Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - V. NÉMETH ZSOLT földművelésügyi minisztériumi államtitkár: - ELNÖK: - SZELÉNYI ZSUZSANNA (Független):
2419 Tisztelt Orszá ggyűlés! Lázár János azzal kezdte a mai expozéját, hogy tegyük mérlegre az elmúlt időszak teljesítményét. No, én is ezt fogom tenni most. (17.40) Az elmúlt időszakban, hét évben soha nem látott pénztámogatást kapott Magyarország az Európai Uniótól, ami a t eljes termelésnek több mint 20 százaléka volt. Ez történelmi távlatokban soha nem látott pénzösszeg. Mégis, ha körülnézünk, Magyarországon nem látjuk ennek a hatalmas pénznek a kiugró hatásait. Magyarország nem zárkózott fel a Nyugathoz, sőt lemaradt, a sa ját régiónkban is lemaradtunk, Magyarország lemaradt Lengyelország, Románia, Szlovákia mögött a gazdasági teljesítményben. Nem érjük el a régiós mezőny átlagát sem. Bár valóban lettek Magyarországon új utak, kockaköves terek, új középületek, Magyarországon továbbra is nagyon jelentősek a munkaerőgondok, nem javulnak a képzettségi mutatók, nő a gyerekszegénység. Az ország versenyképessége a 29. helyről a 60. helyre esett vissza, mióta az Európai Unió tagja vagyunk. Hogyan lehetséges ez? Hova tűnt ennyi tenge rnyi pénz? Nos, ebből élünk. Természetesen van az európai uniós pénzeknek egy alapvető szintnövelő hatása. Hiszen az EUs pénzek elköltése a gazdaságban keresletet teremt, amely a magánszektor számára jövedelmet eredményez. A pénzek által előállított GDP k övetkeztében a költségvetés is nagyobb adóbevételre tesz szert, ez pedig újabb költségvetési kiadásokat tesz lehetővé. Nálunk is az történt, hogy a magyar gazdaság működik, ezért működik, és végső soron ezért mutat növekedést; azért, mert van ez a hatalmas uniós pénzbeáramlás. Egyébként az Uniótól kapott hatalmas összeg mentőövnek bizonyult Magyarország számára a gazdasági válságból is, és azóta is ebből élünk. Ha megnézzük, hogy mi történt volna az európai uniós támogatások nélkül 2010 óta, akkor azt látná nk, hogy egy rendkívül szerény, ha átlagosan nézzük, lényegében nulla gazdasági fejlődés állt elő. Lázár János is elismerte ezt az expozéjában. Ez az ország a saját lábán egyszerűen nem állt meg. Hogy miért? Nos, ez azért van, mert az Orbánkormány egyetle n szempontnak rendelte alá az uniós pénzeket: fogd a pénzt és fuss, minél gyorsabban, minél többet hívjunk le, minél gyorsabban költsük el, jó nagy léptékben gigantikus beruházásokra, ha kell, ha nem. Ez volt az elmúlt hat év rezsimjének alapelve. Nos, hog y ez hova vezetett? A budapesti korrupciókutató intézet hatalmas adatmennyiség feldolgozásának következtében azt tapasztalta, hogy a gyorsan, tervezés nélkül lezavart, úgynevezett kiemelt kormányzati projektként, sokszor versenyzés nélkül kezelt projektek perverz hatást gyakoroltak a magyar gazdaság teljesítményére. A rengeteg európai pénz az Orbánkormány kezei között csökkentette a gazdasági versenyt, hatalmasra növelte a túlárazás és a lopás kockázatát, és hátrányosan érintette a kutatófejlesztő innovat ív projekteket. Pont az ellenkezője történt annak, mint aminek kellett volna. Az elmúlt hat évben ez a kormány elherdált egy sosem látott összeget, amelyből szinte semmit sem költött a holnapra. Viszont vannak, akik elképesztő haszonra tettek szert olyan b eruházásokból, amelyeknek semmi további gazdasági ösztönző hatása nincsen. Mohó politikusok és a könnyű pénz mámorában élő, smúzoló vállalkozók ideje volt az elmúlt hat év. És mi maradt mindez után az embereknek? Hogyan tekintsünk bizalommal a kormány új t erveire a következő ciklusban? Nos, nem, nem tekintünk bizalommal, végtelen bizalmatlansággal tekintünk; hiszen ahogy nem a „fogd a pénzt és fuss” elve alapján, hanem valami egész másképpen kellene gondolkozni. Mindenekelőtt tervezni gondosan, hosszan, ala posan, hogy hasznos projektek legyenek, nem pedig ami éppen az utunkba akad. Versenyeztetni kell, a legjobb szereplőkre kell hogy bízzuk ezt a hatalmas pénzt, hogy a gyerekeinknek is maradjon belőle. Tanulásra, képzésre, kutatásra, innovációra kell belőle elsődlegesen költeni. Nagyon aggasztónak hangzott Lázár János azon bejelentése, hogy nem az oktatásra és az egészségügyre fog menni ez a pénz. Ez nem volt egyébként teljes harmóniában KöpecziBócz úr hozzászólásával. Végső soron pedig mindent a nép szeme e lőtt kell csinálni. Aki Magyarország jövőjét építi, annak nyilvánvalóan nincs dugdosnivalója. Minden szerződés, minden
