Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám) - A 2007-2013 közötti időszakban Magyarországnak járó uniós források felhasználásáról című politikai vita - MIRKÓCZKI ÁDÁM jegyző: - ELNÖK: - LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, a napirendi pont előadója:
2378 rendszeressé kell ten ni azt, hogy a törvényhozás keretei között számot adunk arról, hogy ezt a pénzt hogyan költjük el. Ha az európai választók, az európai adófizetők pénzéről beszélünk, akkor nyilván más keretek között kell megejtenünk az elszámolás rendjét. De a demokrácia r endelt küldetése mégiscsak az, hogy a választópolgároknak számot adjunk az elköltött forrásokról. A kormány meggyőződése az, és ezért kezdeményezte ebben a Házban ennek a vitának a lefolytatását, hogy ez a 8600 milliárdnak indult forráskeret, ami 9223 mill iárd forintban valósult meg, egyébként összességében 9560 milliárd forintnyi szerződéstömeget jelent, ez alapvetően a magyar választópolgárok pénze. Tehát szeretném először is arra felhasználni a politikai vitanapot, és ebben az irányban a közvélemény tájé koztatását megragadni és az önök gondolkodását biztatni, hogy ez a pénz nem az Európai Unió pénze, nem ajándék Magyarország számára, hanem a magyar választópolgárok pénze. Miért is? Először is, Magyarország nettó befizetője ebben az időszakban az Európai U niónak, több mint 3000 milliárd forinttal járultunk hozzá az Európai Unió működéséhez és boldogulásához. Másrészről nem szabad elfelejtenünk, érdemes lenne ennek a politikai vitanapnak a végén abban konszenzust kötnünk, a gazdasági minisztériumnak igenis k ellene egy olyan nyilvántartást vezetnie, hogy a 2004es Európai Unióba való belépéssel milyen gazdasági előnyökről mondott le Magyarország, amiért cserébe ezeket a forrásokat kapta. Gondolok itt azokra a vámokra, gondolok itt azokra az adókra, amelyek öss zevezetése elengedhetetlenül szükséges. Örülök, hogy Balczó képviselő urat a teremben köszönhetjük, és köszönöm, hogy megtisztel figyelmével, és türelmét is kérem ezzel együtt. (Balczó Zoltán és dr. Staudt Gábor közbeszól.) Türelmét is kérem a képviselő ú rnak. (Az elnök csenget.) Tehát azt gondolom, ha ezeket a számokat egymás mellé tesszük, akkor világos, hogy ez nem az európai adófizetők pénze, hanem Magyarország megpróbálja visszaszedni azt a pénzt, amit befizetett, és megpróbálja visszaszedni azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket az Európai Unió számára nyújtott. Természetesen van olyan forrásrész, amit Magyarország kapott, úgy gondolom, ez jóval kevesebb, mint azt választópolgártársaink egy része vagy az európai közvélemény gondolja, hiszen az Európa i Unió gazdasági közösségének is alapvető érdeke volt ezeknek a régióknak a fölzárkóztatása, a gazdaságipiaci előnyök kiaknázása. Azt gondolom, 2004ben az utóbbi tíz év jogalkotása, mármint európaijogalkotása külön értékelendő. 2004ben igenis megvolt a z Európai Közösség, a korábbi Közös Piac érdeke abban, hogy a keletközépeurópai régió, amely egy hatalmas piac, csatlakozzon a nyugati zónához, a nyugati maghoz, és ennek a kölcsönös gazdasági előnyei meglegyenek. Tehát értékelnünk kell azt, hogy gazdaság ilag előnyösebb helyzetbe vagy hátrányosabb helyzetbe kerültünk. Ágazatonként is érdemes volna értékelnünk, hogy melyik ágazat nyert ezzel a csatlakozással, akár a fejlesztéspolitikai támogatásokat is igénybe véve, és melyik veszített. Csak megjegyzem, hog y mindaz, amin Magyarország ebben a hét évben átment, kormányoktól függetlenül egyébként, azt a megközelítést is legitimmé teheti, hogy az európai uniós források hozzáférése nem véletlenül ilyen nehéz; Magyarország számára a pályázati rendszer bonyolultság a okán, a bürokrácia okán pedig a potenciális célközönség számára. (14.40) Ha arra gondolok, hogy a kifizetett 9223 milliárd jelent 150 ezer pályázatot, jelent 70 600 nyertest, és a 70 600 nyertesből akár alig 44 ezer a vállalkozás, és ha megnézem, hogy há ny magyar vállalkozás egyáltalán nem is pályázott európai uniós forrásra, tehát eleve lehetetlen volt őt támogatásban részesíteni, akkor jól látszik az, hogy az Európai Unióban - meggyőződésem szerint nem véletlenül, sőt az Európai Unió gazdasági érdekeine k, sőt a régi tagországok gazdasági érdekeinek, sőt a nettó befizetők gazdasági érdekeinek megfelelő formában - egy forrásvédelem zajlik. Az Európai Bizottság szándékosan és tudatosan bürokratikus akadályokat állít az elé, hogy a kohéziós alapban megcímzet t és kedvezményezett országok minél könnyebben jussanak a forrásokhoz hozzá.
