Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 8. csütörtök (104. szám) - Az ülésnap megnyitása - A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2011. május 31. és 2011. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap 2012. január 1. és 2012. december 31. közötti üzleti évéről szóló, a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő... - ELNÖK: - BECSÓ ZSOLT, a Fidesz képviselőcsoportja részéről:
990 Az alap kezelője az Államadósság Kezelő Központ Zrt. volt, az alap vagyona felett pedig a legfőb b döntéshozó szerv, az öttagú irányító testület rendelkezett, melynek elnökét és egy tagját az államháztartásért felelős miniszter, további egyegy tagját a nyugdíjpolitikáért felelős miniszter, valamint a kormányzati tevékenység összehangolásáért felelős miniszter jelölte ki. A testület tagja volt továbbá a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős nyugdíjbiztosítási szerv vezetője. 2011. május 18án a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap öt tagból álló irányító testülete megtartotta alakuló ülését. Az alap május 31én kezdte meg működését. Miután 2011 január végéig a magánnyugdíjpénztári tagok 97 százaléka, mintegy 3 millió ember nem nyilatkozott, hogy a pénztárnál maradna, visszakerült a társadalombiztosítási rendszerbe, a felhalmozott megtakarítások pedig az állam kezelésébe kerültek. A Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap összesen 2946 milliárd forint értékű eszközt vett át a pénztáraktól 2011. június elején, főleg állampapírokat, befektetési jegyeket és részvényeket. Ebből automatikusan megsemmisü lt a pénztárak által vásárolt 1387 milliárd forint értékű állampapír, mivel ezek az állam tartozását testesítették meg. A maradék vagyonból júliusban visszautaltak 216 milliárd forint reálhozamot a pénztáraknak, amit azok kifizettek a kilépett tagoknak. Ha a 2011es létezése óta összegezzük, hogy az átvett majdnem 3000 milliárd forint mire is ment el, akkor elmondhatjuk, hogy nagyobbrészt az eredeti célokat szolgálta. Akkor ugyanis a kormány nyilatkozatai alapján az átvett vagyonból csökkentik az államadóss ágot. Ha az ÁKK oldalán található dokumentumok adatait összegezzük, kiderül, hogy 2036,8 milliárd forint, vagyis a teljes vagyon 69,2 százaléka ment adósságcsökkentésre, amiből 1354 milliárdot még 2011 júniusában fizettek ki. Ezt követően a legnagyobb egys zeri adósságcsökkentésre fordított összeg 2012 novemberében került kifizetésre 172,3 milliárdos értékben. Az adósságcsökkentés mellett 233,2 milliárd forintot, vagyis a vagyon 7,9 százalékát a reálhozamok kifizetésére fordították, 201 milliárdot, 6,8 száza lékot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek adott át az alap adósságcsökkentés céljából, végezetül, de nem utolsósorban még 2011 októbere és decembere között 528,8 milliárd forintot az alap befizetett a költségvetésbe is, amiből 70 milliárdot visszakapott. Mind ehhez hozzá kell még tenni egy dolgot, amit gyakran el szoktak felejteni, tudniillik azt, hogy amiatt, hogy 2011 és 2013 között az államadósságban a KESZegyenleg javulni tudott, és ennek kamatbevételhatása is volt, a kimutatható kamatbevétel hatást eredm ényezett 283 milliárd forint értékben, ezért a 230 milliárd forintos nettó eredmény a 2011 és 2015. január közötti működésben kimutatható. Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, most röviden felidézném a tulajdonképpeni politikai okot, a magánnyugdíjpén ztárbefizetések átcsatornázását és az e mögött a döntés mögött húzódó motivációkat. (9.30) A kormány 2011ben alakította át a nyugdíjrendszert, megszüntetve a magánnyugdíjpénztári rendszert, amely gyakorlatilag felelőtlenül bánt az emberek nyugdíjbefizeté sének egy részével. Ez látszott a botrányosan alacsony reálhozamokból is abban az időszakban. Ma már talán senki sem vitatja, hogy az állami nyugdíjrendszerrel mindenki sokkal jobban jár, mert biztos lehet benne, hogy fog állami nyugdíjat kapni, és nem a p iaci machinációktól függ majd majdani nyugdíjának értéke. Az átalakításra ezen kívül azért is szükség volt, mert körülbelül 800 milliárd forintot tett ki a nyugdíjkassza akkori hiánya, ez pedig veszélyeztette a mostani nyugdíjak kifizetését. Ne felejtsük e l, hogy a Nyugdíjbiztosítási Alapból ugyanakkor nemcsak az öregségi nyugdíjakat, hanem a korhatár feletti és korhatár alatti rokkantsági járadékot is fizetni kellett, ami több mint 200 milliárd forinttal növelte a nyugdíjkassza akkori hiányát. Nem volt vél etlen tehát, hogy a pazarló és sok esetben jogtalan korhatár előtti nyugdíjak, valamint a visszaélésekre lehetőséget adó rokkantnyugdíjak rendszerét átalakította a kormány.
