Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 30. hétfő (121. szám) - Tukacs István (MSZP) - az emberi erőforrások miniszteréhez - „Változatlanul gúzsba kötve lesz kénytelen ’táncolni’ az új egészségügyi államtitkár?” címmel - TUKACS ISTVÁN (MSZP): - ELNÖK: - DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára:
3175 Jelzi, hogy igen. Tukacs István képviselő urat illeti a szó. TUKACS ISTVÁN ( MSZP ): Köszönöm szé pen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Addig a pontig közöttünk soha nem szokott vita lenni, hogy az egészségügy olyan nemzeti ügy, amelyet nem lehet négyévenként másféle irányokba kormányozni. Ugyanakkor azonban az egész ségügy mindemellett is kétségbeejtő helyzetben van. Kétségbeejtő helyzetben, amelyet a tárca előző egészségügyi államtitkára úgy jellemzett, hogy egy olyan rendszerről van szó, ahol már nincsenek belső tartalékok ahhoz, hogy abból fedezzék a rendszer fennt artásának többletköltségeit, bérfejlesztéseket és minden mást. A bajok számosak: orvosok és ápolók elvándorlása, növekvő várólisták, 56 hónapra kapott diagnosztikai eljárások és egyszerű szűrések, olyan területi egyenetlenségek, amelyekben sokkal kevesebb eséllyel gyógyul, aki távolabb van a fővárostól és viszont, és persze az egészségügynek az a nagy gondja, amit úgy lehetne megfogalmazni, hogy méltatlanul alulfizetettek azok, akik gyógyítanak minket. Éppen ezért tehát fontos lenne azt a mondatot újra fel idézni, amit Zombor Gábor mondott - zárójelet nyitok: ő volt az, akinek távozásán talán egy szakma szomorkodott, zárójel bezárva , azt az állítást ismétlem, hogy a rendszeren már nincsenek belső tartalékok. Az új államtitkár úr azonban azt mondja, hogy ez t a rendszert nem érdemes pénzzel tömni, mert hiszen meg kellett próbálni átszervezni, és az abból felszabaduló pénzből lehet majd béreket emelni, lehet majd jobban és színvonalasabban működni. Én ezt kétlem. Tisztelt Államtitkár Úr! A kérdés azonban úgy s zól, hogy mi az érvényes egészségügyi álláspontja önöknek, és hol van az a pénz, amiből majd javítható lesz a rendszer. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK : Köszönöm szépen, Tukacs képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Rétvári Bence államtitkár úrnak. DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Ön is egy kicsit szokatlan, érzelemteljes mondattal kezdte a felszólalását. Engedje meg nekem is ezt! Tisztelt Képviselő Úr! Ha ennyire stratégiai ügynek tartotta a Magyar Szocialista Párt az egészségügyet, miért engedte át az SZDSZnek? Mennyivel egyszerűbb helyzetben lett volna ez a kormány is 2010ben, de önök is 2002 és 2010 között, ha ne m engedik át az SZDSZnek, ha nem engedik be a HospInvestet, ha nem engedik be a kórházi széfeket, a privatizációs elképzeléseket! Sokkal egyszerűbb helyzetben lett volna, sokkal kevésbé eladósított egészségügyet láttunk volna, ha ezt az MSZP nem teszi meg . Utána vagyunk ezeknek az időknek, ezeknek a döntéseknek, de itt a Magyar Szocialista Pártnak nagyon nagy hibája volt, amit nem kell hogy itt szóban, nyilvánosan elismerjen, de azért lássuk be, hogy sokkal kevésbé lennénk rossz helyzetben, ha nem az SZDSZ garázdálkodott volna ezen a területen ciklusokon keresztül. (17.30) Hogy külső forrásra van szükség, az egyértelmű, képviselő úr. Ezért biztosított külső forrást a kormányzat 60 milliárd forint értékben a kórházak adósságcsökkentésére az idei évben. Ezért biztosítottunk plusz 6 milliárd forintot a várólisták csökkentésére. Ön is tudja, hogy pár évvel ezelőtt még 70 ezer beteg volt ezen, a tavalyi év végére körülbelül 44 ezerre csökkent az ott várakozó betegek száma, most pedig 35 ezerre. Nem növekedett ez a várólista, hanem csökkent a várólista, és nem magától csökkent, hanem külső forrásból csökkent. De ugyanígy az alapellátás megerősítése: ha összeszámolja, hogy a jövő évi költségvetésben mennyivel fog többet kapni egy háziorvos, 40 százalékos többletet t apasztal. De ha megnézi az
