Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 22. kedd (98. szám) - A temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DEMETER ZOLTÁN (Fidesz):
406 Nyilvánvalóan nemcs ak azért, mert ha tiszteletben tartjuk a rég elhunytak temetkezési szokásait, vallási helyeit, és van arra forrás, hogy a kiemelt magyar közéleti személyek, politikusok esetében a kormányzat fordítson forrásokat az építészeti és kulturális örökség megőrzés ére, akkor bizony nagyon jó lenne, ha megnyílna a lehetőség arra is, hogy a rettenetesen szegény sorban lévő önkormányzatok, ahol a helyi iparűzési adóból nincs érdemi bevétel, és nincs meg az a lehetősége, hogy az alapfeladatai finanszírozása mellett ilye n közfeladatot felvállaljon, ha ezek tekintetében lenne arra mód, hogy ösztönözve legyenek az önkormányzatok azzal, hogy akár helyi jelentőségű műemlékként, akár más lehetőségként erre támogatást és segítséget kapjanak, örömmel venném az előterjesztők rész éről, ha ilyen jellegű indítvánnyal a jövőben tudnának foglalkozni. Az indítványt támogathatónak ítéljük. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Köszönöm, államtitkár úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ezzel a vezérszó noki felszólalások végére értünk. Most a képviselői felszólalások következnek. Elsőnek Demeter Zoltán képviselő úrnak adok szót, a Fidesz képviselőcsoportjából. Parancsoljon, képviselő úr! DEMETER ZOLTÁN ( Fidesz ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim nemrégiben nyújtották be a most tárgyalt javaslatot, amely a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvény módosításáról szól. Az Igazságügyi bizottság tagjaként és természetesen református lelkészként is szeretnék pár szót szólni a kegyeleti jogról. Az Alaptörvényben rögzített emberi méltóságból levezethető kegyeleti jog érvényesülésének vizsgálatakor hangsúlyozni kell, hogy az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatában az élethez és az emberi méltósághoz való jogot az alkotm ányos alapjogok hierarchiájának élére helyezte. A személyiség szabad kibontakozása és az általános cselekvési szabadság is alapjai az egyén önrendelkezési jogának, a vallás szabad megválasztásának, és mindezeknek az ember életén túlmutató folyománya lehet az eltemettetés módjára vonatkozó rendelkezés, aminek a hozzátartozók vagy azok hiányában az eltemettetők kötelesek eleget tenni. Az emberi méltósághoz való jog tehát az embert életében illeti meg. Mégsem mondható ki az, hogy a halállal megszű nik a méltóság. A kegyeleti jog a meghalt ember méltóságának visszamenőleges tagadását tiltja. A kegyeleti jog nem tartozik az általános személyiségi jog hatálya alá, ez utóbbi ugyanis az élő személyek védelmét hivatott ellátni. Ezzel szemben a kegyeleti j og az emberi méltósághoz való jog részeként érvényesül, az emberi méltósághoz való jog részleges továbbélését jelenti a halál bekövetkezte után. A kegyeleti jog részben az emberi méltóság egykori meglétéhez kapcsolódó, védelmi igényt foglal magába, amely a z elhunyt személyt az emberi nemhez való tartozás alapján illeti meg. A kegyeleti jog mint az emberi méltósághoz való jognak a halál után is fennmaradó eleme az elhunyt személy élete során megszerzett erkölcsi, személyes és társadalmi megítélésének védelmé t biztosítja. Ezen felfogás, a kegyeleti jog védelmének elsődlegessége tükröződik az előttünk fekvő törvényjavaslatban is. A törvényjavaslat tehát a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. törvényt módosítja azzal a céllal, hogy lehetővé tegye a vallási közösség vallási szokásainak figyelembevételét a temetőkkel összefüggő egyes jogok, kötelezettségek és feladatok végrehajtása során, továbbá hogy különös szabályok beépítésével pontosítsa a lezárt temetők azon körére vonatkoztatható rendelkezése ket, amelyek lezárásától, illetőleg amelyek tekintetében az utolsó temetkezéstől több mint 50 év telt el. A törvény módosításának lényegét így abban látom, hogy a kormányzat szükség esetén támogatást nyújthasson a sírkertek tulajdonosainak, fenntartóinak a temető fennmaradását veszélyeztető helyzet elhárításához és a síremlékek halaszthatatlan állagmegóvását szolgáló felújítások megvalósításához. Másrészről a javaslattal rendezésre kerül a közfoglalkoztatottaknak a
