Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. szeptember 21. hétfő (97. szám) - Az ülés megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár:
232 más meg gürcöljön az összeszerelő üzemekben, ha meg nem tetszik, akkor menjen el külföldre. Ezt nem önök mondták, de önök pontosan ugyanúgy viselkednek. (Taps az LMP soraiból.) ELNÖK : A kormány nevében Czomba Sándor államtitkár úr fog válaszolni. Parancsoljon! DR. CZOMBA SÁNDOR nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Kezdem azzal, amiben egyetértünk: egyetértünk abban, hogy valóban egy olyan fontos, létező problémá t vetett fel, amely nemcsak a mai időszakban, hanem későbbi évtizedekben is meghatározó jelentőségű, hogy a mindenkori kormányok hogyan kezelik ezt. De itt körülbelül véget is ért az egyetértési része, hiszen ön most egy önök által publikált adatsorra hiva tkozik, ugye, 5 ezer fő jelzett vissza, én nem akarom Churchillt idecitálni, tudja, hogy mit mondott ezzel kapcsolatosan, én egy KSHadatot szeretnék önnek mondani, és egész pontosan fogom mondani, tehát a KSH által publikált SEEMIGprojekt szerinti adatot tudok mondani: 350 ezer olyan kivándorolt magyar él a világban, aki 1989 után, de legalább egy évvel a felmérés készítését megelőzően hagyta el Magyarországot. Ez 30 ezer családot keresett meg, talált meg, és célzottan találta meg ezeket a családokat. Teh át ha megengedi, én ennek az adatsornak jobban hiszek. És ami fontos, hogy ez alapján 2009 után, akik kimentek, alig 10 százaléka mondja, hogy nem tervez hazatérést; még egyszer mondom, alig 10 százaléka. Éppen ezért én azt gondolom, hogy a politikai nyelv ezetben célszerű az Európai Unión belüli mozgásokat nem migránsmozgásnak tekinteni, hanem vendégmunkásként tekinteni rájuk, mert sokkal inkább fedezi azt a valóságot, azt a valós képet, amit egyébként ez a folyamat tükröz. Nyilvánvalóan 2004ben egy jelent ős növekedés következett be, amikor az Unióhoz csatlakoztunk. De hiszen az egyik legfontosabb feladatunk az volt vagy azért csatlakoztunk az Unióhoz, mert szerettük volna a szabad munkaerőáramlást biztosítani, kifelé is és befelé is. És azokkal, akik lehe tőségként és nem kényszerként élik meg a külföldi munkavállalást, azokkal semmi baj nincs. (13.40) Ugye, 2011ben - az is egy fontos dátum - a német és az osztrák piac nyitott, és ott is jelentős migrációs növekedés tapasztalható. Abban is részben egyetért ünk, amikor azt mondja, hogy elsősorban az a fontos, hogy itthon tartsuk a fiataljainkat, és ne külföldről próbáljuk őket hazahozni, mert olyan tökéletes program szerintem nem lesz - soha egyetlenegy állam se fog tudni olyat működtetni , amivel mindenkit haza tudunk hozni. És hogy tette a magyar kormány ezzel kapcsolatban az elmúlt időszakban intézkedéseket? Hát engedje meg, hogy csak néhányat mondjak és tényleg a fiatalokra koncentrálva: a 1524 éves korosztályban 65 ezerrel dolgoznak többen most, mint 2 010ben, 65 ezerrel, 210 ezer helyett 275 ezren dolgoznak. Ha ön azt mondja, hogy ez egy jelentéktelen számadat, lehet így is, nyilván ellenzéki oldalról lehet, hogy én is ezt mondanám, de ez igen jelentős. És ez nem magától következett be, hanem a magyar kormánynak számos olyan intézkedése volt, csak néhányat hadd soroljak fel: „Első munkahely” garanciaprogram, Diplomamentőprogram, a munkahelyvédelmi akcióterv kedvezményei, diákmunka, lakhatási támogatás, fiatalok vállalkozóvá válásának támogatása, ifjúsá gi garanciaprogram. És amit most ön mond, a „Gyere haza, fiatal” program keretében is szeretném a tisztelt képviselő asszony figyelmét felhívni, hogy egyetlenegy európai állam sincs, aki programot hirdetett volna a fiatalok hazaérkezésére. A lengyelek kísé rletezgetnek, a szlovákok kísérletezgetnek, hozzánk jöttek most. A szlovákok azt tervezik, hogy azokat, akik Cambridgeben vagy egyébként NagyBritanniában végeztek főiskolákon, egyetemeken, őket szeretnék bizonyos összeggel hazacsábítani.
