Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - A közbeszerzésekről szóló törvényjavaslathoz benyújtott bizottsági jelentések és az összegző módosító javaslat vitája - APÁTI ISTVÁN (Jobbik):
341 közbeszerzéseknél szalonképes tud lenni. Azt lehetővé tenni pedig, hogy bizonyos esetekben alkalmassági követelményeket nem vagy csak nagyon szűk körben fogalmazzanak meg az ajánlatkérők, az egyenesen életveszély es, hiszen impotens, alkalmatlan ajánlatkérők tömkelege vihet el eljárásokat. Aztán lehet azt mondani, hogy ezeket a felelőtlen ajánlattevőket, gazdasági szereplőket meg különböző közbeszerzési és egyéb szankciók érik, de ez már azokat az ajánlatkérőket ne m fogja boldogítani, akik esetleg emiatt komoly forrásfelhasználástól fognak elesni. Mint ahogy az ajánlatkérőkkel, különösen megint erre kell hivatkoznom, a települési önkormányzatokkal szemben különösen méltánytalan, hogy bár önmagában az helyes, hogy ad ott esetben fizessenek valamennyi - akár 3040 százalékos - előleget is az ajánlattevők részére, de előlegvisszafizetési biztosítékot semmilyen formában nem kérhetnek. Hiszen mi történik akkor - erre is volt már sajnos példa , hogyha az adott előleg össz egével a nyertes ajánlattevő lelép, megszűnik, eltűnik Magyarországról, fogja a pénzt, és fut, akkor mi lesz ezekkel az ajánlatkérőkkel, mi lesz ezekkel a beruházásokkal? Sajnos, ezeket sem látták időszerűnek vagy nem látták indokoltnak ezek elfogadását. D e hogy azért pozitívumot is mondjak, mert némi együttműködési készség azért csak volt önökben, ez egyébként döntően annak köszönhető, hogy azon az ötpárti egyeztetésen elsősorban szakemberekkel tárgyaltunk és nem politikusokkal, azt például elfogadták, hog y a külön jogszabályban felsorolt, hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok kapjanak hirdetményszerkesztési díjjal kapcsolatos mentességet, mint ahogy benne marad a szövegben az is, hogy az ezer lélekszám alatti települ éseknek ezen mentessége megmarad. Nagyon örülök annak, ha a hátrányos helyzetű térségekben lévő önkormányzatok lakosságszámtól függetlenül részesülnek ebben a kedvezményben, hiszen rájuk eddig is nagyon komoly terhet rótt a hirdetménydíj kifizetése, főleg akkor, ha egy évben nagyszámú eljárást kellett lebonyolítaniuk. Azonban a legfontosabb érvelésünket, a legfontosabb javaslatunkat elutasították, még akkor is igaz ez, hogyha ezt élőszóban terjesztettük elő, és az is lehet, hogy nemcsak a közbeszerzési törv ényt, hanem egyéb törvényeket vagy alacsonyabb rendű, rangú jogszabályokat is érint, ez pedig a fajlagos költséghatárok vagy költségtervezési korlátok felállítása. Ugyanis többször elmondtuk már azt, hogy mindenki, az egész politika, gazdasági szereplők, a dott esetben rendőrségi vagy nyomozó hatóságok szereplői, politikusok is a közbeszerzések bűvkörében élnek, és arról vitatkoznak, hogy most bikkfanyelven szólva le lehete papírozni azt, hogy adott ajánlattevőnek játsszák ki vagy focizzák le az adott munká t, vagy nem lehet lepapírozni. Igazából a közbeszerzési törvény ezt nehezítheti vagy könnyítheti, de egy esetben tudjuk csak a hadtápútvonalat elvágni: akkor, ha már a költségvetés tervezési időszakában megakadályozzuk azt, hogy a visszaosztásokat lehetővé tevő tartalékok a rendszerbe belekerüljenek. Nevezetesen arra gondolok, amikor például - és jellemzően egy uniós forrásból megvalósuló közbeszerzésről beszélünk - vegyünk példaként egy építési beruházást, akár a beruházás jellegét, és mélyépíté s, magasépítés, útépítésfüggően folyóméterben, kilométerben, négyzetméterben, bármilyen mennyiségű egységben, mértékegységben kifejezett nettó költséghatárokat állítsunk fel, amelyhez nyilván az építészkamarára, egyéb szakmai szervezetekre lenne szükség. Hiszen ha valami, mondjuk, egy új építés megvalósítható energiatakarékosan, alacsony üzemeltetésű költségekkel - most mondok példaként egy összeget , 250 ezer forint/négyzetméter költségből, akkor oda ne tudjanak betervezni 560 ezret meg 810 ezret, mert ez az óriási különbözet teszi lehetővé azt, hogy a pártkasszákba, magánzsebekbe, polgármesterek és egyéb vezető politikai szereplők zsebébe adott esetben komoly pénzek juthatnak. Nem hiszek az esetek többségében abban, hogy a magyar politika, pláne állami szinten az önkorlátozás rögös útjára lép, éppen ezért az a legbiztosabb, hogyha nem hagyjuk ott a lépes mézet a medve előtt, meg nem hagyjuk szabadon a csirkéket a baromfiudvaron, hanem biztonságba helyezzük őket. És ezzel, higgyék el nekem, ezzel az egysz erű lépéssel ezeknek a költséghatároknak a felállításával, amely egyébként az építési beruházásoknál indulhatna, aztán ki lehetne terjeszteni a
