Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 3. kedd (112. szám) - A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1968 nagyon sokan nem válnak érintettjévé ennek az anyagi elismerési folyamatnak. Ez így nincs rendjén, merthogy ők nem részesülnek f izetésemelésben, vagy mint ahogy más képviselőtársam mondandójából visszatükröződött, a helyben topogás érvényesül az ő esetükben. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy a terheltség akár a túlszolgálat, a túlóra tekintetében - már itt szó esett a 360 óra és az egyéb cikkelyek megfogalmazásáról, de nem konkretizálásáról, a heti szolgálati idő 48 órás létéről, és a készenléti idő, mondhatni, majdnem mértéktelen megemelésének a módjáról 260 órára , ezek mindmind felvetik azt a kérdést, hogy nem az állomány lé tszámbeli növelése lennee az útja annak, hogy egy kiegyensúlyozott, minél kevesebb hibával párosuló munkavégzés lehetőségét teremtsék meg azok, akik nyilván felettesként, illetve a pénzügyi források gazdáiként alakíthatják a folyamatokat. Azt gondolom, ho gy ez a másik út lenne a járhatóbb, márpedig az, hogy a létszám vonatkozásában történő még pozitívabb elmozdulásokat kellene érvényesíteni, érvényre juttatni, és nem a terheltséget fokozni, mert a terheltség fokozásával a hibázás lehetősége is megnő. Azt m eg, gondolom, senki nem kívánja. A másik része ennek a történetnek, hogy ha és amennyiben akár a készenlét tekintetében, de a túlóra vonatkozásában gondolkodunk, akkor a munkavállaló szemszögéből nézve kell szerintem mindig nézni a történetet a tekintetben , hogy a jogosultság megadatike a számára a vonatkozásban, hogy eldöntse ő, nem más, eldöntse azt, hogy azért a túlszolgálatért, túlmunkáért, amelyet végez, díjazásban részesüljön vagy szabadidőmegváltásban. Nem jó az az út, amikor nem a munkavállaló dön thet ezen dolgok kialakulásáról vagy kialakításáról, hanem mások döntik el ezt helyette, hiszen a tevékenységet ő végzi el, akkor legalább az a mozgásszabadsága legyen meg e tekintetben, hogy azt is eldönthesse, hogy díjazásban részesüljön vagy éppen szaba didőmegváltásban. Amire még szeretném a figyelmét felhívni államtitkár úrnak, egy fél évvel ezelőtt itt a Parlament falai között arról beszéltünk, hogy az új illetményrendszer gyakorlatilag 2016ban már érvényesül. Most meg arról olvasunk a törvényterveze t kapcsán, hogy 2019től lesz majd érvényesítve, és 2017ben meg 2018ban ilyenolyan beavatkozások fognak majd történni, no de hát ezek azok a beavatkozások, amelyeket ma itt a Parlament falai között senki nem tud prognosztizálni, nem látja senki azt, hog y milyen irányba megy. Nem az a baj, hogy itt a Parlament falai között mi ezt nem látjuk, hanem az érintettek, akiknek önök biztonságot, kiszámítható életpályát, anyagi elismerést és sok minden mást ígértek, azok most azzal kell hogy szembenézzenek, azt lá tják, hogy az a fajta úgymond biztonság, amit vártak a 2016 induló folyamatától, időpontjától, most dugába dőlt, és 2019 majd az a reményteli időpont, amikor újólag hihetnek abban, hogy a remény, ugye, soha nem hal meg, hihetnek abban, hogy tényleg, valójá ban bekövetkezik mindaz, aminek 2016ban be kellett volna következnie. Még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik az, ami a hivatásos jogviszony keretei között lévők mellett dolgozók, alkalmazottak körét érinti. E tekintetben kicsit soványkán ak érzem azokat a gondolkodásokat, amelyek még papírra sem kerültek, tehát még a papírra vetés sem történt meg, magyarra fordítva a szót, azok az emberek, akik nem a hivatásos állomány keretei között, de a rendvédelmi szervek munkásságát segítik, az ő eset ükben nem látom azokat a pozitív előremozdulási folyamatokat vagy azoknak a kialakítási szándékait, amelyek fontosak és elengedhetetlenek lennének. Hiszen az ő munkájuk mértékadó módon befolyásolja, alakítja, formálja, ráhatással van a hivatásos szolgálat keretei között munkát végzők munkájára. Ezért érdemes lenne ezzel is foglalkozni, kicsit érdemes lenne áttekinteni az elmúlt évek történését bérezés, fizetés tekintetében, és ennek a tanulságait figyelembe és számításba véve elindulni azon a pályán, hogy e zt a kört is meg kellene találni olyan értelemben, hogy megfelelő javadalmazásban kellene tudni részesíteni annak érdekében, hogy minél jobb, jó értelemben vett kiszolgálói legyenek a hivatásos állomány keretei között dolgozóknak. A másik dolog, amiről még mindenképpen szólni szeretnék, ez nem más, mint a jó értelmű munkabéke fenntartása és megerősítése. Ezzel kapcsolatban azt szeretném elmondani, hogy ez nemcsak a versenyszféra keretei között vagy épp a közszolgálat vonatkozásában, hanem a hivatásos
