Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 23. hétfő (120. szám) - A növekvő mértékű korrupció visszaszorításáról és a korrumpálódott politikusok elszámoltatásáról szóló politikai vita - ELNÖK: - MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár:
3012 Tisztelt Ház! Egy 17 ezer négyzetméteres épületr ől van szó, amelyben 51 szállodai szoba is működött, tehát a magyar államnak rendszeres komoly bevételei származtak ennek az épületnek a fenntartásából, mégis 2005ben a szocialista kormány, a mai napig nem tudni a sok félrebeszélés miatt, hogy pontosan ki nek az utasítására, de az biztos, hogy törvényellenes módon, úgy döntött, hogy Székely Árpád 2005ben kinevezett akkori moszkvai nagykövetünkkel aláírat egy adásvételi szerződést - még egyszer: anélkül, hogy ennek a törvényi feltételei meglettek volna - ar ról, hogy a magyar állam értékesíteni kívánja ezt az egyedülálló stratégiai pozíciót jelentő épületet, amelyik, még egyszer, a világ egyik legdrágább városának, a világ egyik gazdaságilagpolitikailag legfontosabb metropoliszának a szívében volt található. (16.50) Egy olyan időszakban tette mindezt, amikor a moszkvai és a budapesti ingatlanárszint között mintegy 1015szörös különbség volt természetesen Moszkva javára. 2005 nyarán érkezett Székely Árpád Moszkvába, akkor vette fel a nagyköveti pozíciót, és m ár ez év végén, tehát néhány hónapos előkészületi munka után aláírt illegálisan egy adásvételi megállapodást egy luxemburgi székhelyű offshorecéggel, egy bizonyos Diamond Air S.a.r.l. társasággal. A törvényben előírtak ellenére vállalt a nagykövet úr köte lezettséget az épület értékesítésére, gyakorlatilag már 2005ben eladta ezt az épületet, de a történet igazából innen kezd érdekessé válni, mert a vételár nagy része nem ekkor, csak három évvel később futott be, miután Székely maga is elismerte, hogy minde nt, amit tett az ingatlan értékesítéséért, felsőbb utasításra tette, konkrétan megnevezve az akkori miniszterelnököt. A dolog pikantériája, hogy már 2005ben a vételár egy része átutalásra került, tehát gyakorlatilag a tranzakció lezajlott egy olyan idősza kban, amikor még kormányhatározat sem született a moszkvai ingatlan értékesítéséről. Ezek után mintegy két és fél év szünet következett, majd 2008 tavaszán az MNV Zrt. legnagyobb meglepetésére mintegy 3 milliárd 529 millió forint egyszer csak megjelent az MNV számláján, ahol állítólag azt sem tudták, hogy honnan jött és mire kapták ezt a rengeteg pénzt. Székely Árpád később egy interjúban elmondta, hogy 2008 márciusában írta alá a végső adásvételi szerződést, mindez megelőzte ugyanakkor a Nemzeti Vagyontaná cs 2008. július 30ai azon döntését, amelyben egy zártkörű értékesítési pályázat kiírásáról döntöttek. Tehát még egyszer, csak hogy tudjuk követni az eseményeket: 2005ben moszkvai magyar nagykövetünk felsőbb utasításra, miniszterelnöki utasításra aláír eg y adásvételi szerződést jogi felhatalmazás nélkül a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlanának áron alul történő értékesítéséről. Ezek után 2008ban megkapjuk a teljes vételárat, ami nagyjából nyolcada a piaci vételárnak, mielőtt megszületett volna a z a kormányzati döntés, hogy egyáltalán milyen mechanizmus keretében kerülhet értékesítésre az ingatlan; a Nemzeti Vagyontanács keretében. De ami igazán érdekessé teszi az ügyet, hogy ez év júniusában, tehát 2008 júniusában volt egy bizonyos kihelyezett ko rmányülés Dobogókőn, ahol döntés született a moszkvai ingatlannal kapcsolatos ügyintézés menetéről, tehát utólagosan szentesítette a kormány a három évvel korábbi adásvételi szerződés aláírását, annak három évvel későbbi megerősítését, majd a Nemzeti Vagyo ntanács vonatkozó döntését. Mind a két döntés, tisztelt Ház, tehát a dobogókői kihelyezett kormányülésen született döntés és a vagyontanácsi döntés is valószínűleg egyfajta utólagos jogi keretet akart adni a már korábban mindenféle engedélyek nélkül megköt ött üzlethez. Mit ad Isten, tisztelt Ház, miután kiírták utólagosan a pályázatot, azt a legnagyobb meglepetésre a Diamond Air S.a.r.l. nyerte egyedüli cégként, amelyik olyan pályázatot adott le, amely a formai követelményeknek megfelelt. A külügy végül csa k 2009 márciusában adta birtokba az épületet, és itt jön az igazi, nem várt fordulat a történetben: az a luxemburgi offshorecég, amelyik birtokon belül jutott a moszkvai kereskedelmi kirendeltség vonatkozásában, nem sokkal az épület átvétele után majdnem hétszeres áron adott túl az ingatlanon, egészen pontosan 3,5 milliárd rubel, azaz 23,5 milliárd forint értékben, azután, hogy nem sokkal korábban mintegy 3,5 milliárd forintért, tehát az eladási ár hetedéértnyolcadáért a magyar államtól hozzájutott az épü lethez. A Központi Nyomozó
