Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 7. szerda (103. szám)
870 hogy méltóbb lenne ötpárti kezdeményezésként vagy a Nemzeti összetartozás bizottságának részéről benyújtani a javaslatot. A jobbikos javaslat semmibevételén nem lepődünk meg. Ennyit a rról, hogy hogyan is képzelik a nemzeti együttműködés rendszerét. De ez legyen a kormánypártok szégyene. Tegnap a csángók, ma a szórvány, holnap a gúnyhatárok által elszakított tömbmagyarság, holnapután pedig a csonkaország magyarsága. Érzékelve a Kárpátm edencei demográfiai folyamatok mélyén ketyegő pokolgép jövőbeni pusztító hatását, ki kell mondanunk, hogy nincs tovább hova hátrálnunk. Hiába követelünk jogokat, hiába rendelkezünk emléknapokról, hiszen aki olvasta Wass Albert halhatatlan, katartikus erejű regényét, a Kard és kaszát, az pontosan tudja, hogy az ország azé, aki teleszüli. Mi pedig elfogyunk, és mint oldott kéve, széthull nemzetünk. De ne legyenek illúziói senkinek, a sírunk körül állók egyikének szemében sem ül majd gyászkönny, mert bizony té vedett Vörösmarty Mihály. Ilyenkor jó, ha felidézzük a román liberális politikus, Brătianu 1920ban a bukaresti országgyűlésben elhangzott szavait, mert látnunk kell, hogy 95 év alatt szinte semmi nem változott. Mit is mondott? „Nem nyughatunk addig, míg a magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem tesszük, mert mindaddig, míg Magyarországban az életképességnek a szikrája is van, mi magunkat biztonságban nem érezhetjük” - mondta a román politikus. Ebben az elhatározásban, ha egynémely ittho ni vagy éppen transzatlanti szereplő munkásságát nézzük, bizony töretlen a kontinuitás. Tudnunk kell, hogy a szórványlétet végzetté tevő Trianont bizony „jutalmul” kaptuk, jutalmul az erkölcsiségére oly büszke Európától, amiért, saját vérünket nem sajnálva , 300 éven át védtük őket az iszlám félhold hódításáról. A keresztény Európa védőpajzsává váltunk, és közben olyan sebeket szenvedtünk, amelyekbe kis híján belepusztultunk. Mindennek eredményeként, míg a XV. század végén, Mátyás korában még magyar volt a K árpátmedence lakosságának 80 százaléka, addig ez az arány a XVIII. század elejére a vészjósló 40 százalékra csökkent. A Benešdekrétumok megfontolt aljassága, a felvidéki magyarok kitelepítése, a Szudétavidékre való rabszolgamunkára hurcolása, az állatias Maniuféle hóhérok szárazajtai kegyetlen, fejszés vérengzése, a szolyvai láger pokla, a bestiális Titopartizánok által végrehajtott és minden borzalmat felülmúló délvidéki mészárlások és megannyi elvándorlást vagy beolvadást ösztökélő lépés gondoskodtak arról, hogy ez az arány ne is javuljon. Mindezt persze csak tetézte a Románia EUs felvételét feltételek nélkül megszavazó ócska, nemzetáruló behódolás is. A szavakban sokszor kemény, de valójában erőtlen magyar külpolitika. Ezért nem kellene még a szórván y ügyét is a pártpolitika mocsarába rángatni. Isten óvja a határon túli, elszakított magyarságot! Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.) Az ülésnap bezárása ELNÖK : Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés ! A mai napirend utáni felszólalások végére értünk. Megköszönöm munkájukat. Az Országgyűlés holnap reggel 9 órakor folytatja ülését. Az ülésnapot bezárom . Köszönöm együttműködésüket. (Az ülésnap 20 óra 5 perckor ért véget.) 2015. október 7. szerda (103. sz ám)
