Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 12. csütörtök (151. szám) - Magyarország 2017. évi központi költségvetéséről szóló törvényjavaslat, valamint az Állami Számvevőszék véleményét tartalmazó előterjesztés általános vitájának folytatása - DR. STAUDT GÁBOR (Jobbik):
2971 Belügyminisztérium költségvetésében, ahogy tavaly is, annyit láthatunk, hogy a rendőrségre mennyi pénzt költünk, vagy hogy személyi juttatásokra mennyit - több mint 200 milliárdot - költünk. De például a megyei rendőrfőkapitányságok sincsenek ebben benne, illetve bontást nem látunk róluk, tehát még azt sem láthatja az Országgyűlés, hogy Budapest , Borsod vagy egyéb megyék mennyit kapnak a rendőrségen belül. Persze ezt a kormány majd el tudja dönteni, de szeretnénk látni, hogy adott esetben több pénz jute azokba a megyékbe, ahol a közbiztonság úgy alakult, ahogy, illetve ahol az emberek joggal vár ják el azt, hogy nőjön a ráfordítás, akár a rendőrség tekintetében is. S aztán még a felsőoktatásról nem is beszélek; a felsőoktatási szektorban szereplő különböző intézmények nem jelennek meg, míg korábban ez gyakorlat volt. Így nem lehet összehasonlítani azt, hogy pontosan mire mennyit adunk; azt pedig már elmondtam, úgy tűnik, irreális elvárás lenne az, hogy a létszámelőirányzatokat is megismerjük, hogy megyei bontásban a rendőrfőkapitányságoknál azt is határozzák meg, hogy ott nőe a létszám vagy éppen csökkenni fog. Továbbhaladva: van, amiket néhol kisebb költségként is feltüntetnek, és pont ezért el lehet mondani róla a véleményünket. A Külügyminisztérium költségvetésében találtunk egy olyan sort, hogy külföldi magyar emlékek megőrzése. Ez szép és jó, 15 millió forint jut rá. Majd kicsit lejjebb haladva a számsorban azt látjuk, hogy az afgán nemzeti biztonsági erők fenntartásához szükséges pénzügyi forrásokra 140 millió forintot költünk. Mondhatják erre, hogy ez nemzetközi kötelezettség, ahogy az valób an igaz lehet, de ezeket talán ideje lenne felülvizsgálni. Nem tudom, meddig kell még a magyar nemzeti emlékek megőrzésére szánt pénz tízszeresét az afgán nemzeti erőknek közvetlenül elutalni. Azt hiszem, hogy ennél jobb célokra is lehetne ezt a pénzt költ eni, de ez legalább szerepel a költségvetésben és kritika tárgyává tehető, viszont elmondhatjuk, hogy az adófizetők nem feltétlenül erre gondoltak, amikor az adójukat befizették. Aztán hozzájárulás az EU költségvetéséhez. Kedvenc adatsorunk, amelyben köze l 320 milliárd forint szerepel, amit mindannyiunk adójából, áfabevételéből az EUnak befizet Magyarország, de nemcsak közvetlenül az EUnak, hanem láthatunk a brit korrekcióra, s nemcsak ebben az évben, hanem sajnos folyamatosan 22 milliárd forintot - köszönik szépen a britek, örömmel elfogadják , illetve Dánia, Hollandia, Svédország számára, igaz, hogy csak 2,7 milliárd forintot, de ha az elveket nézzük, akkor ezek a pénzek is a magyar adófizetőktől mennek. Ez közel 320 milliárd forint. Mondhatják err e, hogy mennyi pénz bejön az Európai Unióból, de azt meg pont az európai uniós vitanapon tisztáztuk, illetve nem értettünk abban egyet: lehet, hogy ezermilliárd forintos tétel áll rendelkezésre Magyarországnak, hogy lehívjuk, de egyrészt nem tudjuk lehívni az egész összeget, ha viszont le tudjuk hívni, akkor olyan célokra tudjuk lehívni, amik nem feltétlenül a magyar gazdaságot segítik, sokszor látványberuházásokra, sokszor presztízsberuházásokra, és még ezekben az esetekben is elképesztően magas korrupciós hányaddal bírnak ezek a beruházások. A kis- és középvállalkozásokhoz viszont sajnos alig jut ezekből a pénzekből. Tehát azt lehet mondani - én nem állítok túlzást , ha ennek a 320 milliárd forintnak durván a harmadát, amit EUs pénzként úgymond ajándékké nt, vagy sokan úgy gondolják, hogy ajándékként megkapunk, célzottan, megfelelően, mérnöki precizitással elköltenénk a magyar gazdaság fellendítésére, mondjuk, a kis- és középvállalkozások segítésére, akkor sokkal nagyobb eredményt érnénk el, mint hogy ezt befizetjük, és az EU majd megmondja, igaz, hogy papíron több pénzt, de az eredmény tekintetében sajnos kevésbé eredményesen hogy tudunk lehívni. De az Igazságügyi Minisztériumról is essen néhány szó. Nem az egész minisztériumi költségvetésbe szeretnék bele menni, mert kevés az idő, hogy ezt megtegyem. Újra láthatunk 500 millió forintot a jogászképzés színvonalának emelésére, ami egy nagyon szépen hangzó gondolat, illetve a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésére 100 millió forintot. De megint csak nem lá tunk - és ezt kezdeményezem módosító javaslatként is - egy olyan kártérítési alapot, amely a bűncselekmények áldozatainak a számára nyílna meg, azon áldozatok számára, akik hiába kapták meg, egy polgári kártérítési perben hiába ítélték meg nekik azokat az összegeket, amilyen károkat ők szenvedtek, de nem tudják kin behajtani, hiszen ha volt is vagyona az
