Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 3. kedd (112. szám) - Az élelmiszerláncról és hatósági felügyeletéről szóló 2008. évi XLVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik):
2051 kigondolt vagy kevésbé jól kigondolt magyarországi jogszabályokat megváltozt atni, ne kelljen a magyar parlamentet ilyen megalázó helyzetbe hozniuk, hogy önöknek volt egy jogalkotói szándékuk, brüsszeli csettintésre ettől most el kell térniük, és megpróbálják megmagyarázni, hogy miért észszerű számunkra, ellenzéki képviselők számár a befogadni ezeket a szándékokat, miközben ezek a szándékok az önök szándékaival, jelen pillanatban Magyarország érdekeivel szöges ellentétben állnak. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a Jobbik padsoraiból.) ELNÖK : Üdvözlöm önöket. Köszönöm szépen. Ti sztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces felszólalásra nem kért lehetőséget senki. Megkérdezem, hogy kíváne még valaki élni a felszólalás lehetőségével. (Jelentkezésre:) Igen. Z. Kárpát Dániel képviselő úr, parancsoljon! Z. KÁRPÁT DÁNIEL ( Jobbik ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem árulom el, pontosabban épp az, hogy elárulom, meglepetésként ért az, hogy ilyen gyorsan a felszólalás jogához és lehetőségéhez jutok, nemcsak azért, mert a mai nap a gyermekekkel szemben egyfa jta merényletet elkövető KDNP még vezérszónokot sem állított, de azért is, mert egész egyszerűen nem alakult ki, nem bontakozott ki vita egy nagyon súlyos kérdésben, ahol azért érdemi megszólalást a vezérkörben is hallottunk. De ez a kérdés az, hogy még eg yszer mondom, egy centrális brüsszeli csettintésre el tudjáke téríteni a magyar jogalkotó szándékát az eredeti szándéktól. Értem, hogy fogok itt kapni valami összefoglaló jellegű választ egy olyan zárszóban, amire már nem lesz módom reagálni, de nem tarto m méltónak ezt az egész vitastílust. Éppen azért nem tartom méltónak, mert itt most jelen pillanatban Magyarország szuverenitását erőszakolják meg egy olyan kérdésben, ahol igenis lenne mozgástér, lenne lehetőség, ahogy más különadók tekintetében is volt. Az úgynevezett pénzügyi tranzakciós illeték esetében még azt is megtette a kormányzat, hogy ezt a tipikusan adófajtát elnevezte illetéknek, éppen azért, hogy kevesebb brüsszeli bokszra legyen kényszerítve a későbbiekben. Látható, hogy ez az illeték a kormá nyzat szándékával találkozott, hiszen a bevételi várakozásai vagy teljesültek, vagy túlteljesültek. A másik oldalon pedig a pénzintézeteknek sem volt ez annyira rossz, hiszen Magyarország Kormánya engedte, hogy áthárítsák a károsultakra ezeket a tételeket szinte teljes egészében, kisvállalkozások esetében a teljes volument meghaladó módon. Sőt, tudunk olyan magyar kisvállalkozóról, amely számlalevelet kapott a banktól, miszerint hónapokra visszamenőleg szíveskedjen befizetni a pénzügyi tranzakciós illetéket . Tehát mindenféle jogszabályt kijátszó, megsértő módon ezt meg lehetett tenni Magyarországon. Az élelmiszerláncfelügyeleti díj esetében kettő probléma és gyanú volt. Az egyik az, hogy a portfólió megfelelő diverzifikálása esetén elkerülik vagy jórészt el kerülik ezt a tételt. Másrészt hogy beépítésre kerül adott esetben termékek árába, vagy beépítésre kerül olyan, a munkaerőpiacot érintő költségekbe, amelyeket végül a dolgozókon, az ott dolgozókon vernek le. Azt is látjuk, hogy itt most miniszteri szinten egy kétségbeesett javaslat is napvilágot látott a kormánytól, miszerint azért nem hagyják ezt az élelmiszerláncfelügyeleti díjat, az elveszett részét minden esetben a multicégeknél. Megpróbálják őket arra ösztökélni, hogy vegyenek fel még több munkaerőt, foglalkoztassanak még több embert, tehát piacgazdaságban azért kissé ismeretlen módon megpróbálják meghatározni azt a dolgozói létszámot, amelyről azért cégek szuverén módon szoktak dönteni. Én nem mondom azt, hogy ezek a szuverén döntések Magyarország szá mára előnyösek lettek volna az utóbbi 1015 évben, sőt. Amit ezek a külföldi hálózatok a magyar dolgozókkal csináltak, egyenesen vérlázító, és a leginkább megalázó körülményeket ők hozták tető alá Magyarországon. De azt is mondom, hogy nem feltétlenül ezen a másik csatatéren kellene megpróbálni kiköszörülni a
