Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - Az állami projektértékelői jogviszonyról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1648 Most a rendes felszólalások következnek. Mivel írásban előre senki sem jelentkezett, így a most nyomógombbal bejelentkezők felszólalásai következnek. Elsőnek megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak az MSZP képviselőcsoportjából. Képviselő úr az Országgyűlés jegyzője. Parancsoljon! GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! A felvezető gondolataiban véltem felfedezni, hogy némi önkritikát is gyakorolt az elmúlt évek, az elmúlt hat eszt endő tapasztalásaihoz hozzáillesztetten. Ezek szerintem helyénvalóak, egyszerűen abból kifolyólag, mert nyilván látható, hogy akár a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség megszüntetése, akár a külső értékelési rendszerek felfüggesztése nem vezetett eredményre, nem hozta azt a várt eredményt, amit önök reméltek ezektől a változásoktól. Azt mondják ebben az előterjesztésben, ami az állami projektértékelő jogviszony létesítésével kapcsolatos, hogy szakpolitikai szempontok alapján történő értékeléseket kívánnak életre hívni, megvalósítani úgy, hogy az a függetlenség biztosítása mellett történjen; tehát a kellő objektivitás mellett történjen. Akkor nagy tisztelettel azt szeretném kérdezni, hogy hat éven keresztül, de főleg az elmúlt háromnégy esztendőben mit csináltak, ha nem ebbe az irányba vitték a dolgokat. Nyilván látjuk, tudjuk, hogy mit csináltak, képviselőtársaim már szóltak is előttem erről, tehát mélyebben nem kalandoznék el ez irányba, de látható módon azt csinálták, hogy pontosan olyan irányultsággal és olyan irányokban, ahol gyakorlatilag fogható vagy kevésbé fogható kapcsolati rendszereik léteznek, ott voltak előnyös döntések, ott voltak olyan típusú kihelyezések, amelyek legalább a kérdés szintjén felvetik az aggályt. (Az elnöki széket Sneider Tamás, az Ors zággyűlés alelnöke foglalja el.) Amikor egy pályázati értékelő rendszert, egy szaknévsort raknak össze, akkor azt mondják, hogy a jelen kormánytisztviselők, köztisztviselők, közalkalmazottak, de nemcsak ők, hanem az állami cégek munkavállalói is érintettje i lehetnek ennek a másodlagos jogviszonynak; annak a másodlagos jogviszonynak, amely tekintetében a kvázi munkáltatói jogok gyakorlóját az európai uniós forrásokért vagy az azok felhasználásáért felelős miniszter koordinálja, irányítja. Én azt gondolom, ho gy ebben a konstellációban legalább egykét olyan kérdés felvetődhet, amely kérdésessé teszi ennek a minőségi voltát. Nézze, ön is tudja, hogy a közszféra egy eléggé direkt utasítási nyomvonalon keresztül működő rendszer. A kormánytisztviselő, a köztisztvi selő nem nagyon hágja meg azokat az útmutatásokat és utasításokat, amelyeket kap, míg megítélésem szerint az ezen a körön kívül lévő külső szakértői körök, amelyek egy adott témához kellő ismeretanyaggal rendelkeznek, nehezebben bírhatók rá arra, hogy bárm ilyen olyan irányultságú tevékenységet folytassanak, amely nem a szakmai hitvallásukkal vág egybe. (14.00) Ezzel nem akarom bántani a közszférában dolgozó embereket, nem, vagy a kormánytisztviselőket, hanem inkább a kiszolgáltatottságukról szólné k, amely kiszolgáltatottsággal az én értékítéletem szerint önök, akik úgymond felettesként utasításokat és útmutatásokat adhatnak, meggyőződésem szerint élnek vagy éppen vissza is élhetnek. Nem jó ez a pálya. Azt gondolom, hogy nem jó az, amikor zárt rends zerek felépítését teszi meg a kormány, amikor csakis a maga által irányítható vagy kézben tartható kört látja alkalmasnak arra, hogy mondjuk, a források kihelyezésének előkészítési munkálataiban, a pályázati források felhasználását érintő döntésekben ezeke t az emberek alkalmazza egy ilyen másodlagos jogviszony keretei között. A külső, a függetlennek mondható vagy mondott szakértők esetében nyilván meg lehet kívánni azt, hogy kellő összeférhetetlenségi állapot fenntartását teremtsék meg, és akkor semmifajta olyan probléma és gond nincs, ami gyakorlatilag kérdésessé tenné az ő szerepüket e tekintetben. Nézze, ha nem úgy lenne, ahogy mondom, tehát ha nem joggal fogalmazott kétségek sokaságát mondanák
