Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 3. kedd (112. szám) - A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló 2015. évi XLII. törvény és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről:
1962 Jelenleg a létszámhiány miatt gyakorlatilag telje síthetetlenné válik a törvény, és még szabadidőben sem tudják megváltani a túlszolgálatot, vagy ha megteszik, akkor nem lesz elég rendőr az alapvető feladatok ellátásához. A migrációs krízis megmutatta a rendszer rendkívüli sebezhetőségét, és rámutatott ar ra, hogy a rendkívüli helyzeteket a rendszer csak a hivatásosok teljes kizsigerelésével tudja, úgyahogy kezelni, de ahhoz, hogy ez valamelyest törvényes lehessen, szükség van a Hszt., a szolgálati törvény módosítására is, amiben a fentiek szerint bővítik a túlszolgálat elrendelésének lehetőségét. Szeretném itt megjegyezni, hogy államtitkár úr, a migrációs krízist - nem csak azért, mert egyáltalán nem vagyunk ezen túl, még ha egy tűzoltás jellegű cselekedet történt is a határainknál - ne mint egy egyszeri v is maiort fogjuk föl. Egy ország életében sajnos bármikor történhetnek olyan haváriák, amelyek a rendőri állománytól, a rendvédelmi szervektől ilyen rendkívüli erőfeszítést kívánnak. Amikor azt mondjuk, hogy a migrációs krízis előhozta azt, hogy milyen lét számgondokkal küzd a rendőrség, akkor nem elégséges azt mutatni, hogy azért nem töltjük föl az állományt, mert levonul ez a krízis és utána nem fogjuk tudni mire használni ezt az állományt. Nem így van. Egyébként is van létszámhiány, és bármikor, sajnálato s módon bármely országban következhetnek be a rendvédelmi szervek számára fokozott terhelést jelentő krízishelyzetek. Az ország közbiztonságát veszélyezteti az, hogy az egyébként is létszámhiányos rendőrség alapfeladatai ellátásától további erőket kellett elvonni a határrendészeti igazgatósághoz. Mi úgy látjuk, az LMP azt látja, hogy az életpályamodell másik két ága - a biztosítási rendszer, ami a szolgálati nyugdíjrendszer hiányát lenne hivatott pótolni, illetve a lakástámogatási rendszer - továbbra is hiá nyzik. Összességében is a kiszámítható életpályamodellhez hozzátartozik az is, hogy a vonatkozó szabályok ne változzanak túl gyakran, tehát valóban legyen egy kiszámítható életpályamodell, hangsúlyozom még egyszer: ehhez hozzátartozik egy biztosítási rends zer is, ami kiváltja a korábban önök által megszüntetett szolgálatinyugdíjrendszert, és egy lakástámogatási rendszer is. Egyre súlyosabb gond a létszámhiány. Magas a pályaelhagyók száma. Jellemzően a leszerelés után nincs visszaút a szervezetbe, ennek kez elésére nem elegendőek a belügyi kormányzat eddigi tervei szerinti intézkedések végrehajtása, tehát a 3 ezer új rendőr szolgálatba állítása három éven belül. Itt jegyezném meg, hogy az LMPnek korábban a polgárőrökkel kapcsolatban voltak olyan javaslatai, amelyek a leszerelt rendvédelmisek tudását próbálták volna meg kerülő úton becsatornázni a rendszerbe. A jogállási törvény mindennapos módosítgatása nem szolgálja az életpálya kiszámíthatóságát, nem lehet kizsigerelni a hivatásos állományban lévőket, mert az eddigi rendelkezések alapján is súlyosan korlátozódik a magánélethez való joguk, a javaslat szerinti túlmunka lehetőségével gyakorlatilag meg is szűnik. A létszámhiány természetesen hirtelen nem megoldható, de a tartalékállományt mozgósítani kellene, le hetne. Fontos lenne a korábban leszerelt kollégák újrafelvételének megkönnyítése, továbbá a kapitányságokra történő felvételt gátló központi bérgazdálkodás helyett a meglévő, de betöltetlen státusokhoz megfelelő jelentkező esetén biztosítani kellene a bérk eretet. Ha például gyesen van egy rendőr, a státusa ugyan megvan, de a bérfedezetet elvonja a megye. A túlszolgálat pénzbeni megváltásának lehetőségét vissza kellene állítani, hogy ne maradjanak a rendőrök ellenszolgáltatás nélkül. Tisztelt Országgyűlés! E zeket a kritikákat természetesen az ötpárti egyeztetések során is megfogalmaztuk, és továbbra is szeretném aláhúzni, hogy túl azon, hogy a hivatásos állományúak között is egész egyszerűen az emberek mindennapi biztonságérzetét is közvetlenül veszélyezteti az, ha nem megfelelő körülmények között dolgoznak, ha kizsigerelik őket, ha nem működik az a jelzőrendszer, amit a szakszervezetek jelenthetnek pontosan a munkavégzés körülményei kapcsán, de legalább ennyire fontos, hogy a nem szolgálati viszonyban lévő re ndvédelmi alkalmazottak között ma egészen tragikus méreteket ölt a szegénység.
