Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 5. csütörtök (114. szám) - A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló 2014. évi XC. törvény, valamint a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
2172 Nyilván lehetőség szerint szélesíteni kell és minél szélesebb palettára kell felhozni az együttműködő szervezetek körét. Mindegy az, hogy kikről beszélünk, már olyan é rtelemben, hogy a parlamenti pártokon túli társadalmi partnerekről, ami persze a kultúrától kezdve a tudományon keresztül, az érdekképviseleteken át sok mindenki lehet, és a civilek bevonása mellett erősödhet meg. Itt a kérdéseim gyakorlatilag azok, hogy e nnek a rendszerét én értem, hogy ennek az életre hívását, megvalósítását sugallja a törvénytervezet, de szeretném tudni a formátumát, a rendszerességét, a működési mechanizmusának a kialakulását, azt, hogy ha és amennyiben összeáll egy ilyen együttműködői kör ezen problémák megoldása érdekében, akkor mondjuk, hogyan néz ki ennek a működési mechanizmusa; milyen időszakonként, vagy mi generálja azt, hogy ezek a körök adott helyzetben találkozzanak; vagy vane mozgásterük ezeknek a társadalmi partnereknek, szö vetségeseknek a tekintetben, hogy akár ne csak - ezt idézőjelbe tettem - „elszenvedő” résztvevői legyenek a történetnek, hanem alakítói, formálói, javaslattételi lehetőséggel bírói. Azt gondolom, hogy mindazok a szervezetek, amelyek ebben a segítségnyújtás i feladatkörben jelen lehetnek, persze itt nyilván az államigazgatási gépezettől elindulva, tehát a miniszteriális felületektől elindulva a katasztrófavédelmen át sok minden egyéb másig, Mesterházy Attila a vezérszónoklatában már szólt róla, a Vöröskereszt en vagy a Vörös Félhold mozgalmon át nagyon sok mindenkiig, ezek a szervezetek hogyan kapják meg annak a lehetőségét, hogy tényleges, valós befolyásolást tudjanak tenni, érvényre tudják juttatni a szándékaikat, az akarataikat, a segítségnyújtási képességük et. Ne csak - és mint mondtam, idézőjelbe tettem - „elszenvedői” legyenek ezeknek a folyamatoknak. És azt a kérdést, amit Mesterházy Attila feltett, én is szeretném megerősítő jelleggel feltenni, hogy az egyházak tekintetében miért nincs meg az a fajta jó értelmű direktivizmus, hogy igenis, az egyházak legyenek bevont együttműködő partnerei ezen kérdések kapcsán a feladat megoldásának. Nekem se válasz az, hogy az egyházak majd ilyenolyanamolyan civil szervezeteken keresztül érvényesítik és segítik a folya matok alakulását, nem! Szerintem az egyházaknak az ilyen típusú kérdésekhez való viszonyulása alapból, direktben is meg kell hogy legyen, és én bízom is abban, hogy meg is van. Tehát nem kételkedem benne, csak hát akkor egy törvénytervezet keretei között i s köszönjön vissza mindez. És igazából a másik ilyen aggályos kérdés a finanszírozási kérdések köre, az, hogy a törvénytervezetből kiveszik a fejezeti előirányzatonkénti elkülönítést, tehát hogy az éves költségvetésben ez már nem ilyen formátumban jelenik meg. És nem tekintem formainak azt sem, hogy a külpolitikáért felelős miniszter jelentéseket készít ezekben a történetekben. Ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor minden év VII. hó 31éig történt ez, most egy módosítással VIII. hó 31éig. Igazából nem i s értem, hogy miért van ez az egy hónapos csúszásbeli eltolódás, de ami nem formai, hanem inkább tartalmi, hogy a jelentések miért nem kerülnek az Országgyűlés falai közé? Szerintem ez olyan súllyal bíró kérdés mind a két esetben, akár a fejlesztési együtt működések tekintetében, akár a humanitárius segítségnyújtás vonatkozásában, amelyek igenis az Országgyűlés falai között kellene hogy megtárgyalásra kerüljenek. De ahogy Mesterházy Attila a vezérszónoklatában elmondta, legalább az Országgyűlés bizottságai e lőtt meg kellene hogy jelenjen ezeknek a kérdésköröknek a kezelése, ez nem kérdéses. Bár én azt gondolom, sokkal inkább az Országgyűlés előtt kellene hogy megjelenjen. És van még egy kérdésem, egy kételyem igazából, de lehet, hogy ezt a kételyt el lehet os zlatni és a kérdésre a válasszal ki lehet egyenesíteni. Ez a civil szervezetek előminősítésével kapcsolatos kérdésként fogalmazható meg. Nem látom igazából ezeknek az előminősítéseknek a szempontrendszerét, a hogyanját, a mikéntjét. Jó lenne, hogyha az áll amtitkár úr erre a kérdésre is válaszolna. És itt a befejező gondolatok kapcsán még egyszer szeretnék visszatérni magára a közbeszerzés kérdéskörére, hiszen ez a harmadik része ennek a törvénytervezetnek, amely vonatkozásában arról
