Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - ELNÖK: - CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára:
2404 Azok a kritikák, amelyek megfogalmazódtak, azok voltak azok a kritikák, amelyek odavezettek, hogy 2012ben, amikor a kormánynak az intézményrendszerhez valóban volt hozzányúlási lehetősége, ’14ben, amikor megszüntettük a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget, valóban olyan irányokba léptünk el, ami egy alapvetően koncepciótlan, a fejlesztési forrásokat szétaprózó fejlesztéspolitika helyett valóban azt támogatta, hogy Magy arországon a gazdasági növekedésre, a munkahelyteremtésre és a gazdasági növekedésre alapozva egy új fejlesztéspolitika jöjjön létre, ami lényegében 2020 után függetlenné teheti a magyar fejlesztéspolitikát az európai uniós vagy a külső forrásoktól. Hogy a lakulnak ezek a számok? Képviselő asszony, ön azt kérdezte, hogy a nettó befizetői helyzet hogyan áll össze. Az a két szám, az a két viszonyszám, ami alapján meghatározzák egy országnak a közbeszéd szintjén a nettó befizetői vagy haszonélvezői státuszát, a z alapvetően abból táplálkozik, hogy mennyi pénzt kell tagdíjként befizetni az Európai Unióba és mennyi fejlesztési forrást hívhat le. Ennek az egyenlege valóban pozitív abban a tekintetben, hogy nagyjából 3000 milliárd forint a befizetési tagdíjunk, és 8600 milliárd forint a kivett vagy a lehívható pénzek aránya, és eszerint mintegy 5600 milliárd forintos pluszban vagyunk. Azonban ezekben a tételekben senki nem számszerűsíti azt, hogy mely adóbevételektől vagy vámbevételektől esett el az ország annak kös zönhetően, hogy olyan tőkeerős és technológiailag erős vállalkozások érkeztek az Európai Unió nyugati tagállamaiból szolgáltatóként vagy termelőként Magyarországra, akik azt megelőzően a magyar vállalkozásokkal szemben csak bizonyos védővámok kifizetését k övetően juthattak be a magyar piacra. Vagy azt sem számszerűsíti senki, hogy a szabad tőkeáramlásnak köszönhetően hány ezer milliárd forint forrást vittek ki ugyanezek a cégek az országból, és ha ezt a számot hozzáadjuk ahhoz a tételhez, amit Magyarország befizet az Európai Unió kasszájába hét év alatt, akkor jócskán a felett az összeg felett vagyunk, mint amit támogatási jogcímen le tudunk hívni. (Varju László közbeszól.) A negyedéves jelentések tekintetében a kormány nyitottságot mutat arra, hogy egy ily en rendszer következzen be, tehát azt kérjük, hogy nyújtsák be még egyszer, adott esetben Lázár miniszter úrral közösen ezt a nyilatkozatot, és abszolút partnerséget szeretnénk abban a tekintetben ígérni, hogy statisztikai adatokkal alátámasztott anyagokat kapjanak meg az Országgyűlés képviselői hétről hétre vagy adott esetben minden ülésszakot megelőzően. Egy alapvetően fontos kérdés azonban, hogy mi a fejlesztéspolitika célja. A fejlesztéspolitikának az a célja, hogy az így felhasználható forrásokat lénye gében normatív alapon szétosszuk az összes állampolgár között, vagy olyan beruházásokat finanszírozzunk, amely beruházások hosszú távon hozzájárulnak ahhoz, hogy a magyar gazdaság fejlődhessen, ezáltal több közforrás álljon rendelkezésre, ami egyegy térsé g felzárkóztatását szolgálja. Mi pont azt mondjuk, hogy az utóbbira van szükség, egy fókuszált fejlesztéspolitikára, ami lehetővé teszi azt, hogy a magyar gazdaság lényegében a saját talpára álljon. Az, hogy a 2017es költségvetésben több mint 1000 milliár d forint fejlesztési forrás áll rendelkezésre a magyarországi gazdaság fejlesztéséhez az európai uniós forrásokon kívül, az egy olyan lehetőség, ami a 2008as válság óta nem volt Magyarországon, és ami azt mutatja, hogy a magyar gazdaság szerkezete valóban jó pályára állt az elmúlt időszakban. (Varju László: Ez volt az első kommunikációs panel. Mehetünk tovább.) Bocsánat, próbálok itt minden felvetett kérdésen végigmenni. Szabó képviselő úr, nehezen tudok eligazodni pártbéli viszonyai közepette, hiszen párt ja olyan gyorsan szaporodik, mint az amőbák (Derültség a kormánypártok soraiban. - Szabó Szabolcs közbeszól.) , ezért nehéz hozzákötni ahhoz, hogy volte politikai felelősségük vagy nem a 2010et megelőző idő szakban. Bajnai Gordonnak mindenképpen volt; annak a Bajnai Gordonnak, aki az NFÜ megalakításában, a 2007es megállapodásokban szervesen bekapcsolódott a fejlesztéspolitikai rendszer működtetésébe, és akinek az emberei majd a 2007es megállapodásokat követ ően kiléptek a piacra, és számtalan csatornán keresztül vámolták meg a fejlesztéspolitikai forrásokat. (Varju László: Amoda kell nézni, államtitkár úr!) Képviselő úrnak sem kell nagyon hangoskodnia, hiszen pártbéli vezetőjének a felesége még ma
