Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak

2015. november 2. hétfő (111. szám) - Napirend utáni felszólalók: - ELNÖK: - ÁGH PÉTER (Fidesz):

1920 utódai egész biztosan nem fognak licitálni az állami földek elárverezésekor, mondjuk, a most dobra

v

ert majd’ 200 hektáros, csekély 400 milliót kóstáló ádándi vagy göllei földbirtokokra. Gömbös Gyula miniszterelnökként így vélekedett a kisgazda vezérről: Nagyatádi Szabó István a

földből nőtt ki, mint a búza, mint a magyar tölgy. Ahogy ezek gyökere belema

rkolt a magyar földbe,

úgy markolt bele Nagyatádi Szabó István gyökérzete a magyar lélekbe. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy próbáljunk fölnőni a Nagyatádi Szabó István által felállított

mércéhez. Legyen áldott az ő emlékezete! Köszönöm a figyelmet.

(No

vák Előd tapsol.) ELNÖK

: A következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Ágh Péter képviselő úr: „Húsz éve város

Csepreg” címmel. Öné a szó, képviselő úr. ÁGH PÉTER (

Fidesz

): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Idén emlékeztünk arra, hogy Csepreget, a Vas megye északi

részén, a Répce mentén fekvő helységet 20 évvel ezelőtt, 1995ben várossá avatták. Ezen évfordulón

illő, hogy itt az ország házában is fejet hajtsunk ezen szép város előtt. Bár a 20. évfordulóról egy

idegen azt gondolhatná, hogy fiatal

településről van szó, valójában nagyon hosszú múltra tekint

vissza. Idén már 760 éve annak, hogy 1255ben először említették a nevét egy oklevélben. Ekkor már a

környék egyik legjelentősebb települése lehetett. Az 1300as esztendőkben civitasként emlegetik

. Címere 1362 előttről ismert. Zsigmond király 1390ben a kanizsaiaknak adta, így mezőváros lett.

1452ben husziták foglalták el, ám őket később kiverték a városból. A XVI. században Csepreg újból kiemelkedő jelentőségre tett szert, többször volt színhelye a soproni megyegyűlésnek. Ekkoriban Magyarország legnagyobb mezővárosának egyike lehetett. A

XVI. században a lakosság nagy része protestánssá lett. 15571643 között már kollégium is

működött itt. Itt volt 1591 júniusában az a protestáns zsinat, ahol eldő

lt a két jelentős

nyugatmagyarországi protestáns egyház, az evangélikusok és a reformátusok szétválása. A harmincéves háború során, 1621ben a Bethlen Gábor pártján álló Csepreget a császár seregei

feldúlták. A kegyetlen mészárlásnak 1223 lakos esett áldo

zatul. Ekkoriban a város Sopron és Kőszeg

mellett a térség legjelentősebb települése volt, több céhes tömörüléssel, növekvő népességgel, zajló

evangélikus kulturális élettel. A városban - más magyar mezővárosokkal ellentétben - polgármester,

önálló bíróság szolgált. A községben 1621 és 1643 között nyomda működött Farkas Imre

vezetésével. A település eme kiemelkedő korszakához hozzájárultak a birtokosok, a Nádasdyak is.

1676ban, a Wesselényiösszeesküvés után a város császári tulajdonba került. 1776ban tű

zvész

pusztította, 167 háza a földdel vált egyenlővé. A XIX. század ismét fellendülést hozott a város életében. A vasúti közlekedés a közelben a Déli

Vasút kezelésében 1865ben nyílt meg a SopronSzombathelyNagykanizsa vasútvonalon. 1876ban létrejött a

járás, amelynek központja az 1886ban nagyközségi rangot kapott Csepreg lett. 1887ben jelent meg Farkas Sándor káplán Csepreg mezőváros története című monográfiája. A XX. század elején még tovább fejlődött a város közélete. 1913ban a SárvárBükCsepregK

őszeg vasútvonalon is megindulhatott a forgalom. Az I. világháborúban

172en haltak hősi halált, míg a II. világháború 84 főnyi áldozatot követelt. A II. világháborúban a

környék zsidóságát a csepregi gettóba gyűjtötték, majd onnan deportálták. 1950ben sa

jnos megszüntették a csepregi járást, és Vas megyéhez csatolták. Az ’56os forradalom és szabadságharc

során sem volt tétlen a település, hiszen büszkén tudom megjegyezni, hogy az egyik nemzetőr a

nagyapám, Hollósi Károly volt.