Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Volner János (Jobbik) - a nemzetgazdasági miniszterhez - „Mikor fejezi be a kormány a pazarló urizálást?” címmel - ELNÖK: - TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
295 GDParányosan is jelentősen kevesebb pénzt kapott, leépült, tehát a munkaerő újratermelését szolgáló nagy állami rendszerekre kevesebbet fordított a kormány, miközben a saját fenntartására, saját működtetésére lényegesen több pénzt szánt. Érdemes megn ézni azt, hogy az egészségügyre 2004hez képest, ha GDP arányában vizsgáljuk a költést, akkor jelenleg 350 milliárd forinttal van kevesebb betervezve a jövő évi költségvetésbe, mint amennyit a 2004es bázisévhez képest GDParányosan fordítani kellene egész ségügyi kiadásokra. Ennek az az eredménye, képviselőtársaim, amit láthatunk, hogy a betegek viszik be már a gyógyszereket és a kötszereket is a kórházakba, mert ennyire nincs pénz. Ugyanez az oktatás esetén is érvényes, ami egyébként a tudásalapú társadalo m záloga lehetne, a fejlettebb gazdasági tevékenység alapját képezhetné. Az alapfokú és felsőoktatásra GDParányosan 680 milliárd forinttal költünk jelenleg kevesebbet, mint amennyit 2004ben, még a szocialista kormányok idején költött a magyar állam. Érde mes megnézni még egy mutatószámot, csak hogy értsük, hogy mennyire nincs pénz jelenleg ebben az országban: 2004ben még ebben az országban 44 ezer új lakás épült, jelenleg olyan 7 ezer körül van ugyanez a szám. Tehát mi azt látjuk, tisztelt képviselőtársai m, tisztelt államtitkár úr, hogy önök arról beszélnek, hogy takarékosabb lesz az állami gazdálkodás, ehhez képest sokkal több ember sokkal többe kerül, az oktatásra, az egészségügyre, a nagy állami rendszerekre viszont egyre kevesebb pénz jut, és ezért Mag yarország versenyképessége csökkent. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiból.) ELNÖK : Köszönöm szépen, képviselő úr. Válaszadásra megadom a szót Tállai András államtitkár úrnak. TÁLLAI ANDRÁS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, eln ök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Bevallom őszintén, kicsit sajnálom önt, mert azt látom, hogy minden ülésen föl kell önnek szólalnia, minden ülésen valami rosszat el kell mondania a kormányról, és ön általában gazdasági vagy költségveté si kérdésekhez szeret hozzászólni, és addig kell bogarászni, míg nem talál valami témát. Javaslom, hogy azért ettől valóságosabb témát találjon, mert úgy látom, hogy ön nem jól olvassa a költségvetést, nem jól értelmezi, tévesen értelmezi a számokat, és ab ból még tévesebb következtetéseket von le és mondja el itt az Országgyűlésben. Ennek bizonyítékaként el tudom mondani, hogy a költségvetésben a pénzügyiköltségvetési tevékenységek és szolgáltatások soron kimutatott számokat ön tévesen értelmezi, úgy értel mezi, hogy az az államapparátusra fordított kiadás. Valójában az államapparátus kiadásainak csak egy része jelenik ott meg, és egy másik része pedig teljesen más soron, mégpedig a törvényhozói és végrehajtói szervek sorában jelenik meg. Ön tévesen nem adta ezt össze és nem hasonlította össze. A valóság az ön állításával szemben éppen ellentétes, hiszen a kormány nagy figyelmet fordít arra, hogy a működési kiadásait csökkentse. A pénzügyiköltségvetési tevékenységek és szolgáltatások növekménye mögött nem az igazgatási kiadások növekménye áll. Ön például nem veszi számításba azt, hogy ezen a soron vannak beruházási kiadások, többek között például a Paks II. beruházás, vagyoni kiadások, mint például a Nemzeti Eszközkezelő ingatlanvásárlásai vagy önkormányzati beruházások, vagy 2004gyel hasonlítja össze rejtélyes módon, amikor még nem voltak uniós befizetések, ami szintén jelentős része a költségvetésnek. De talán a legszembetűnőbb szakmai hibája a felvetéseinek az, hogy 2004ben az államadósság mindössze 12 29 6 ezer volt, a GDP 58,8 százaléka, hiszen a Fideszkormány ezt 52 százalékon adta át a szocialistáknak, most pedig ez 76,9 százalék. Így nyilvánvalóan az adósságszolgálatra törlesztett összeg lényegesen nagyobb a szocialista kormányok áldásos adósságnövelő tevékenysége folytán, 2004ben például csak 3280 milliárd forint volt, 2014ben pedig sajnos megközelíti a 8000 milliárdot. Vagy azt sem veszi figyelembe, hogy a kamatkiadások hogyan alakultak: míg 2004ben az államadósság kamatkiadása mindössze 875 milli árd volt, most 1345 milliárd a hasonlított évben,
