáig. De azért fél évtized után nem helyes dolog egy polit ikustól, oktatáspolitikustól, hogyha azt mondja, hogy ilyen tapasztalat még nincs, ezért biztos vagyok benne, hogy ez a módosítás is egyfajta tapasztalatkifejeződés. Ha ezt elfogadják tőlem, akkor mégiscsak azt kell mondanunk, hogy ennek a tapasztalatnak a z eddigi eredménye az, hogy a rendszer, amely létrejött, nem működött, az önök felfogása szerint nem működött jól, tehát nem azért van szükség erre a változtatásra, mert jól működött, önök azért akarnak változtatni, mert az önök megítélése szerint sem műkö dött jól. Hogyha rendben lett volna, hogyha valóban csak finomhangolásra lett volna szükség, azt nem kell törvénymódosítással csinálni. Ez egy irányváltás, és az irányváltásnak a kiváltó oka az előbb elmondott tapasztalat, történetesen most az - az egyszer űség kedvéért , hogy a KLIKrendszer, amelyet felállítottak, olyan mennyiségű problémát jelentett és halmozott fel, amely már nem volt kezelhető a szisztémán belül, hanem rendszerjellegű változásra volt szükség. Ezért én nem fogadom el azt, hogy a jelenle gi módosítás egyszerűen egy törvényformát öltött finomhangolás, énszerintem itt többről van szó; én ezzel egyébként egyetértek, és helyesnek tartom. Az irányokról kell beszélni. Vane másfajta tapasztalat? Igen, azt hiszem, beszélhetünk egy másfajta tapasz talatról is, arról, hogy ha létrejön a magyar közigazgatásban, a magyar tanügyigazgatásban egy ilyen erőteljesen hierarchikus rendszer, akkor a hierarchiát a hierarchia alján és közepén lévők úgy használják, hogy lehetőség szerint minden felelősséget, amel yet egyébként szívesen vállaltak volna, de a megalkotott törvény ezt nem tette lehetővé, hárítanak és felfelé tolnak. Az a rendszer, amely a tankerületektől kezdődően, egészen pontosan az iskolától kezdődően a tankerületen át egy át nem gondolt működtetésű és rosszul vezetett intézmény tevékenységéhez vezetett, a KLIKhez, ennek többek között az volt az oka, hogy mivel semmilyen kompetenciát nem hagytak helyben, gondoljunk az igazgatói jogkörök gyakorlatilag teljességének vagy majd’ teljességének elvételére - emlékezetes vita volt erről többek között egy oktatási bizottsági vita, amikor igazgatók és politikusok vitatkoztak azon, hogy az igazgatónak milyen jogköre van, azt’ közben ott ült maga az érintett, már nem személyében, hanem intézmény tekintetében. A második tapasztalat tehát, hogy ha egy ilyen hierarchia létrejön, a hierarchia csúcsán álló intézményre olyan mérhetetlen nyomás hárul, hogy azt minőségi színvonalon ellátni majdnem nem lehet. Nem hiszem, hogy ezt nem ismerték korábban, sőt azt állítom, ho gy nem véletlen, hogy mióta önálló magyar tanügyigazgatás van Eötvös óta a legkülönbözőbb módokon, egy ilyen erőteljesen központosított egyintézményrendszer nem volt, mert a legkülönbözőbb színű kormányok nagyon különböző rendszerekben látták azt, hogy kel l helyben, területen hagyni valamit, tudniillik hogyha nem hagynak, akkor részben az érdekeltséget vonják ki, részben pedig az előbb előállt hierarchia miatt a központi szervezet képtelen színvonalasan dolgozni. Én ezt a felismerést látom ebben a törvénymó dosításban, itt kell rátérnem tehát a tapasztalat eredményeként, hogy mit is mond a törvénymódosítás, és ehhez hogyan állunk hozzá. A magyar közigazgatásban a járásnak, ami nagyjából a tanügyigazgatásban a tankerületnek felel meg, van hagyománya - én erre a hagyományra sokkal erőteljesebben építenék , a köztes elemnél
