Országgyűlési Napló - 2016. évi tavaszi ülésszak
2016. április 4. hétfő (139. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
1404 mintegy 100 ezer ember előtt Cs erhalmi György színművész olvasta fel a 31 ellenzéki csoport, tömörülés által 12 pontba sűrített követelésünket. A követelések között szerepelt a többpártrendszer engedélyezése, a parlamentáris jogállam megalakítása, a szólás- és sajtószabadság feltételein ek biztosítása, a megszálló szovjet csapatok kivonása, október 23. nemzeti ünneppé nyilvánítása és a történelmi hagyományainkhoz hű nemzeti címer bevezetése. Csengey Dénes ekkor mondta el emlékezetes beszédét a köztelevízió kívánatos működéséről, és foglal ta le jelképesen a nemzet javára a Magyar Televízió Szabadság téren álló épületét. Csengey Dénes abban bízott, hogy a szabad választásokat előkészítő tárgyalások folyamatában szabad sajtó és a kormánytól független, de társadalmi ellenőrzés alatt álló telev ízió jön létre és a békés átmenetet fogja szolgálni. Nem láthatta előre, hogy a fejünk felett megkötött álságos paktum révén a televízió egy szűk politikai csoport kezébe kerül, olyan gyűlölködő csoport kezébe, amelyik még az első szabadon választott kormá ny eskütételét sem volt hajlandó közvetíteni. Csengey Dénes jól érzékelte, hogy Magyarország gazdasági és politikai lehetőségei önmagukban szűkösek a válságba került szocialista rendszer romjaiból történő kiemelkedéshez. Közeledni kell a fejlett európai or szágokhoz, és nemcsak nekünk, de a többi volt szocialista közép- és keleteurópai országnak is. Az akkori fejlett Európa, Adenauer és Schuman keresztény Európája jóval népszerűbb volt hazánkban, mint a mai, a kereszténységet megtagadó, a brüsszeli bürokrác iát dagasztó Európai Unió a mai lakosság szemében. Csengey Dénes jól látta, hogy a közeledés érdeke a megújulásra szoruló nyugati országoknak is. Ahogyan megírta: Európa nem ott van, ahol készen van, ahol működik; ahol készül, ahol lenni akar, ahol fájdalm asan menekülőben van, ott dobog leghangosabban Európa szíve. Jóslata kísértetiesen teljesedett be napjainkra a migránsáradat fenyegető valóságában, a szétzüllesztett Európában. Ma egyértelműen a V4ek, azaz a visegrádi tömörülés tagállamai a további összef ogás reményével, egészséges veszélytudattal teszik meg a legtöbbet az Európai Unió megújításáért, a biztonságos keresztény Európáért. Csengey Dénesnek szállóigévé vált az a híres mondata, miszerint: Európába, de mindahányan. Ez a mondat jelentette azt is, hogy nem lesznek első- és másodrangú európai polgárok; azt is, hogy nem lesz kétsebességes Európa. Jelentette ezt a mondat magyar nemzetünknek a határok feletti békés egyesítését a közös Európában. Jelentette ez a mondat azt is, hogy minden magyarnak polgá ri, európai életkörülményeket kell biztosítani a magunk erejéből is, hogy ne maradjunk Európa szegényháza, ne maradjunk a csalárd, privatizációkkal kifosztott elsorvadó ország. Csengey Dénes fáradhatatlanul dolgozott, írt, beszélt, tárgyalt, egészségét nem kímélte, és ez fiatal életébe került. Emléke nem fakul, ma könyvtár, általános iskola, művelődési ház, vándoregyetem, próza- és versmondó találkozó viseli a nevét. Mi, a túlélők, felelősek vagyunk az elmúlt negyedszázad kudarcaiért, az eredményeket pedig neki is köszönhetjük. Neki is, egykori MDFes képviselőtársunknak, nemzedéktársamnak, a jó emlékezetű Csengey Dénesnek. Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen. Rétvári Bence államtitkár úr, az EMMI államtitkára, parancsoljo n! DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Alelnök Úr! Tisztelt Ház! Rendszerváltó alakokra mindig felemelő visszaemlékezni. Köszönjük szépen az alelnök ú rnak Csengey Dénesről, a rendszerváltásról és az azóta eltelt időről szóló felszólalását. 1990ben Magyarország beleszédült a szabad világba, de sokan, akik hozzásegítették ehhez az országot, bizony nagyon kanyargós és nehéz pályát írtak le odáig, míg ott lehetettek ’89ben, ott lehettek ’90ben a rendszerváltáskor. Csengey Dénes is, túl azon, hogy magyartörténelem szakot végzett, de az akkori rendszer nem engedte teljes mértékben íróként publikálni, hanem kellett, hogy segédmunkás legyen, autószerelő, biz tosítási ügynök, üzemi népművelő, és nagyon sok minden más
