Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 22. kedd (98. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
371 Napi renden kívüli felszólalók: Napirend előtti felszólalások következnek. Elsőnek megadom a szót Sallai R. Benedek képviselő úrnak, az LMP képviselőcsoportjából, aki „Az eltékozolt ország” címmel kíván napirend előtt felszó lalni. Parancsoljon, képviselő úr! SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A termőföldprivatizációval kapcsolatban ellenvéleményeinknek már több helyen hangot adtunk, ugyanakkor sajnos itt a parl ament keretein belül egyszerűen nem nyílott meg a párbeszéd lehetősége, és egyszerűen nincs meg az a keret, hogy erről itt tudjunk beszélni. Miniszterelnök úr többször elmondta tegnap a menekültválság kapcsán, hogy nemzeti összefogásra lenne szükség, arra lenne szükség, hogy meghallgassuk egymást, hogy figyelembe vegyük egymás véleményét, és mi ugyanezt tudnánk kérni a termőföldprivatizáció ügyében, hogy milyen jó lenne, ha párbeszéd folyna erről. Kérem, higgyék el nekem, hogy semmiféle politikai szempont nem hajt, amikor azt állítom, hogy véleményem szerint egy rettenetesen elhibázott és buta döntés az állami földek értékesítése. Teljesen egyértelműen látszódik az elmúlt 25 évből, hogy nyilvánvalóan a különböző kormányok különböző, számukra kedvesebb csopo rtoknak próbáltak bérleti jogokat biztosítani, de ennek ellenére így vagy úgy, de ezek a földek hozzá tudtak járulni a vidéki népességmegtartó erőhöz, ezek a földek igenis hozzá tudtak járulni valamilyen formában ahhoz, hogy a vidéki munkahelyek megmaradha ssanak. Az állam közvetlenül csak ezzel tud beavatkozni a vidékpolitikába, és csak ezzel tud közvetlenül birtokpolitikai célokat szolgálni. Ha kiengedi a kezéből azt a jogot, hogy a jövőben bármilyen kormánynak hatása lehessen a vidék folyamataira, ha lemo nd arról, hogy az állam saját földtulajdonán keresztül tulajdonosként előírásokat, elvárásokat fogalmazzon meg, hogy mi történjen a termőföldön, akkor nagyjából a vidékről mond le. Amíg az állam tulajdonos, addig megvan az esélye, hogy azt mondja, hogy itt olyan termelési struktúra kezdődjön meg, amely leginkább szolgálja a közcélokat. Addig mondhatja azt, hogy ehhez foglalkoztatás párosuljon, és 50 hektáronként kelljen felvenni egy embert. Mondhatja azt, hogy létre lehet hozni állami gazdaságokat a teljese n munkahely nélküli kistelepüléseken, és meg lehet teremteni azt, hogy az állam a foglalkoztató szerepét növelni tudja. De ha a tulajdonjogáról lemond, akkor nyilvánvalóan lemond arról, hogy bármilyen hatással legyen mindezekre a folyamatokra. Nyilvánvalóa n sokat vitatkoztunk már a Parlament falain belül arról, hogy milyen volt ez a fideszes pályázati rendszer, nyilvánvalóan más szemszögből másképp látjuk ezeket az eredményeket, amiket fel lehet mutatni, és nyilvánvalóan azt is látjuk, hogy a motivációk köz ött ott van az, hogy a különböző új pályázók, akik a kormány számára kedvesek, azok nem nagyon akarják és nem nagyon tudják teljesíteni a pályázati vállalásaikat, foglalkoztatást, állattartásnövelést és így tovább. Emiatt legjobb, ha tulajdonba kerül a te rület, hogy ezen kötelezettségektől megszabaduljanak. Nyilvánvalóan látható az, hogy a kormány bármennyi pénzt el tud költeni bármire, tehát a bevétel jó. Tehát a kormány motivációit értjük. Ugyanakkor arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kormánynak a tulajdonosi jogok gyakorlásával kapcsolatos feladatai mellett van egy közjóért végzett feladata is, és a közjóért végzett feladattal teljesen ellentétes az, amit most tulajdonosként tenni akar. Minden egyes örökös, aki megörököl valami vagyont, az gyara pítani próbálja azt, az hozzátenni kíván valamit és gyarapítani a közös tulajdont. Ez az Orbánkormány feléli ezt a vagyont, amit örökölt, egyszerűen elherdálja ezt, és lemond arról, hogy bármilyen kormány esetében legyen érdemi változás. Nyilvánvalóan ez egy rendkívül elhibázott lépés, és ezért nem akarok arról beszélni, hogy a kormányrendelet különböző tervezései miért rosszak; miért rossz az, hogy gyakorlatilag hiába