Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 12. kedd (141. szám) - Az ülésnap megnyitása - Megemlékezés a Felvidékről kitelepítettek emléknapjáról - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1593 Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Itt az Országgyűlésben többször volt már alkalmunk és leh etőségünk arra, hogy a magyar és a lengyel nép barátságát, a közös történelmi múlt örökségét kifejezzük, akár akkor, amikor a lengyelmagyar barátság napjáról döntött itt az Országgyűlés, akár akkor, amikor az előző ciklusban is idősebb Antall József és He nryk Slawik emlékét örökítettük meg, és ebben a ciklusban is volt már hasonló lehetőségünk itt az Országgyűlésben. Azt hiszem, a következő hónapok is a lengyelmagyar barátság elmélyülését fogják eredményezni, hiszen valami hasonló történik Lengyelországga l, mint ami történt négyöt évvel ezelőtt Magyarországgal is: egy másfajta európai gondolkodás miatti folyamatos pellengérre állítás, de ahogy ott is sokszor számíthattunk lengyel barátainkra, ők is számíthatnak ránk, Lengyelország mellett az Európai Unió minden területén ott lesznek a magyarok is. Visszatérve a történelemnek arra a nagyon árnyoldalára, amire a képviselő úr is utalt felszólalásában a katyńi mészárlás kapcsán, engedjék meg, hogy Leninnek egy mondatát idézzem ide: „Nyíltan ki kell mondani, h ogy a terror mind elvben, mind gyakorlatban igazságos. Ami megalapozza és törvényesíti, az a szükségszerűség.” Tehát ha a kommunistáknak, a szovjeteknek bármikor a történelemben szükségük volt arra, hogy terrort alkalmazzanak, akkor ez a szükség, a hatalom megragadásának, fenntartásának a szükségessége, minden emberi jog eltiprása számukra világnézeti alappal is rendelkezett. Intő jel mindenki számára, hogy az évezredes kultúra, évezredes civilizáció ellenére is a második világháború idején könnyen lehetett ilyen barbárságot végrehajtani KözépEurópában, hiába előtte az a kulturális előrehaladás, teljesítmény, az a jogállamiság, ami valamennyire megvalósulhatott KözépEurópa régiójában is, ugyanakkor megmutatja a szovjet uralom, a kommunista uralom, a kommun ista elvek gyakorlati megvalósulásának valódi arcát, amelyben minden eszköz szükségszerűen felhasználható. A katyńi mészárlás volt talán az első a tanácsköztársaság rövid epizódját követően, ami a maga brutalitásában mutatta meg KözépEurópában a kommunist a szovjet rendszer valós arcát. Ez volt talán az első letagadott tragédia, amiről nem is lehetett beszélni. Jó jellemzője ezeknek az eseményeknek, hogy ezekről utána a tényeket feltárni, azokról beszámolni senkinek nem lehet; aki mégis ezt kockáztatná, ann ak jöhet a málenkij robot, a kitelepítés, a letartóztatás vagy adott esetben a kivégzés. Az ókor óta fennálló folyamatos dilemma vagy igény az emberekben nyilván a halottak eltemetése és a hatalommal való szembenállás; Kreón történetéből ismerjük ezt talán a leginkább - hát itt még síremléket sem lehetett állítani ebben az időszakban az ott elhunyt embereknek. Milyen tragédia az, amikor valaki nemcsak hogy nem tudja, hol vannak a szerettei, de még azt sem tudja, hogy ha esetleg megölték, akkor hova mehet ki a sírjához! A lengyelmagyar barátság azonban ebben a korszakban is, ebben a nagyon tragikus történelmi korszakban is erősödött, hiszen 1939 és 1946 között 120 ezer lengyel menekült érkezett Magyarországra, jó részük tovább is ment, például 8090 ezer kat ona, akik közül 40 ezren Franciaországba mentek, hogy ott a Sikorski tábornok által felállított lengyel légióhoz csatlakozzanak. Mindenképpen meg kell említsük idősebb Antall József tevékenységét is, akit Apónak is neveztek, és aki soksok lengyel barátunk életét mentette meg, az ő védelmezőjükként magánházakban, bérelt panziókban, szállodákban helyezve el az ott üldöztetést szenvedő vagy potenciálisan üldöztetést szenvedő lengyel barátainkat és honfitársainkat. Március 23a, ahogy mondtam, a lengyelmagyar barátság napja változó helyszínnel, az egyik évben Lengyelországban, a másik évben Magyarországon ünnepli ezt meg a két ország, általában a két köztársasági elnök. Bízunk benne, hogy az 1956os emlékév is egy újabb lehetőséget jelent a magyarlengyel kapc solatok feltérképezésében, újra nyilvánosság elé tárásában és elmélyítésében is, hiszen már tíz évvel ezelőtt is lengyel részről volt erre fogékonyság: az akkori lengyelmagyar eseményeket bemutató lengyel honlap a legolvasottabb történelmi honlap volt abb an az esztendőben
