Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 16. hétfő (116. szám) - Napirend előtti felszólalók: - ELNÖK: - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
2325 a probléma globális, akkor csak globálisan is lehet megoldani, mi meg akkorák vagyunk, amekkorák, és amíg nincs megegyezés az Unióban vagy az egész glóbuszon, addig olyan sok tennivaló nincs. Én azt szere tném mondani, hogy a dolgok globális természetére való hivatkozás ne eredményezze azt a vitáinkban, hogy azt a tanulságot vonjuk le, hogy nekünk itt most különösebb tennivalónk nincs, hanem várjunk arra, amíg lesz majd közös megoldás. Az Európai Unióban ez t csináltuk az első párizsi merénylettől egészen a magyar kormány kerítésépítésről szóló döntéséig. Tanácskoztunk, közös megoldást kerestünk, és mindenki ezt mondta, hogy csak közösen lehet, egész addig, amíg azt nem mondtuk, hogy de jól látható, hogy közö sen eddig semmi nem kerekedett ki ebből. Tehát csinálja meg mindenki azt, ami az ő tehetségéből, képességéből, helyzetéből, állapotbéli kötelezettségéből rá nézve adódik. Ezt tette Magyarország. Tehát én, miközben elfogadom az ön érvelését arról, hogy a ki hívás természete globális, azt a kérdést teszem föl, hogy hol van nekünk ebben a globális krízisben a helyünk, és ebből a helyből milyen kötelezettségek származnak ránk nézve, és annak a kötelezettségnek eleget kell tenni. Azt, amit a magyarok megtehetnek, itt és most meg kell tenni - a magyar kormányt ez a meggyőződés vezeti. A második megjegyzés is érdekes volt, amely arról szólt, hogy együtt kell működniük a titkosszolgálatoknak. Én ezt nem vitatom, de szeretnék rámutatni arra, hogy ebben a helyzetben a bajt nem a titkosszolgálatok együtt nem működése okozta. Hát azt mindenki megmondta, mint említettem talán a bevezető gondolataimban is, hónapokkal ezelőtt, nem volt olyan biztonsági, titkosszolgálati főnök Európában, a magyart is ideértve, a németet is id eértve, nem volt olyan rendőrfőnök egész Európában, aki ne mondta volna meg, hogy nem az a kérdés, hogy lesze terrorcselekmény, hanem az, hogy mikor lesz és hol lesz. Mert mindannak, ami történik, nem lehet más a következménye; ez látható volt. Nem takaró zhatunk azzal, egyetlen európai vezető sem takarózhat azzal, hogy valamilyen információ nem állt rendelkezésre, mert a dolgok, a baj a bevándorlás természetéből szükségszerűen következik - ellenőrizetlenül és mindenfajta kontroll nélkül, szabályozatlanul ö zönlenek be emberek háborús övezetből a mi békés világunkba. Miért, mit gondoltunk, mi fog történni, tisztelt hölgyeim és uraim? Tehát miközben mi szorgalmazzuk a rendvédelmi, határrendészeti és titkosszolgálati szervezetek együttműködését, nem áltatjuk ma gunkat azzal, hogy ez hiányzott volna most ahhoz, hogy a bajt elkerüljük. Az a mondat is megütötte a fülemet, hogy Magyarország is felelős. Szerintem Magyarország biztosan sok mindenért felelős, és én lennék az utolsó, aki azt mondanám a saját fajtámról, h ogy hibátlanok lennénk, és én vagyok az utolsó, aki azt mondaná, hogy nemcsak most vagyunk hibátlanok, hanem mindig is azok voltunk. Tehát szerintem mi, magyarok pontosan tisztában vagyunk a történelmi felelősségeinkkel, és tisztában vagyunk a képességeink kel - nemcsak az erényeinkkel, hanem a fogyatékosságainkkal is. De egy ilyen helyzetben, amikor egyetlen ország volt szerintem, aki időben és azt tette, amit tenni kellett, most beszélünk a saját felelősségünkről? Miféle öngyűlöleti reflex ez? Miért gyűlöl jük magunkat? Én nem mondom, hogy dicsérjen meg bennünket az ellenzék, nem mondom, hogy mondja azt, hogy volt egy kormány Európában, amelyik azt mondta, hogy emberek, vegyük ezt komolyan. Én ezt nem várom, mert ez ellentétes lenne a pártpolitika természetr ajzával. De azt mondani az ellenzék oldaláról, hogy felelőssége van Magyarországnak - miért gyűlöljük ennyire a magyarokat? Saját magunkat? Mi ennek az oka? (Kunhalmi Ágnes: Csak a kormány!) Mi ennek az oka? (Taps a kormánypártok soraiban.) Tehát azt szere tném javasolni, hogy a helyzet súlyának megfelelően próbáljunk közösen osztozni a mértéktartás erényében. Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm a Jobbik vezetőjének azt a megjegyzését, amelyben mindannyian osztozunk a kormánypárti padsorokban, miszerint a bi ztonság nem pártpolitikai kérdés; az ebből fakadó együttműködési lehetőségeket majd keresni fogjuk, amikor erre szükség lesz. Most itt csak annyit szükséges kijelentenem, hogy a magyar kormány a leghatározottabban fellép mind a kényszerbetelepítés, tehát a kvóta ellen, mind a visszatoloncolás ellen.
