Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - A közigazgatási bürokráciacsökkentés keretében egyes adminisztratív kötelezett-sé-gek megszüntetésével összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
1694 ingatlannyilvántartást nem értesítette a lakcímváltozásról. Egyébként hozzáte szem, sok esetben nem is jutott eszébe az állampolgároknak, hogy ezt meg kellene tenniük, de a fő gond nem is ez volt, hogy értesítette vagy nem, hanem ezáltal maga az ingatlannyilvántartás is bizonyos szempontból elvesztette a közhiteles jellegét, hiszen ha valaki, mondjuk, a tulajdonostársai számára egy levelet szeretett volna küldeni, amelyben felhívja őket, mondjuk arra, hogy eladás esetén az elővásárlási jogukkal éljenek, nem tudta hova megtenni, mert lehet, hogy régebbi lakcímre küldte, ahol nem vette át a tulajdonostársa, ettől kezdve egyéb jogi praktikákkal kellett élni, illetve, ha ezt többször megkísérelte és ez nehézséget jelentett, akkor ezt igazolva az ingatlannyilvántartás felé, bejegyezték a tulajdoni igényét. De ez káros volt annak is, aki a levelet nem kapta meg, hiszen lehet, hogy mondjuk, az elővásárlási jogával élni szeretett volna. Úgyhogy önmagában az a probléma, hogy a különböző hatóságok, hivatalok közt nem volt meg az összekapcsolás a nyilvántartások között, ez többszintű problémát er edményezett, de ezt én még csak egy racionalizálásnak tartom és nem egy olyan valódi bürokráciacsökkentésnek, amit elvárnánk a kormánytól. Természetesen a javaslat, ahogy mondtam, támogatható, de egy korrekciós lépés, és nem egy valódi, velejéig ható refor m része. Azt is el kell mondjam, és itt egykét példát a javaslatból felhoznék, hogy mik azok, amiket pozitívnak vagy elgondolkodtatónak tartunk. Szintén, amit az ingatlannyilvántartásnál elmondtam, hasonló körbe, sőt még annál is enyhébb körbe sorolható a z a módosítás a 7. §ban, hogy a könyvtárhasználó már nem köteles a személyi adataiban bekövetkező változást bejelenteni. Természetesen ez is nagyon jó és szép, de ez is egy lex imperfecta szabályozás volt, tehát senkire nem törte rá a rendőrség az ajtót, ha mondjuk, könyvtárhasználóként az adatait elfelejtette lejelenteni, és valóban nem látom, hogy a bürokráciát ez egy könnyítésen kívül hol csökkentené. (17.50) Az ingatlannyilvántartásról beszéltem, ezt nem ismételné m meg, viszont a 11. §ban, a kulturális örökség védelméről szóló törvény módosításánál szerepel egy passzus, amit én elgondolkodtatónak tartok, mert a védetté nyilvánított kulturális javak átruházásával kapcsolatosan más szabályozást vezetnek be a jelenle gi helyett, amikor mind a két félnek, az eladónak és a vevőnek is bejelentési kötelezettsége áll fel; ezt módosítanák úgy, hogy csak a tulajdonosnak lesz bejelentési kötelezettsége. Most ez azt veti fel, államtitkár úr - és nehogy igazam legyen , hogy ebb en az esetben, ha védetté nyilvánított kulturális javakról beszélünk, nem tartom feleslegesnek, hogy két helyről kelljen a bejelentést megkapnia a hatóságnak, hiszen mi van, ha az az egy kötelezett nem fogja bejelenteni. Tehát amikor kulturális javakról be szélünk, lehet egy pluszgarancia, hogy a kettőből legalább egy bejelentette, ha már mind a kettőnek kötelezettsége volt erre. Ezt én egy olyan, hogy mondjam, kivételként kezelném, amit megfontolnék, államtitkár úr, lévén, hogy ebben az esetben a védetté ny ilvánított kulturális javakhoz fűződő érdekről van szó. Ha már van egy bejelentés, és nyilvánvalóan nem véletlenül van ez előírva, ezt próbáljuk is betartani, de ebben az esetben talán jobb, ha mind a két fél bejelentésre kötelezett. Aztán amit még ki szer etnék emelni a javaslatból, ez a kisajátításról szóló törvény módosítása. Itt értem én a célját annak, amit önök szeretnének, de a megfogalmazás vagy ez a kodifikációs megoldás, amit használnak, számomra nem tűnik százszázalékosan résmentesnek. Az rendben van, hogy hatékonyabbá és gyorsabbá szeretnék tenni az eljárást - és elhangzott előttem, hogy a kisajátítási hatóság is tulajdonképpen külső szerv, szakértő közreműködésének igénye nélkül tud majd különböző becsléseket végezni , de a megfogalmazás ennél k icsit bonyolultabb, hiszen önök úgy építik be az új szabályokat, így fogalmaznak: „a kisajátítást kérő kérelmére - ha a kisajátítási hatóság nem rendelkezik a szükséges szakértelemmel - szakértőt rendel ki” - így szól a megfogalmazás. Hogy ezzel mi a probl éma? Nem más, mint hogy egyrészt honnan tudja a kisajátítást kérő, hogy a kisajátítási hatóság nem rendelkezik kellő szakértelemmel. A másik kérdés az, hogy ebből a megfogalmazásból az derül ki, hogy a kisajátítást kérőnek kérnie kell, hogy szakértőt rende ljenek ki,
