Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. május 2. hétfő (147. szám)
2313 még két felvásárlást biztosítanak, mi már nem fogunk ebbe beleférni. Mit fogok csinálni körülbelül 90 nyúllal? Ez persze nemcsak az én akadályom, ez az egész itteni régió, a fél ország problémája. Arra kényszerítenek minket, hogy a beállított anyaáll ományt adjuk el, és így teljesen kirekesztenek bennünket, kistermelőket, mondván, nem kell a nyúl. Ha az eddig felvásárolt nyúlállomány minőségével volt probléma, akkor inkább minősíteni kellene a kistermelőknél még az állatokat, hogy a tenyészanyák utóda i megfelelneke a húsüzemi igényeknek, és például nem szabadna átvenni 2,5 kilogramm alatti egyedeket. Mindezek után mit tehet egy kistermelő? Mi lehet a fő arculata? Nincs igény, nem vásárolnak fel, a sertés nem kell vagy olyan csekély összegért élve, hog y inkább terményt adunk el, a házi vágáshoz kialakított hely kell, bár ötlet van, és egyszer talán sikerül szalámikészítéssel foglalkoznunk. A szarvasmarhatenyésztés is bizonytalan jövőt tartogat. Hat darab üszőnk van, de a tejet majd jó, ha 65 forintért átveszik. Mi legyen? Tartsuk? Ne tartsuk? Itt is vannak ötleteink, a sajtkészítésben is látok valamilyen kiutat, de az idő, mire ez az állomány beáll, még sok. A juhtartás sem kifizetődő: kis létszámmal sok takarmányt kíván, kevés bevétellel, amely csak bá rány leadásából származik.” És térjünk vissza talán egy kicsit a nyúlhoz, hiszen kérdezi a levélíró, hogy: „A felvásárlását vissza lehetnee állítani? Foge még kelleni bárkinek? Mindent összegezve teljes átalakításra lenne szükség a mezőgazdaságban is, am ely felett egy hatalmas rózsaszín felhő ül, ahol csak a javuló tendencia és a mintatanyák szerepelnek. A városban élő ember sokszor nem is tudja igazán, milyen nehéz annak, aki ebben él. Nehéz jó döntést hozni. Bár feladni nem fogjuk, amíg bírunk, próbálko zunk, de egy rosszul működő rendszerben egy ember nehezen tud változtatni ilyen nagy dolgokon, de hiszem, hogy sikerülhet.” Így szólt a levél. Reméltem, megmondom őszintén, hogy érdemi választ fogunk tudni kapni esetleg a kormányból valakitől, mondjuk, az illetékes államtitkár úrtól, de ha mást nem, bízom abban, hogy majd írásban megkapjuk a választ; nem is magam miatt, hanem legfőképpen azért, hogy a levélíró és a hozzá hasonló problémákkal küszködő családi gazdálkodók is választ kaphassanak végre, hogy ha egyszer 740 milliárd forintot szét lehet osztani mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatásokra egy év alatt Magyarországon, akkor miért csak a leggazdagabbakhoz, a tőkeérdekekhez jut ez az összeg, nem pedig az olyanokhoz, akikről ez a levél is szól. Én arra biztatom őket, hogy ne adják fel, tartsanak ki, és bízunk abban, hogy 2018tól egy felálló Jobbikkormány valóban a vidéki magyar emberek érdekét fogja végre szolgálni ebben az országban. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.) Az ülésnap bezárása ELNÖK : Tisztelt Képviselőtársaim! A napirend utáni felszólalások végére értünk. Megköszönöm a munkájukat. Jövő héten hétfőn 11 órakor folytatjuk a munkánkat. Az ülésnapot bezárom . (Az ülé snap 17 óra 23 perckor ért véget.) 2016. május 2. hétfő (147. szám) Országgyűlési Napló
