Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 22. kedd (98. szám) - A köziratokról, a közlevéltárakról és a magánlevéltári anyag védelméről szóló 1995. évi LXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HOFFMANN RÓZSA, a KDNP képviselőcsoportja részéről: - ELNÖK: - DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről:
431 megértsük enn ek a valódi lényegét, és én erre szeretnék rávilágítani. Sajnos kritizálnom kell a ’90 óta eltelt folyamatokat, és ezt a javaslatot a történelmi folytonosságba helyezni, mert egy újabb állomásként tekinthetünk arra, amit az elmúlt 25 év kormányai megtettek az irányba, hogy sajnálatos módon a történelmet csak folyamatában vagy maximum struktúráiban vizsgálhassuk, de a valódi felelősök neve ne kerülhessen nyilvánosságra. Mire is gondolok? Amikor a Veritas Történetkutató Intézetről beszélünk - és ez az előterj esztés ezt tartalmazza , akkor azt láthatjuk, hogy - ahogy elmondtam - egy folyamat részeként most ennek az intézetnek a szakmai rangját szeretné a FideszKDNPkormányzat emelni, állami szaklevéltárrá szeretnék minősíteni, és ahogy az elhangzott, a kárpót lási hatósági irattárnak az átvételét szeretnék rábízni. Azt persze el lehet mondani, hogy milyen jó, hogy ezek az iratok megőrzésre kerülnek, de hozzáteszem, hogy ez eddig is így történt, tehát eddig sem kerültek ezek az anyagok széthordásra. Attól, hogy az Igazságügyi Minisztérium rendelkezett ezek fölött, még nem lehetett azt mondani, hogy ne lettek volna jó helyen. De azt láthatjuk, hogy a javaslat valódi hátterében többletfeladatok, tehát valószínűleg többletbevételek húzódhatnak meg, és meg kell néznü nk azt is, hogy ennél az intézetnél kik azok, akik ezek fölött a többletbevételek fölött diszponálni fognak. És felmerülhet a kérdés, hogy nem azért kapnake több feladatot vagy több bevételt a jövőben, hogy esetleg emberek elhelyezésére, létszámbővítésre tudják fordítani, illetőleg azt is meg kell nézni, hogy nagy vonalakban erről az intézetről mit lehet tudni. Nem mennék bele részletesen, de azt azért el kell mondani, hogy ezen intézet, tehát a Veritas Intézet tanácsadó testületének az elnöke Boross Péter volt miniszterelnök, egyébként ő nem történész, hanem jogász, és ugyanúgy a tudományos főigazgatóhelyettes sem történész, hanem közgazdász, egyébként ő Antall József volt kabinetfőnöke. De ugyanígy a testület titkára sem történész, ami furcsa. Úgy gondol nánk egy ilyen intézetnél, főleg, ha a történelmi múlt feltárásáról beszélnek önök, akkor azért történészeket is lehet találni, főleg a tanácsadó testületekben, főleg a vezetésben; hát, sajnos ez nem így van. Tehát a titkára sem történész. És ugyanígy a ta nácsadó testület tagjai között is inkább találunk közgazdászokat, jogászokat, mint történész végzettségű embereket. Persze erre számos magyarázatot lehet adni, hogy a jogászok és a közgazdászok mindenhez értenek, én ezt nem gondolom így, államtitkár úr, bá r ön is jogász… (Dr. Rétvári Bence: Ön?) Én is az vagyok, tehát nyilvánvalóan ismerem a jogászok mentalitását, sokszor rossz mentalitását is. De államtitkár úr, egy súlyosabbat is mondok, utánakérdeztem ugyanis a Veritas Intézet működésének, és nálamnál eb ben a témában jóval járatosabb emberektől, kutatóktól utánakérdeztem, hogy mi is az, amihez a támogatásunkat kérik, és azt a megdöbbentő választ, tájékoztatást kaptam, hogy a tanácsadó testület tagja egy olyan személy is, akiről felmerült, hogy III/IIes, tehát a kémelhárításnak dolgozott. Ezt majd államtitkár úrnak elmondom, én nem a személyekbe szeretnék belemenni, de nagyon szívesen megosztom önnel ezeket a konkrét értesüléseket is. Ezekben az esetekben egyébként azért nem sikerült kimondani a konkrét bű nösségüket, mert önök - önök, az elmúlt 25 év kormányai - olyan törvényi szabályozást léptettek életbe, ami alapján, ha már egykét karton vagy egykét bizonyíték hiányzik, akkor sem lehet, bár egyébként a megmaradt anyagok alapján kétséget kizárólag bizon yítható, hogy valaki, mondjuk, a III/IIes, III/IIIas ügyosztálynak dolgozott, nem lehet róla azt mondani, hogy ügynök. Most ebbe se mennék bele, számtalan olyan per volt, amikor a bíróság előtt teljesen egyértelműen bizonyosságot nyert, hogy valaki dolgo zott ezeknek, de a törvény alapján mindenféle kartonnak meg kellett lenni, és ha abból egy is hiányzott, akkor nem mondható ki az adott személyről. Ez megint a törvényi szabályozás hiánya. De továbbmennék, államtitkár úr: arról is tudomásunk van - ezt majd szintén nevesítve is el tudom mondani önnek , hogy a tanulmányírásba is olyan személyeket von be az intézet, akikről szintén a III/IIIas gyanú vagy több mint a gyanú felmerült. Tehát ezek azért elég súlyos dolgok. Ha
