Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 29. kedd (100. szám) - A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással összefüggésben egyes biztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslathoz benyújtott összegző módosító javaslatról történő döntés és a zárószavazás - Személyi ügy: Új bizottsági tag megválasztása - A Magyarország 2015. évi központi költségvetéséről szóló 2014. évi C. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a Magyarország minisztériumainak felsorolásáról szóló 2014. évi XX. törvény és a központi államigazgatási szervekről, valamint ... - GÚR NÁNDOR (MSZP):
615 finanszírozási háttér lesz e mögött a szervezeti egység mögött. Megtehető, tehát én nem azt kifogásolom, hogy nem tehető meg, hanem azt, hogy azért a parlamentnek az ellenőrző szerepe akkor domborodik ki, ha van egy új jogcím, és az új jogcímhez tartozóan tisztán és világosan lehet látni azt, hogy hol vannak azok a források, miből keletkeznek azok a források, milyen nagyságrendet képviselnek azok a források, amelyek gyakorlatilag a működés feltételeit fogják biztosítani. A mási k, ami szervezetileg egy kicsit katyvasz jelleget ölt, az az, hogy az egyik paragrafusban úgy tűnik, mintha a miniszter irányítaná a saját miniszterelnöki kabinetirodájához tartozó kabinetet és ezen belül magát a szervezési kabinetfőnököt, a másik passzusb an az köszön vissza, mintha a szervezeti kabinetfőnök a miniszterelnök közvetlen irányítása alatt működne, tehát igazából tisztázatlannak érzem a beterjesztett törvénytervezetet e tekintetben. Érdemes lenne tisztázni, hogy akkor most ki is a szervezeti kab inetfőnök főnöke, a miniszter vagy a miniszterelnök. A miniszter ilyen értelemben majd csak egy ilyen megcímzett bábként fog ott állni és a miniszterelnök teszi azt, amit jónak lát, vagy tényleg valójában a miniszter az, aki diszponál ezekben a kérdésekben ? Persze, nem csodálkozom én semmin, mert ha megnézzük a múlt tevékenységét, akkor, ha a haveroknak, a pereputtynak, bárkinek forrásra volt szüksége, akkor csináltak olyan közbeszerzéseket, amelyeket nem csináltak, vagy éppen azt kell hozzátennem, hogy oly an folyamatokat gerjesztettek, amelyek egyközbeszerzésesek voltak. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy tök mindegy ilyen értelemben, hogy ki irányítja az általam előbb felvetett szervezeti kabinetfőnököt, a végcél valójában úgyis az, meg a megvalósulási fo rma, hogy az lesz, amit a miniszterelnök majd érvényesíteni kíván. De ugyanez igaz - idézőjelbe teszem - az ország kiárusításával kapcsolatos tevékenységhez illesztetten is. Itt már szó esett a vitában az V. kerületi ingatlanok elidegenítéséről, a letelepe dési kötvényről meg sok minden egyéb másról, nem kívánok ismétlésekbe bocsátkozni, csak jelezni szeretném, hogy ezek megint csak azt a gondolkodást alapozzák meg, hogy itt mintha egyfajta központi utasításra működnének ezek a történetek, és mindegy, hogy k i van középen, ki van a köztes lépcsők adott fokán, a miniszterelnök, ha valamilyen folyamatot elindít, elrendel, megkíván - teljesen mindegy, milyen fogalmakat fogalmazunk meg , akkor ez így fog teljesülni. Azt akarom csak mondani, hogy persze, úgy látom , hogy hálás is a miniszterelnök, mert ha valaki teljesít, azt teszi, amit ő elvár, akkor, ha kell, akkor bársonyszéket tol alá. Nem tudom, hogy eze a legjobb formátum, így kellenee cselekedni, hogy mi ez, valójában kormányzati szerkezetátalakításe, vag y mondhatnánk, hogy a frászt, dehogy. Nem az! Ez nem más, mint a haverok kölcsönös kiszolgálásáról szól, vagy az idézőjelbe tett kielégítéséről szól. Mondom, ami szégyenletes számomra, az az, hogy a 2015. évi költségvetés módosításának az indoklásában, ha megnézik - nézzék meg, képviselőtársaim, nem hiszem, hogy oly sokan elolvasták kormánypárti oldalról, javaslom, tegyék meg , az általános indoklás és a részletes indoklás összesen négy és fél sorból áll - négy és fél sorból! , és szó szerint megegyezik e gymással. Értik, az általános és a részletes indoklás négy és fél sorból áll, és szó szerint megegyezik egymással. Mondom, az új fejezet megtalálása, létrehozása nyilván hozza az új költségeket, amiről a kormány kíván saját hatáskörben dönteni. Ez nem jó a zért, mert a parlament nem látja, nem láthatja, hogy mit mennyiért, honnan, miképpen kíván megteremteni a kormány. Ami ehhez illesztetten és a vitában elhangzottakhoz kapcsoltan még elengedhetetlen fontossággal bír, hogy elmondjam: akkor, amikor nem látjuk ezeknek a forrásoknak, a forrásszükségletnek a hátterét, akkor azért azzal tisztában vagyunk, hogy az elmúlt esztendők történése alatt mindegy, hogy miről beszélünk, oktatásról, egészségügyről, szociálpolitikáról, munka világáról, ezekben a kérdésekben 10 0 milliárd forintos nagyságrendű forrásokat vontak ki egyenként; az oktatáspolitikában 100 milliárd forintos nagyságrendet; az egészségpolitikában, egészségügyben éves szinten több száz milliárd forintos, 300 milliárd forintos nagyságrendet. De azt is mond hatom, hogy a szociálpolitikában ott, ahol négy és fél millió ember él a létminimum alatt, ahol 2,2 millió ember Magyarországon a dolgozó - idézőjelbe tett - 4 millió emberből létminimum alatt keres; vagy más: 1,3 millióan a NAV kimutatása szerint létminim um vagy az alatti összeget keres, ott lenne
