Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsról szóló 2011. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - SZABOLCS ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
1702 közösen egy szervezet kötelékei között, akkor nyilvánvaló az, hogy csökkenő hatásfokkal működnek ezek a szervezetek. (18.30) Mint ahogy az előbb említettem, a civil szervezetektől kezdve a tudományos, a művészeti, az egyház i szervezeteken keresztül sokan vannak jelen ebben a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsban. Ebből kifolyólag nyilván a kérdésekre való fókuszálás tekintetében is korlátok közé szorított a mozgásterük, pont abból fakadóan, hogy sokan sokfajtát gondolva a világról és sokan mást priorizálva nem feltétlenül azokkal a típusú kérdésekkel foglalkoznak, amelyek egy gazdaságitársadalmi tanács keretei közé tartozóknak minősíthetők. Évekig rendezetlen kérdések sokaságával ment előre a tanács. Mondtam, a tagok del egálásának kérdésköre tekintetében is tisztázatlanok voltak a viszonyok. Ha ez így van, államtitkár úr, akkor hogyan képzelhető el az, hogy mértékadó, a társadalom messze döntő többségét érintő közegre olyanfajta hitelt érdemlő tevékenységet tud folytatni a tanács, tételezzük fel, ami az elvárások szerint azért meglett volna? Ugye, öt év eltelt, de ha azt mondjuk ma, hogy Országos Érdekegyeztető Tanács, akkor még mindig tudják azok, akik figyelték az érdekegyeztetés mechanizmusrendszerét, annak működését, h ogy mi is húzódott meg emögött. Akár az országos érdekegyeztetés színpadán, akár regionális szinten vagy éppen helyi szinteken történő érdekegyeztetés tekintetében mi volt az, ami visszaköszönt. Még akár odáig is elmenve, hogy szakmapolitikai felületeken a munkaügyi központi hálózat rendszere mellett működtek a munkaügyi tanácsok és sok minden egyéb más. Ma önök vagy mára önök gyakorlatilag mindent, mindent lenulláztak. A valós érdekegyeztetés rendszerét, a tripartit elveken alapuló érdekegyeztetés rendszer ét önök megszüntették. Megszüntették, és még egyszer mondom, elvettek minden olyan jogosultságot, lehetőséget, ami döntési kompetenciával járt. Most pedig még ennek a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanácsnak is bizonyos értelmű presztízsrombolását végzik akkor, amikor a törvénytervezet keretei között, mint említettem, évente kétszeri tanácskozási ülést írnak elő az önállóságra való hivatkozással és annak kiterjesztésével. Szóval, a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács egy konzultációs, javaslattevő, talá n mondhatni, tanácsadó testületként funkcionálhat ahelyett, hogy olyan rendszert működtetnének, amely tájékozódási vagy épp azon túlnyúló véleményezési jogosítványrendszerén túl egyetértési joggal bírna. Az egyetértési jog meg a javaslattételi jog az nem u gyanaz, államtitkár úr. Ön is tudja nyilván, teljesen tisztában van vele. Önök nem akarják, önök nem akarják azt, hogy azoknak a szerepvállalóknak, akiknek a gazdasági élethez közvetlen közük van, legyenek ezek munkaadói, legyenek ezek munkavállalói érdekk épviseleti szervezetek, de akár legyenek köztestületek, kamarák, hogy ezeknek a szervezeteknek döntési kompetenciájuk legyen. Pedig nem lenne baj, ha így lenne, hiszen ezek a szervezetek azok, amelyek direkt tapasztalások sokaságával bírnak, amelyek a munk abéke fenntartása tekintetében sok mindent tehetnek, és remélem, tesznek is, és nem azon vannak természetszerűleg, hogy a munkabéke felboruljon. De ha így van, hogy a munkabéke megerősítését szolgálják, akár a munkaadói, akár a munkavállalói érdekképvisele ti szervezetek vagy az említett köztestületek, kamarák, akkor miért nem lehet döntési kompetenciát adni a kezükbe? Akkor miért olyan testületeket kell működtetni, amelyek l’art pour l’art alapúak vagy azzá minősülnek? Amelyek, ha jó esetben javaslatot tesz nek, azokat az aktuális kormány, jelen esetben önök vagy éppen elfogadnak, vagy épp nem. Miért nem gondolkodnak el azon, hogy olyan rendszert működtessenek, amelyben az aktuális szférának, ha az gazdasági szféra, akkor annak, ha az társadalmi felület, akko r annak a közvetlen megélői, tapasztalói, képviselői igenis közvetlen beleszólási jogosítvánnyal bírhassanak? Látják, hogy ha nem ezt teszik, akkor olyan folyamatokkal kell szembenézni, mint ami a Tanítanék és egyéb más programok kapcsán a felszínre jön. H ogy azok, akik tudják, azok, akik ismerik, azok, akik meg akarják változtatni és jó irányba, a felnövekvő nemzedék érdekében, abba a helyzetbe kényszerülnek bele, hogy mivel közvetlen beleszólásuk nincs a történetbe, mert nincsenek helyi, nincsenek
