Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - Egyes szociális, gyermekvédelmi, családtámogatási tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről:
2842 Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országház! Az a helyzet, hogy bár nem azt kellene mondanom, amit most mondani fogok, szerintem mindannyiunkna k jobb lenne, de a helyzet az, hogy annak örülök, hogy ezzel a témával végre foglalkoznak. Viszont itt nagyon sok olyan intézkedés van, ami megkésett és kevés egyszerre. Igazából korábbi hibás döntéseket korrigálnak rengeteg helyen. A helyzet az, hogy én e gy kicsit többet vártam volna önöktől. A törvényjavaslat összes pontján nem fogok végigmenni, csak a legfontosabbakon. Kezdem a 3 éven aluli kisgyermekek napközbeni, illetve Hoffmann Rózsa képviselőtársam ajánlására a nappali ellátás átalakításával, ugyani s ez az egyik legnagyobb horderejű módosítás ebben a javaslatban. A helyzet az, hogy ezt nagyon elhanyagolták az előző ciklusban. Azt látom, hogy a kampányban belehúztak, tény az, hogy folyamatosan téma volt a bölcsődei férőhelyek helyzete, de nekem olyan érzésem volt ezzel kapcsolatban, hogy azokkal a férőhelyekkel kampányolnak, amit még el sem adtak. Merthogy beígérték korábban is, hogy létrehozzák ezeket a férőhelyeket, nem sikerült. Akkor, 2014ben meg végig hallgattuk, hogy majd 2018ra megcsinálják. É n ehhez jó munkát kívánok. Nosza, rajta, tisztelt FideszKDNP, akkor hozzák létre ezeket a férőhelyeket, mert nagy szükség van rájuk! Én éles vitában állok a KDNPvel, mert szerintem a barcelonai célok nem arról szólnak, hogy valami külső elvárásnak kell m egfelelnünk, hanem arról szólnak, amit sokan megélünk, hogy szükség van a bölcsődei férőhelyekre, szükség a családi napközikre, de nincs hely, mert nincs intézmény. Ez egy olyan szint, ez az egyharmados ajánlás, ami egy valóság közeli helyzetet mutat be. N em tudom, minden tiszteletem azoknak, akiknek hasonló tapasztalataik vannak, mint Hoffmann Rózsa asszonynak, és megélték ezt többször, de én magam is megélem ezt a helyzetet, és szeretném jelezni, hogy ezek a férőhelyek olyanok, amelyek nagyonnagyon hiány oznak. Nem a kommunizmusra meg a szocializmusra kell itt visszautalgatni, amikor erről beszélünk, meg posztkommunista utórezgésekről kell értekezni, hanem meg kell mondani, hogy ma Magyarországon a szülők folyamatosan görcsben vannak évről évre, hogy hogya n fogják a gyereküket bölcsődébe beíratni, hogyan fogják óvodába beíratni, hol találnak helyet a gyereküknek. Én azt várnám ettől a kormánytól, hogy azt a görcsöt, ami mindannyunkban, szülőkben megvan évről évre, oldja. Mert az a helyzet, hogy itt mégis a gyerekekről beszélünk, és ha valamiben egyetértés kellene hogy legyen ebben az országban, az az, hogy a gyermekek sorsa meg az, hogy nekik megfelelő körülményeik legyenek, nem pártpolitikai kérdés. Bárhol ülünk ebben a teremben, szerintem ki kell néznünk a bból az ideológiai keretből, amiben általában gondolkodunk, és azt kell mondani, hogy igen, egy gyermeknek szüksége van olyan helyre napközben, nappal, vagy bárhogyan is mondjuk, ahol megkapja azt a törődést és azt a fejlesztést, amire az adott életkorban szüksége van. (15.40) A helyzet az, amikor a demográfiáról beszélnek, szóval, azért itt egyvalamit látni kell. Önök 2010ben kerültek kormányra az előző ciklusban, ahhoz képest most 200 ezerrel kevesebben vagyunk, és akkor még ehhez hozzá kell tenni azt az elvándorlást, ami folyamatosan zajlik ebben az országban. Ez azért nagyon fontos, mert itt van egy olyan mutató, ami szerintem minden szakemberben piros csengőként kell hogy jelezzen, és ez az, hogy a legjobb szülőképes korban lévő nőknek most már a 68 s zázaléka külföldön van. Azt gondolom, ki kell látni abból a keretből, amiben itt a kormányt sokszor tetten érem, hogy ebben mozog. Szóval, itt nem egy ellenzéki akcióról van szó, amikor azt mondjuk, hogy az elvándorlást meg kell állítani és alacsonyak a bé rek, hanem arról van szó, hogy ezek a nők nagyrészt külföldön fognak szülni, ezek a gyermekek kis eséllyel fognak visszajönni Magyarországra, és idő kérdése, hogy mikor lendül át ez a libikóka a másik oldalra. Ami még itthon tartja a magyar nőket sok esetb en, az a család és a barátok, de egyre több, már komplett magyar kolóniák vannak kint. Most már nagyon sokszor hallom ezt a történetet, a Lehet Más a Politika csinál folyamatosan kutatásokat ezzel kapcsolatban, figyeljük ezt a jelenséget, beszélünk ezekkel az emberekkel, és azt
