Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. november 2. hétfő (111. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1922 országgyűlési képviselője, Fodor Gábor, a Liberálisok országgyűlési képviselője, Szabó Timea, a PM országgyűlési képviselője, Szél Bernadett LMPs országgyűlési képviselő, Varju László DKs képviselő aláírt, ma a Népjóléti bizottságban a fideszesKDNPs többség leszavazta vagy tart ózkodott, lényegében nem kerülhet ide a plenáris ülésre. A KDNP képviselőjét, Hoffmann Rózsát csak azért nem említettem a felsorolásban, mert ők eleve elzárkóztak ennek az OGYhatározatnak az aláírásától. Ma az a kormány beszél a családok támogatásáról és a gyerekek támogatásáról, amely egy ilyen nemzeti minimumot nem képes képviselni, hogy Magyarországon a mindenkori kormány fontosnak fogja tartani ennek az ügynek a felszámolását. Gyermekszegénységről és gyermekéhezésről beszélünk. A FideszKDNPkormány ré széről a képviselők ezt ma leszavazták. Köszönöm szépen, elnök úr. (Gúr Nándor tapsol.) ELNÖK : Utolsó napirend utáni felszólalásra jelentkezett Gúr Nándor jegyző úr: „A rászorulók védelméről” címmel. Öné a szó. GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Az ország teljesítőképességéből nem futja az otthoni ápolás méltó díjazására - mondják ezt az illetékesek, az úgynevezett illetékesek. Az ápolási díj évek óta változatlan összegű díjértéket képvisel, az éhenhaláshoz sem elégséges forrás. Miért nem minősül munkának, miért nem finanszírozható ekképpen a súlyosan fogyatékost otthon ápoló emberek tevékenysége? Miért nem emelik meg ennek a díjnak a mértékét? - tehetjük fel a kérdést. Mondhatjuk a válaszban azt, hogy nyilvánvaló, hogy 47 ezer forintból nem lehet megélni. De még a minimálbér összegéből sem, abból a 68 775 forintból. Hát akkor hogyan lehet 29 500 forintból? Vagy annak épp a nettójából, ami 26 550 forint? Nézzék, 29 500 forint 24 órában folyamatában végzett munkatevékenységért, amely kapcsán nincs s zabadság, mert a beteg ápolása nem olyan, hogy elmegyünk mellőle szabadságra! És a súlyos fogyatékossággal élők esetében ezernyi olyan problémával kell szembenézni, amire sokan nem is gondolnak, akik a kérdésekre válaszolni sem akarnak. Hozzá kell tennem a zt is, hogy ha az intézményi rendszer keretei között történik a gondozás, akkor jóval többe kerül. 7075 ezer forintos normatívák vannak ismereteim szerint. Ígéretek már voltak. Orbán is ígért - senkit nem hagyunk magára, senkit nem hagyunk az út szélén , de Halász János is 2011ben azt mondta, 2012ben emelni fogjuk az ápolási díj mértékét. S a parlamentben sokszor elhangzik: erős a gazdaságunk, egyre erősödő. Ha ez így van, akkor kérdezem, talán joggal: az ország gazdasági helyzete nem engedi meg azt, ho gy 6070 ezer ember tekintetében egyrészt az a tevékenység, amely társadalmilag értékes és megbecsülendő tevékenység, munkaviszony keretei között és megfelelő ellenszolgáltatás mellett történjen? Gondoljanak csak bele, ha az ápoló - mármint, aki otthon ápo lja a súlyos fogyatékossággal bíró embereket - megbetegszik, ő táppénzre nem mehet. Ha isten ne adj’, az ápolt meghal, akkor, aki ápolta, álláskeresési támogatásról vagy keresetpótló juttatásról csak álmodozhat. 26 550 forint. 26 550 forint, és öt éve, 201 0. április 30a óta változatlan. Az emberiesség hol van ezek mögött a kérdések mögött vagy épp a válasz tekintetében? S ha még kiegészítem azzal, hogy nagyon sokan, akik súlyos fogyatékossággal bíró embereket ápolnak, még lakhatási, fenntartási támogatásba n is részesültek - néhány ezer forintban, átlagosan négyezer forint nagyságrendben , ezt is megszüntették, tovább súlyosbították az ő élethelyzetüket, akkor azt kell mondjam, hogy a jelen kormány nem igazán érzékeny azon emberek irányába, akik súlyos társ adalmi problémák megoldását veszik a saját vállukra, és ezt teszik sokkal költséghatékonyabb módon, mint ahogy intézményi keretek között ez megoldható. A kérdés újólag és újólag eljön: miért nem minősíthető munkának a súlyos fogyatékossággal bírók otthoni ápolása? És miért nem kívánják ennek a díjtételét megemelni?
