Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. február 15. hétfő (127. szám) - Megemlékezés elhunyt volt országgyűlési képviselőkről - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
17 PRkommunikációt! Miniszterelnök úr, tudom, ön jogász, de ne jogászkodjon - ön kormányfő, cselekedjen! Ha nincs kétharmada, akkor van az ellenzék által benyújtott annyi javaslat, hogy kényekedvére választhat belőle. De a f elelősség az öné. A biztonságról is nagyon sokat beszélt, miniszterelnök úr. Tény és való, egyre nagyobb szükség lenne Magyarországon a biztonság élményére, a hétköznapok biztonságának élményére, a magyar embereknek a mélyszegénység és a dolgozói szegénysé g elől való menekülése élményére, hogy legyen egy pozitív töltés, hogy nem csúszik le senki. Azt már hagyjuk, hogy e Ház falai között hányszor mondták el, hogy senkit nem hagynak az út szélén! Nyugodtan megsüvegelheti a pénzügyminiszterét, miniszterelnök ú r, mert a számok lehet, hogy önöknek adnak igazat, a valóság pedig az, hogy több millió ember ma dolgozói szegénységben él Magyarországon; hogy azok, akik ma kimentek az utcára, reményt adtak nemcsak maguknak, hanem másoknak is, hogy lehet másképpen irányí tani az országot - felelős kormányzással - lehetne másképpen irányítani az országot. Ha ön meg akarná védeni a magyar embereket, akkor elsősorban nem azzal kellene kezdenie, hogy most már a jegybankelnöknek is van biztonsága. Igaz, megveheti. A magyar embe reknek nincs megvehető biztonsága. Ők azt várják, hogy a magyar állam teremtsen nekik létbiztonságot, szociális biztonságot és jogállami biztonságot. Ezekről mind nem beszélt, miniszterelnök úr. És a magyar valóságról, miniszterelnök úr. Ezelőtt egy évvel azt mondtam e Ház falai között, hogy annyi társadalmi feszültséget halmoznak fel, hogy vigyázzon a kormány, mert van úgy, hogy a közakarat nem hajlik, hanem törik. Ebből a figyelmeztetésből önök az elmúlt másfél évben - talán hatalmi nagyképűségtől vezérel tetve - semmit nem fogadtak meg. Tegnapelőtt, amikor több tízezer emberrel együtt ott álltam a téren, és felelős, hangulatában nemes, a jövőről szóló vitát (Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Az elnök csenget.) , nyilatkozatokat hallottam, akkor nagyon soks zor megütötte a fejem egy történelmi mondat (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Fejemet?) : „Még kér a nép, most adjatok neki!” (Moraj a kormánypárti padsorokban.) (14.00) Én azt javasolom a miniszterelnök úrnak, hogy fogadja meg ezt a tanácsot (Az e lnök csenget.) és azt a figyelmeztetést, ami több annál, mint jó szándék. Fogadják meg és váltsanak stílust, tárgyaljanak érdemben, mert sokkal több tiszteletet követelek a Magyarország jövőjéért aggódó demonstrálóknak; azért, miniszterelnök úr, mert a nép országot, az ország nemzetet tud teremteni - mondta Illyés. És, tisztelt elnök úr, a Magyar Szocialista Párt elnökeként a parlamenti időkeretem hátralévő részében néma csendességgel tisztelgek a demonstrálók előtt. (Az MSZP képviselő i, valamint dr. Vadai Ágnes, Varju László, dr. Oláh Lajos és Kónya Péter felállnak. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem volt valami nagy durranás! - Az elnök csenget. - Az időkeret leteltével az MSZP képviselői és a további négy képviselő leülnek.) Köszön öm, elnök úr. (Zaj. - Németh Szilárd István közbeszólása.) ELNÖK : Nyugalmat kérnék szépen! Németh Szilárd képviselő úrnak sem adtam szót. Kósa Lajos következik. KÓSA LAJOS, a Fidesz képviselőcsoportja részéről : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tóbiás képviselőtársa mat hallgatva azonnal az jutott az eszembe, hogy milyen kár, hogy azt a nemes felszólítást, hogy azonnal hagyja abba valaki a hazudozást, magára vonatkoztatva nem értelmezi. Ugyanis, ha értelmezné, akkor ön pontosan tudná, hogy az, hogy ön békében, nyugodt an tudott a tüntetők között egyébként sétálni, inkább a magyar választópolgárok hihetetlen méltóságteljes viszonyulását tükrözi az önök politikai szerepéhez. Hiszen nem volt olyan régen, amikor - mit is mondott? Ahol az egészségügy, az oktatás szét van ver ve, ahol tombol a szegénység, ott nincsen semmi.
