Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 24. kedd (156. szám) - A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár:
3729 ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! Köszöntöm újból önöket. Kérdezem, hogy kíváne még valaki a vitához hozzászólni. (Nincs jelentkező.) Nem látok jelentkezőt. Így megkérdezem az előterjesztő Fónagy János államtitkárt, kíváne hozzászólni. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Köszönöm szé pen, elnök úr. ELNÖK : Jelzi, hogy igen. Öné a szó, államtitkár úr. DR. FÓNAGY JÁNOS nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár : Tisztelt Képviselőtársaim! Elöljáróban engedjék meg, hogy mindegyik frakciónak megköszönjem a támogatást. Engedjék meg, hogy a felmerült kérdésekre a lehető legkonkrétabb választ adjam. Az első a felújítás utáni állapot, részben abból a szempontból, hogy hogyan hasznosítjuk. Nyilvánvaló, hogy ezeknek a nemzeti vagyon jellege, a nemzeti kulturális, az épített kultúra öröksége mel lett elsősorban olyan országos és emellett helyi célokat kell szolgálni, amelyeknek a gazdasági eredményét a helyiek is élvezik úgy, hogy ugyanakkor ne sérüljön a nemzeti vagyonhoz, nemzeti örökséghez tartozás. Ezért, és ezt elsősorban Mesterházy képviselő társamnak mondom, itt fölhívom a figyelmet arra, hogy a nemzeti vagyonkörben maradás, az állami és önkormányzati tulajdonban lévő épületek egy része egészben vagy részben ma is önkormányzati kezelésben van; csak hogy említsem például a szerencsi várat vagy Sárospatakot, amely a nemzeti örökség megőrzése mellett például turisztikai célokat is szolgál, ott egyébként a helyi önkormányzat által működtetett szálloda. De hogy konkrétan válaszoljak, ezt több képviselőtársam is felvetette, részben az ötéves moratór ium az európai uniós pénzek, európai uniós források felhasználására vonatkozik. De furcsa módon az előző napirendnél itt, a Ház falai között már elhangzottakra engedjék meg, hogy megismételjem, hogy a védelmét ezeknek a felújított és idesorolt ingatlanokna k, ez a sarkalatos törvény, a nemzeti vagyonról szóló törvény biztosítja, amikor azt mondja, hogy a 6. § (4) bekezdése szerint a 2. számú mellékletben megjelölt, tehát az itt felsorolt nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű nemzeti vagyon törvény erejénél fogva részben elidegenítési és terhelési tilalom alatt áll, biztosítékul nem adható, azon osztott tulajdon nem létesíthető. Tehát ezek az ingatlanok ezzel a besorolással nemcsak öt évre, hanem egy kétharmados, sarkalatos törvény védelmét is élvezi k. Ennek megfelelően ezekkel bármilyen vagyonforgalmi lépésre, megterhelésre, eladásra csak egy kétharmados törvény módosításával van lehetőség. Szándék egyébként nincs rá, csak a garanciális elemeket kérdezte képviselő úr. Nyilvánvaló és az előző mondatom ban igyekeztem arra is választ adni, hogy a helyreállítás utáni fenntartás és a regionális vagy helyi gazdasági érdekek érvényesítése mellett ezeknek a legmegfelelőbb hasznosítási formáját is meg kell találni közösen. Közösen kell megtalálni, hiszen ezekne k az épületeknek a történelmi funkciója, a történelmi tradíciói, esetenként akár kegyeleti szempontok eleve akadályát képezik, és most engedjék meg, hogy leegyszerűsítve fogalmazzak, bármilyen profán felhasználásnak. Ugyanakkor hasznosítani a lehetőségek k eretei között kell. Ikotity képviselőtársamnak mondanám, hogy ez a napirend nem alkalmas arra, hogy az elitkultúra létéről, hasznosságáról vagy hibáiról szót váltsunk. Ugyanakkor megjegyzése alapján kérem, nekem is engedje meg azt a reagálást, hogy én azér t azt nem gondolom, és biztos vagyok benne, hogy képviselő úr sem gondolja, hogy például a Zeneakadémia felújítása vagy a Műcsarnok folyamatban lévő felújítása egy, a társadalom által nem kívánt elitkultúra túlburjánzását eredményezheti. Ezek olyan közös n emzeti céljaink, amelyeket meggyőződésem szerint mindnyájunknak támogatni kell és lehet.
