Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 26. kedd (145. szám) - A magyar egészségügy jelenéről és jövőjéről című politikai vita - ELNÖK: - TÓBIÁS JÓZSEF, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2062 működését segít ő és támogató területi szervezeteiben és hatékonyan működő ellenőrző hálózataiban testesül meg, ezeknek az értékeknek most megkérdőjeleződik a léte. Pontosan azért, mert azok a szakmai feladatok, amelyek nélkülözhetetlenek lennének, azokat önök felülírják politikai döntéseikkel. Tarthatatlan az az állapot, hogy komoly válságot megélt területek, mint az oktatásügy, egészségügy, nem kapnak önálló tárcát, tisztelt miniszter úr. Lehet, hogy ön elvárásokat fogalmaz meg egy szakmai vitával kapcsolatban, de szeret ném önnek jelezni, hogy ez a parlament. És ha valaki elmondja a valódi Magyarországot, amit érzékel, ön ezzel szemben hiába kéri a szakmai választ, ott a szakmai megoldásoknak kellene működnie. Arra vane megoldás, hogy ma 500 ellátatlan körzet van Magyaro rszágon, arra mi a szakmai megoldás? Az igény itt van, hogy nemcsak háziorvos, hanem gyermekorvos vagy akár fogorvos hiányzik az ellátórendszerből. Velük, az ott élőkkel mi lesz, miniszter úr? Arra kell választ adnia. Nem visszafelé kell mutogatnia, mert a zon már túl vagyunk. Ön ezzel nyerhet, de nem nyernek az emberek, és higgye el, hogy az emberek egészségesek szeretnének lenni, sőt, ha betegek lesznek, akkor örülnének, ha nem a család pénzügyi tartalékait kellene felélniük, hogy ők egészségesek is maradj anak. Ha egy munkavállaló attól fél, hogy beteg lesz, mert akkor elveszíti az állását, elveszíti a jövedelmét, és nem tudja eltartani a családját, azért vissza fogunk mutogatni 1944 elé, miniszter úr? Vagy szembenéz azzal, hogy ez a XXI. század? Még önnek is. Mint mindannyiunknak. Tömeges az orvos és utánpótlás hiánya. A kivándorlásról beszélt miniszter úr, de arról nem beszélt, hogy körülbelül 500an betöltötték a 60. életévüket abból a 26 ezer szakápolóból, aki ma Magyarországon küzd esküjének és hitvallá sának megfelelően. Bár a 35 és 50 év közöttiek száma a legmagasabb, mintegy 15 ezer, a 30 éven aluliaké azonban alig 3000, és a helyzet a diplomások között is hasonló. A háziorvosok átlagéletkora 55 év, a nyugdíjasok aránya meghaladja a 26 százalékot, míg a 40 alattiaké alig éri el a 10et. Tisztelt Miniszter Úr! Ma már olyan háziorvosi praxist is nehéz eladni egy nyugdíjba vonuló orvosnak, amely teljesen fel van építve, és modern eszközökkel rendelkezik. Nem pálya a fiatal és a középkorú orvosoknak, akár e gy lakás vagy vidéki ház birtoklásával együtt sem tudja elvállalni ezt a munkát. Nemcsak jobb ajánlat a külföldre való távozás, hanem a szakma emberi megbecsülése is hiányzik. Mindaddig, amíg önök a saját maguk által kijelölt oktatásban vagy egészségügyben való egyeztetéseket tartják kulcskérdésnek, és nem hajlandók meghallgatni azoknak az orvosoknak, szakápolóknak a véleményét, akik a napokban, a hétköznapokban mondják el, hogy mi a helyzet és milyen áldatlan az egészségügy állapota, addig nem várhatják, h ogy a szakmai megbecsülést ők valójában a hétköznapokban is megérzik. (12.30) Az Országos Tisztiorvosi Hivatal főosztályvezetője, Ladányi Márta áprilisban még arról beszélt, hogy felmérést kezdtek a kórházakban a személyi és tárgyi feltételek hasznosulásár ól. A városi és megyei kórházak, az egyetemi klinikák vizsgálatának eredményeiről november végén számolt be. Mint az adatok összesítéséből kiderült, egyetlen vizsgált kórház sem felelt meg az elvártaknak, és van olyan intézmény, amelyik a minimumfeltételek alig 25 százalékával rendelkezik. Ő idézi, ez egy hatósági vizsgálati eredmény. A feltételek hiánya miatt a kórházak egyharmada teljesen alkalmatlan gyógyításra. Vejkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke is azon a véleményen van, hogy ebben az állapo tban több kórházat azonnal be kellene zárni. És akkor továbbra is kérdés, hogy kik fognak ezekben az intézményekben dolgozni. A sok száz millió forint infrastruktúrafejlesztésre fordított pénz a szakdolgozók élet- és munkakörülményeiben nem hozott pozitív változást, továbbra is túlterheltek és elkeseredettek. Átfogó, igazságos és hosszú távon biztosítható, megbecsülést és megélhetést adó egészségügyi bérezésre van szükség. Nem elég az orvosok fizetéséről beszélni. Tisztelt miniszter úr, csak mondom önnek, 2002 és 2006 között mai átlagon számolva 67 ezer forintos növekedésnek megfelelő átlagbérrendezés történt az egészségügyben. 2010 és 2014 között 19 ezer forintos átlagbérnövekedést tudtak felmutatni; ezt a
