Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 7. hétfő (124. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló:
3546 Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1956os forradalomról és szabadságharcról az igazságot évtizedeken át vörös erők sötét lepellel borították le az emberek elől. A forradalom megvallása bűncsel ekménynek számított. Ha valaki el akarta kerülni az üldöztetést, hallgatnia kellett. Így épült fel a hazugság vára a hatalom minden szegletét kézben tartó és ahhoz haláláig görcsösen ragaszkodó pártállamban. Mi azonban tudjuk, hogy az igazságot csak ideigóráig lehet takargatni. Idő kellett hozzá, hogy kinyíljon a szemünk. Megtanultunk azt is, hogy ha az embereket naponta becsapják, ha megfélemlítik, ha elveszik kenyerét, ha elárverezik lakását, ha kétségessé teszik saját maga és gyermekei jövőjét, akkor el őbbutóbb elveszíti a türelmét. (14.40) Feltámad és megindul, hogy megvédje a szabadságát, hogy visszaszerezze mindazt, ami az övé, és helyreállítsa a jogait. Ez történt 1956ban is. A kommunista diktatúra viszont saját népére támadt, saját nemzetének test én ejtett életveszélyes sebeket. Tisztelt Országgyűlés! Salgótarján december 8án gyászol, és gyászol Nógrád megyében, az egész országban minden jóérzésű ember, osztozik fájdalmunkban minden demokrata. A forradalom és szabadságharc hozzávetőleg négyezer ma gyar állampolgár életébe került. Több tízezren sebesültek meg. A vérbíróságok ítéletei alapján több mint négyszáz embert végeztek ki. Az anyagi érdekek hajszolásának, az önzésnek és a hatalomvágynak nincsenek vértanúi. Mártírokat viszont csak igaz eszmék, valós értékek és közösségek teremtenek. Mennyit ér egy 1956ban elhunyt mártír élete? A magyar nép számára nagyon sokat; mint mindenki másé, aki a nemzet függetlenségéért, felemelkedéséért, szabadságáért adta oda a legdrágábbat. Amikor rájuk gondolunk, jus sanak eszünkbe azok a nagy tüzek, amelyeket sohasem szabad hagynunk kialudni. Nekünk a legfájdalmasabb, hogy 1956. december 8án Salgótarjánban a letartóztatott munkásvezetők szabadon bocsátását követelő tömegnek halálos sortűzzel válaszolt a hatalom. Egye s történészek szerint 47en, köztük nők és gyermekek haltak meg a helyszínen és a kórházban. Más források 131 halottról beszélnek, a sebesültek számát pedig másfél száz körülire becsülik. Nehéz is végleges adatokat találni, mert a hatóságok azonnal hozzáke zdtek a tények meghamisításához és eltüntetéséhez. Salgótarjánban a Kádárdiktatúra bölcsőjét véres kézzel ringatták. Angyal Pál, Balázs József, Bártfai József, Benkő Imre - kezdődik az áldozatok névsora. De hogyan kezdődik a bűnösök és a bűnpártolók névso ra? Azoké, akik a honfitársaikra lőttek. Azoké, akik elrendelték a sortüzet. Azoké, akik a rendszerváltásig úgy tanították a középiskolás diákoknak, hogy ’56ban a csőcselék ellenforradalma zajlott, ma pedig már a demokrácia és a jogállamiság lelkes támasz ainak maszkírozzák magukat. Vigyázat, Biszku Béla szellemi örökösei folytonosan itt ólálkodnak körülöttünk! A pártbizottságokról ejtőernyővel landoltak a többnyire gondosan előkészített terepen, és igyekeznek elhitetni velünk, hogy született demokraták. Ti sztelt Országgyűlés! Kegyelettel és hálával emlékezzünk a salgótarjáni sortűz mártírjaira! Bátorságból, emberségből, szolidaritásból örök példát mutattak az utókornak. Azt hagyták ránk, hogy vigyázzunk nemzetünk egységére, fogjunk össze, és cselekedjünk kö zösen egy boldog, virágzó, demokratikus Magyarországért. A mi magasztos tisztünk az is, hogy amíg világ a világ, megőrizzük a salgótarjáni sortűz mártírjainak emlékét, megőrizzük a forradalom tiszta lángját. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK : A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Fuzik János szlovák nemzetiségi szószóló: „A kesztölci gulág” címmel. Öné a szó. FUZIK JÁNOS nemzetiségi szószóló : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés 2012 tavaszán november 25ét a Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapjává nyilvánította. Ezzel méltóképpen kívánt megemlékezni a mintegy 800 ezer magyar honfitársunkról,
