Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 23. hétfő (155. szám) - A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - ELNÖK: - DR. GYÜRE CSABA (Jobbik):
3526 intézményben hallgatók legyenek. Ez se szól másról, tisztelt képviselőtársaim, pillanatokon belül látni fogjuk ennek a törvényjavaslatnak a folytatását. Ez valójában egy centralizációnak az előkészítése, s emmi más. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is, én is végigültük itt a parlamentben az elmúlt hat évet. Pontosan lehetett látni azt, hogy önök minden területen megpróbálták a központosítást. Többségében sikerült is, vagy úgy, hogy a rendszert formálták olyanná, hogy azt a kormány alá rendelték, vagy kormánykinevezettek lettek azok, akiket korábban választottunk s a többi, vagy Bverzióként olyan embereket tettek a független állami szervek élére, akik a miniszterelnökkel együtt röhögcsélnek négyesben a foci VIPpá holyban. Ez a másik verzió. Két olyan terület van, amibe viszonylag beletört a bicskájuk, ez a bírósági szervezetrendszer, pedig ott is megpróbálták ezt, és egy kicsit az önkormányzatok. (19.10) Ugyanis ott nem lehetett megvalósítani a teljes centralizáció t. Hát most úgy tűnik, hogy ebben a ciklusban föltették azt maguknak, hogy ezt is megpróbálják a kormány alá begyűrni. Ennek a javaslatnak pedig nem más, mint ez a célja. És én őszintén remélem, hogy államtitkár úr föláll, és részletesen fogja cáfolni mind ezeket. De államtitkár úr, amiket ön szokott válaszokat adni, azok egyben biztosan kimondhatóan hasonlítanak egymáshoz: ezekre a felvetésekre sosem válaszol, most sem várom ezt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP pad soraiban.) ELNÖK : Most Gyüre Csaba képviselő úrnak adom meg a szót. DR. GYÜRE CSABA ( Jobbik ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Talán a legfontosabb indok, amit itt néznü nk kellene, az az, hogy vajon ezt az új törvényjavaslatot az önkormányzati szövetségek, az önkormányzati érdekképviseleti szervezetek támogatjáke. Egyértelmű: ezt a javaslatot senki nem támogatja. Vajon miért nem támogatják? Ha az önkormányzatoknak nem ér dekük, ők nem akarják, ha ez nekik nem jó, akkor miért kell ezt rájuk kényszeríteni? Amikor elhangzott ennek a vitája, akkor a vita során az előterjesztő úgy mondta, mint hogyha teljesen önkéntes dolog lenne az ebbe való belépés. És azt mondanám, ha ez val óban önkéntes is lenne, akkor azt mondjuk, hogy teljes mellszélességgel mellé lehet állni. Az az önkormányzat, amelyik vállalja, az lépjen be, amelyik nem, az nem, aztán majd mondjuk, három év tapasztalata alapján el lehetne dönteni, hogy hú, ez valóban jó rendszer, akkor a többiek is majd önkéntesen be fognak lépni, mert valóban meg fogja könnyíteni az ő munkájukat, valóban sokkal jobb lesz, gyorsabb lesz, jobban jutnak hozzá az adatokhoz, odavissza csatolás sokkal jobb, információáramlás sokkal jobb, hú, mennyivel jobbak azok az önkormányzatok - ha ezt mondom, akkor elfogadható. De ezt kötelezően rákényszeríteni azokra az önkormányzatokra, akik mindannyian tiltakoznak ellene, és nem látják ennek az előnyeit, hát, ez meglehetősen furcsa, azt gondolom. Felv etődött, Vas Imre képviselőtársam beszélt a törvény kétharmadosságáról, illetve annak a cáfolatáról. Álláspontunk szerint teljesen egyértelmű, illetve már korábban előttem szóló képviselő úr is beszélt erről, hogy miért kétharmados ez a törvény. Egyértelmű en az önkormányzati törvényt érintően ez a törvény álláspontunk szerint kétharmados. Nem az számít, hogy melyik paragrafusba szúrjuk be, hogy valóban az a paragrafus, amibe most betesszük a módosítást, az kétharmadosnak minősüle, sarkalatosnake vagy nem, hanem a tartalma szerint kell elbírálni, és a tartalma szerint ez egy kétharmados törvény, sarkalatos törvény. Egyszerű többséggel ezt álláspontunk szerint nem lehet módosítani. Amennyiben mégis ez meg fog történni, azt gondolom, hogy mindenféleképpen az Alkotmánybíróság fogja ebben a kérdésben kimondani a döntő szót.
