Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 17. kedd (153. szám) - Ügyrendi kérdésben felszólaló: - A Budapesten megrendezendő úszó-, vízilabda-, műugró-, műúszó- és nyíltvízi világbajnokság megvalósításához szükséges létesítményfejlesztésről szóló 2015. évi XXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
3307 Oda kell írni és világossá válik, én legalábbis meg vagyok arról győződve, hogy azokra szükség van. Vagy ha mégis biztonsági szempontok miatt, a megre ndezés biztos volta miatt olyanok is szerepelnek, amelyek kihagyhatók, azt ki kell hagyni. Ma semmi olyan kockázatos részt ebbe a vállalkozásunkba nem szabad belevinnünk, ami a legkisebb mértékben is megrendíthetné a bizalmat az úszóvb megrendezése iránt. Ez a világbajnokság és ez a vállalkozás Magyarországnak - és ezt én hiszem, hogy így van - nem elsősorban a külföld szempontjából fontos. Én nem nagyon hiszek abban, hogy egyegy ilyen Forma1es megrendezés Magyarországnak valaha is visszahozná azokat a befektetéseket, amiket igényel az a tőkés társaság, amelyik erről a hasznot lehúzza, még abban se nagyon hiszek, hogy az a három nap, amíg idejönnek a külföldiek, valami óriási nagy gazdasági föllendülést hozna. Hoz bizonyos külföld és belföld felé történő , megerősítő hitet, hogy Magyarország képes valamire, valamit meg tud rendezni. Ez ennél sokkal több. Itt most valóban egy olyan helyzet lesz, amikor az egész világ figyel ránk, és erőteljesen figyelik azt, hogy létezike KözépEurópában egy olyan kis terü letű, kis lélekszámú, sajnálatosan folyamatosan fogyatkozó nép, amelyben van akkora öntudat, van akkora hit, hogy képes egy ilyen világversenyt megrendezni. (15.50) Úgy gondolom, ez a legfontosabb cél, ami felé terelni kellene a közvéleményt, ami felé meg kell nyitni a kapukat, és sokkalsokkal több információt kell eljuttatni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hadd mondjam el azt a személyes életemhez tartozó részt, amiről nem szoktam különösebben beszélni, de úgy gondolom, hogy ma mégis szólni kell róla. 1956 u tán nekem kenyeret, hitet és az életben való reménységet az úszás adott, az, hogy ezt követően egyáltalán létezhettem ebben az országban úgy, hogy nem kellett elmennem. Ezért itt és most, erről a helyről is vissza kell utasítanom azokat a nemtelen támadáso kat, amelyek időnként az egész úszósporttal szemben megjelennek. Akik egyegy sajnálatos és elítélendő esemény mögé oda merik tenni az úszósport lényegét, azok, azt kell mondanom, hogy Magyarországot, az egész nemzetet, az egész tudatunkat támadják. Nem ig az, hogy az úszósport mögött valaha is olyan létezett volna, amit most el akarnak hitetni! Én ott éltem, éveken keresztül benne éltem ebben a közegben, s merem állítani, hogy barátságok, hitek sehol olyan szépen nem szövődnek, mind sokszor a medenceparton. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Én értem az ellenzéknek minden olyan próbálkozását, ami egyfajta ellenőrzést kíván gyakorolni azon, hogy ez a hatalmas pénz, ami most ráfordításra kerül az úszóvbre, hogyan fog elköltésre kerülni, milyen módon, hová, hogyan k erül. Ez nemcsak jogos, nemcsak indokolt, hanem szükségszerű is. Ha ez nem működne, akkor nincs az a jó államhatalom, amelynél ne lennének olyan anomáliák és visszaélések, amiket most csak feltételeznek. Az úszóvb az elkövetkezendő időben ennek az országn ak lehet egyfajta összefogó ereje, de valljuk meg: az elmúlt hetek, hónapok erről szóltak? Sokkal inkább nem. Ezért ebben nekünk is tenni kell. Világosan és egyértelműen meg kell tudni mutatni nemcsak azt, hogy mire fogjuk fordítani most ezt a tengernyi pé nzt, hanem azt is, hogy mi lesz belőle, és abból, ami majd megszületik. Ezért már most azt javaslom és kérem, hogy gondolkodjunk egy kicsit előrébb. Próbáljunk előre gondolni, és azt a hitet, úgy is mondhatnám, hogy balhitet nem táplálni, ami azért sokakba n él, amikor Görögországra néznek vagy egyegy olyan példára néznek, ahol felépültek dolgok, majd azt követően a gaz verte fel, hogy ez nálunk nem lesz. Meg kell értetni a közvéleménnyel, nemcsak terveink vannak arra, hogy megrendezzük az úszóvbt, hanem hosszabb távú terveink is vannak, amelyek már arról szólnak, hogy mi lesz utána. Hogy Magyarország nem egyszemélyes úszóország, hanem Magyarország egy olyan úszóerőd itt Európában, amely kis ország a maga módján képes felvenni a versenyt a legnagyobb hatal makkal is. Ez nagy dolog. Ezért azt gondolom, hogy erre áldozni nem hiábavaló és nem felesleges. De egyetlenegy támadási felületet sem szabad hagyni, amely nem kivédhető, egyetlen olyan támadási felületet sem, amely azt az érzést kelti, hogy ellenőrizetlen ül vagy pláne irányítottan folynának el pénzek. Meggyőződésem, hogy ez olyan szempontból is sors- és perdöntő lesz, hogy a közeljövőnket is
