Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - DR. ÓNODI-SZŰCS ZOLTÁN GUSZTÁV, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: - ELNÖK: - BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
2123 kiadások csökkentése. A mási k ilyen változás 2008 és 2009 között történt, mikor 2009ben a 13. havi bér elvonása jelentett egy jelentős finanszírozási szűkülést a már korábban elhangzott finanszírozási szűkülések mellett. Na most, 2010 után én egy soron látok kiadáscsökkentést, az sz intén gyógyszerrendszerátalakításhoz kapcsolódik, ami, azt gondolom, egy olyan átalakítás volt, amely például szolgálhat számos ország számára, és bizony például is veszik ezt az átalakítást, amely úgy csökkentette az állami kiadásokat, hogy mellette a b etegek, a gyógyszert vásárlók terhei is csökkentek, vagyis a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók közteherviselése növekedett az akkori Széll Kálmánterv keretében meghirdetett változásoknak köszönhetően. Ismétlem, míg az első változásnál a betegterhek n övekedtek, a második változásnál a betegterhek csökkentek, és azt gondolom, hogy e tekintetben érdemi különbség van a két átalakítás között. 2010 után a többi tételnél a tényadatok alapján csak támogatásnövekedés valósult meg. Egészen konkrétan 20102017 k özött, és itt már beszéltünk a mai nap ismertetett 2017es költségvetés számairól is, nagyon jelentős növekedés valósult meg számos területen. Nézhetjük a gyógyítómegelőző kasszát, nézhetjük az alapellátásnak a tételeit, minden évben találunk olyan előirá nyzatot, ahol valamilyen növekedés volt. És ezek után engedjék meg azt, hogy Varga László képviselő úr kérdésére, hogy lehete finanszírozni az egészségügyet, azt a kérdést is feltegyem, hogy lehete felelősen finanszírozni az egészségügyet. És ne felejtke zzünk meg arról, hogy bizony 2010 előtt a magyar állam gazdálkodását, az államháztartási gazdálkodást azért elég sok kritika érte. Tudjuk, hogy amikor pluszkiadásokat teljesített az állam, azt sajnos nagyon sokszor úgy tette meg, hogy annak nem volt meg a fedezete; az eredménye túlzottdeficiteljárás és az igen jelentős eladósodottság volt. 2010 után mindazok a többletkiadások, amelyek az egészségügyben jelentkeztek, párosultak egy felelős államháztartási gazdálkodással, az adatsor önök előtt is ismert. Azt gondolom, hogy ez az igazi változás: olyan többletek biztosítása, amelyek felelős módon valósulnak meg, amelyek nem a következő generációk terheit növelik. A magyar adatok után akkor hadd beszéljek néhány szót a nemzetközi összehasonlításban látott számok ról. Sokszor elhangzik (Dr. Lukács László György közbeszól.), képviselő úr, sokszor elhangzik, hogy a GDParányos egészségügyi kiadások alacsonyak európai uniós összehasonlításban. Ha az európai uniós átlagot nézzük, ebben kétségtelen, mindenkinek igaza va n. A közkiadások, képviselő úr, a számok nem hazudnak. Engedjék meg, hogy akkor itt is tegyek némi összehasonlítást, és itt megint tényszerű számokat hadd említsek. Eurostatadatok alapján azok az országok, amelyek 2010ben Magyarországgal hasonló gazdaság ipénzügyi helyzetben voltak, az egészségügyi közkiadásukat érdemben jelentősen csökkentették. Ráadásul ezt a csökkentést úgy hajtották végre, hogy a GDPjük jelentősen zsugorodott. Hadd mondjak néhány számot. 20102014 között Görögország reálGDPje 18 sz ázalékkal esett, Spanyolországé 0,8 százalékkal, Portugáliáé 4,5 százalékkal, Olaszországé 3,4 százalékkal. (17.20) Egy zsugorodó GDPn belül ráadásul ezek az országok az egészségügyi kiadásaikat mind csökkentették. Ezzel szemben Magyarországon a reálGDP 2010 és ’15 között 8,8 százalékkal növekedett, és a GDParányos egészségügyi kiadás nagyjából szinten maradt. Vagyis ha összehasonlítjuk, képviselő úr, összehasonlítjuk azt a kiinduló helyzetet, amelyet a magyar kormány látott 2010ben (Dr. Józsa István kö zbeszól.) azzal a szituációval, ami más országokban volt, és megnézzük azt, hogy mi történt, azt látjuk, hogy bizony azok az országok, akik hasonló helyzetben voltak, mint Magyarország, a GDPjüket nem tudták növekvő pályára állítani, csökkenő GDPn belül az egészségügyi kiadásaikat jelentősen csökkentették. (Gőgös Zoltán közbeszól. - Az elnök csenget.) Magyarország nem ilyen utat választott, azért tudjuk elmondani azt, hogy a magyar közkiadások, egészségügyi közkiadások nominálisan növekedtek.
