Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. december 1. kedd (122. szám) - Az államháztartás egyensúlyát javító különadóról és járadékról szóló 2006. évi LIX. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről:
3384 Szóval, ebben a helyzetben születik meg ez az előterjesztés, és hogy csak egy nagyon aprócska, de politikai típusú bajt is mondjak: a minisztere lnök azon bizonyos februári megállapodás, Erste bankos megállapodás kapcsán azt mondta, hogy 144 milliárd forintból 40 százalékot fog majd banki különadóból kivezetni, mert a magyar kormány „amit megígér, azt mindenképpen teljesíteni is fogja”. Bankárkörök ben hamar rájöttek, hogy ez itt átverés, tehát itt szó nincs erről az ígéretről, és így folytatódtak a következő tárgyalások. A következőket állítom tehát: 1. Politikai lózungokat ne mondjunk egymásnak ebben a kérdésben, mert értelmét veszítette a kormány viselkedése kapcsán, hogy most egymást vádoljuk azzal, hogy ki állt a bankok oldalán, meg ki állt az emberek oldalán. Képviselőtársaim, szerintem itt mindenki nagyjából az ország oldalán akar állni. 2. Akkor, amikor ezek az előterjesztések egy különalkuban dőlnek el, nem pedig világos feltételek mentén, akkor az már eleve hordozza magában azt a lehetőséget, hogy itt gyanakodva fogadjunk egy ilyen típusú előterjesztést. 3. Nem lehet kétféle kommunikációt folytatni, mert mindenki lebukik egyszer, tehát nem le het azt mondani, hogy betartunk minden megállapodást, közben utána meg nem tartjuk be, vagy megpróbáljuk kikerülni. 4. Én azt gondolom, hogy ha valaki azzal az érvvel most előállna, hogy hát akkor csökken a bankok különadója, kevesebb teher lesz az emberek en, ha én azt állítom, hogy mert továbbterhelték az ügyfeleikre ezeket a banki különadós terheket, és ennek én örüljek, akkor azt mondom, hogy nem fogok neki örülni, mert egy centit nem fognak visszakozni ebből a helyzetből. Ezért tehát gondolom, hogy ez a z előterjesztés annak a bizonyítéka, hogy a kormány érzékel egy helyzetet, a hitelszűkét, érzékel egy visszaesési lehetőséget, megpróbál rá hitelezési oldalon valamilyen megoldást adni. Közben alternatív megoldást is megpróbál keresni az MNB oldalán, mert tudjuk, hogy az MNB mindenre alkalmas, tehát olyan, mint a jó szabolcsi pálinka, hogy mindenre jó, mert tud festményt is vásárolni, meg tud növekedési hitelprogramot is indítani, meg alapítványi egyetemet szervezni, de ez most egy mellékszál. Azt szeretném csak mondani, hogy önmagában az az előterjesztés, ami előttünk fekszik, értelmetlenné teszi mindazt, amit a kormány eddig ebben a tárgykörben beszélt, és ez bizony súlyos hiba. Nem gondolom, hogy a kilábalás ott tart ebből a helyzetből, hogy most már ezt ám megengedhetjük magunknak, sőt a kilátások ebben a tekintetben - mint ezt megpróbáltam ecsetelni - jóval rosszabbak. Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, ehhez az előterjesztéshez nagyjából azt szeretnénk hozzáfűzni, hogy lehetett volna ennek az ügyne k jobb megoldása, a bankadó nem az ördögtől való. Mint László Tamás képviselőtársamnak ezt idéztem, még csak nem is ők voltak ebben az úttörők, ellenben a megoldásokkal jobb lett volna csínján bánni. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. ELNÖK : Köszönöm, Tukac s képviselő úr. Megadom a szót Hollik István képviselő úrnak, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja vezérszónokának. HOLLIK ISTVÁN, a KDNP képviselőcsoportja részéről : Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Ké pviselőtársaim! Idén már nem ez az első alkalom, amikor beszélünk és beszéltünk a bankok magyarországi helyzetéről, jövőbeni kilátásairól, illetve a magyar gazdaság lehetőségeiről, azonban megítélésem szerint nem lehet elégszer tisztázni, hogy honnan is in dultunk. Magyarországon 2010ben az Unió tagországai közül egyébként Svédországot követően másodikként vezettük be a bankadót egy olyan gazdasági helyzetben, amikor az ország a szocialisták kormányzásának köszönhetően elvesztette a költségvetési stabilitás át. Egy olyan gazdasági
