Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 19. csütörtök (119. szám) - A Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény és a muzeális intézményekről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló 1997. évi CXL. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. HILLER ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
2810 harmadik részében szereplő kisebb jelentőségű ügyekből áll. Ezt a t örvényt kizárólag a Magyar Művészeti Akadémia feudális térfoglalása miatt terjesztették elő, és ha már így van, hogy a törvénnyel a parlament elé jönnek, még néhány ügyet odatettek, hogy az egyben kerüljön a Magyar Országgyűlés elé. Nem látom be és nem is fogom belátni, hogy miért kívánja bármely szakmai vagy legalábbis magát annak tartó testület, hogy a magyar kultúra egészéről gondoskodjon - ilyen feladatra ugyanis nincs szükség. Arra van szükség, hogy a magyar államnak a kultúrával kapcsolatosan legyenek elképzelései, és tudja, hogy mi az, amit éppen a saját maga által létrehozott, már úgy gondolom, a törvényhozás által létrehozott kulturális alapon keresztül a szakma bevonásával segít és véd. De hogy egy testület vindikálja magának a jogot ahhoz, hogy me ghatározza, esztétikailag mi a szép, az ország számára mi a hasznos és a kultúrában mi az előrevivő, ez a gondolat, tisztelt képviselő asszonyok és képviselő urak, a történelemben mindig is halálra volt ítélve. Önök hozhatnak ide még számos törvényt, a köl tségvetésben ígyúgy megfinanszírozhatják a saját nézetükön alapuló politikai szervezetet a kultúra területén, majd újabb és újabb igényekkel jelentkezhetnek, ha kinéztek maguknak egy újabb és újabb palotát valahol Budapest környékén, ettől még a létjogosu ltság nem igazolódik vissza. De fordítsuk meg kicsit a dolgot! Nézzük, hogy ha ez a gondolkodásmód lenne a meghatározó a jövőben, hogyan nézhetne ki a magyar kultúra és annak intézményrendszere! Mi van akkor, ha egy másik politikai érdekcsoport, legyen az bármelyik, a közeljövőben vagy a távolabbi jövőben ugyanezt a szempontrendszert választja, és azt mondja, hogy neki nem a Műcsarnok kell, a saját szervezete nem a Műcsarnokot igényli, hanem mert ott az operakedvelők vannak többségben, a Magyar Állami Opera házat? És egy újabb törvénnyel egy majdani politikai irányzat azt mondja, hogy ezt a gondolkodásmódot folytatom, amit önök most gyalázatos módon elkezdtek, csak éppenséggel nem a Hősök tere egyik oldalát akarják, hanem az Andrássy út közepén álló Magyar Ál lami Operaházat? Tessék már megmondani nekem, hogy a két gondolkodás között mi a különbség! Semmi! És jön egy harmadik, amelyik meg azt mondja, hogy ők viszont a klasszikus festészetet, művészetet kedvelik, és ha már az egyik politikai irányzat kisajátítot ta saját szervezetének a Műcsarnokot, ők átmennének a tér túlsó felére, és ők a Szépművészeti Múzeumot akarják. Egy újabb politikai irányzat meg majd úgy gondolja iksz év múlva, hogy mégiscsak a legújabb építésű, a magyar kultúra nagyszerűségét dicsőítő in tézmény, a Művészetek Palotája legyen az övék. És akkor az a szervezet majd a Művészetek Palotáját kéri magának. Ezt indítják el. Ezt indították el akkor, amikor a nemzeti kultúra egészéhez tartozó egyik meghatározó szentélyt, a Műcsarnokot odaadták egy in tézménynek. Példát adtak arra későbbieknek, hogy ők ugyanezt folytatva nemhogy integráljanak, nemhogy összefogjanak, hanem szétdaraboljanak. A legrosszabb példa, ami az elmúlt évszázad magyar kultúrájában volt, bár versenytársai különböző időszakban kétség kívül vannak. De azért valami miatt mégiscsak végig kell gondolni azt, hogy sem az első világháború előtti, sem a két világháború közötti, sem a második világháború utáni legkülönbözőbb rendszerek nem gondoltak arra, hogy a magyar kultúra egyetemes intézmé nyrendszereit szétdarabolják - itt pedig ez megtörténik, és azt mondják erre, hogy integrál. Hát, semmit nem integrál! Szétdarabol. Mint ahogy a magyar kultúra alkotói között is nemhogy összefogást hirdetne, hanem elkülönít. Ne mondják nekem, hogy egyébkén t csak azokat a művészeket, a kultúrában kitűnőségeket ismernek, akik a Magyar Művészeti Akadémiában ott vannak! Hát azért hány számos kitűnőséget tudunk, akik nem hajlandóak és nem is fognak hajlandók lenni ebbe a kultúra területén tevékenykedő politikai szervezetbe belépni! Ne mondják ezért, hogy összefog, meg integrál! Éppen ez a szervezet az, amely megbont és elkülönít. Nem gondolom, hogy ha a kormány ebben döntött, rosszul, és a többségi frakció nagyobbik pártjának vezérszónokát meghallgatva támogatja, akkor ennek a parlamenti döntésnek a szavazását ez az én felszólalásom módosítani fogja. Nem is ezért szóltam.