Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 26. hétfő (110. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK: - SALLAI R. BENEDEK (LMP):
1756 Tehát mindenképpen fontos az, hogy megtegyük azt az első lépést, amivel a fiatal oktatókat, kutatókat tudjuk a katedrához vonzani, hiszen nekik a legnagyobb a csábítás, őelőttük van még ott az a döntési lehetőség, hogy a gazdasági életben vagy a tudomány területén kívánnak elhelyezkedni. Ezt a döntést kívánja segíteni első lépésben a kormány azon intézkedése, amivel a tanársegédek és adjunktusok béremelését kívánja megvalósítani. Ugyanakkor felvetette azt a kérdést, hogy saját maguk nak kell kigazdálkodni az intézményeknek a béremelés egy részét. Azt kell mondjam önnek, nem állította senki sem azt, hogy az intézmények költségvetési támogatása nem biztosítja majd a bérrendezésben érintett illetmények kifizetésének fedezetét. Az elmúlt időszakban végrehajtott szakpolitikai és strukturális átalakításokkal, a kancellári rendszer bevezetésével és hatékony működtetésével jelentős források szabadultak fel. Ezen túl a 2016os költségvetés fejezeti előirányzatai közötti átcsoportosítás is kellő fedezetet biztosít az esetleges bérrendezéshez, így például a felsőoktatási és strukturális alap előirányzata, amelyet már nem szükséges adósságrendezésre fordítani, ugyanis az intézmények az eddig vállalt szerkezetátalakítási, hatékonyságnövelő intézkedé seket végrehajtották, tartozásállományukat csökkentették, így már a 2014. évben is pozitív egyenleggel zárhatták az évet. A szükséges forrásigény tehát tartalmazza a jövő évi költségvetést, ennek többletéről a költségvetési vita folyamán már számot adtunk. A fenti források állami költségvetési források, így a bérrendezés fedezetét az állam biztosítja, ráadásul úgy, hogy nem kerül máshonnan forráselvonásra sor. Azt hiszem, kedves képviselőtársam, ennek szükségességével mind a ketten egyetértünk, én pedig azz al szerettem volna megnyugtatni önt, megköszönve a kérdésfelvetését, hogy az állam teljes egészében a költségvetésben fogja biztosítani ennek a szférának a béremelését. Köszönöm szépen a kérdését. ELNÖK : Következő napirend utáni felszólalásra jelentkezett Sallai R. Benedek képviselő úr: „Egy folyó elterelésének évfordulójára” címmel. Öné a szó képviselő úr. SALLAI R. BENEDEK ( LMP ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Jelentős bűne lehet az államtitkár úrnak, hogy kirendelték ide válaszolgatni, de én mondom akkor a következő témát, amire akkor reagálhat, ugyanis épp ma 23 éve, 1992. október 26án Csehszlovákia egyoldalúan Dunakilitinél elterelte a Dunát, és a vízhozam 83 százalékát egy mesterségesen kiá sott vízmederbe, egy 30 kilométer hosszú üzemi csatornába terelte, hogy Bősnél egy korábbi tervezet alapján megépített erőművet kezdjen üzemeltetni. Ennek a története az 1930as évekig nyúlik vissza, amikor különböző európai tervek voltak még arra, hogy a folyókat végig kell vízlépcsőzni, és ezeket kell különböző vidékfejlesztési, áramtermelési, vízgazdálkodási célokra hasznosítani. 1956 áprilisában lett egy KGSTmegállapodás ebből, ami utána végigkísérte a XX. századot, és nagyjából egy szimbolikus eleme l ett a XX. századnak és a szocialista éra széthullásának. Nyilvánvalóan már a terv létrehozásától kezdődően voltak ellenzői az elképzelésnek: Bősnél kellett elkészülnie az első erőműnek, és Nagymarosnál, magyar oldalon a másiknak. 1984től, a Duna Kör megal akulásától kezdve voltak heves társadalmi tiltakozások ezzel kapcsolatban, amelyek végigkísérték az azt követő öt évet, és az egyik szimbolikus elemévé váltak a magyar rendszerváltásnak, hiszen ez volt talán az első olyan komoly társadalmi megmozdulás, ami kor ki lehetett hátráltatni egy kormányt abból, amit korábban a jogelődje megkötött. 1992ben történt a Duna elterelése, akkor a Duna 83 százalékát terelték át szlovák oldalra egyoldalúan. Ezt követően öt éven át folyt a hágai Nemzetközi Bíróságon az a per eskedés, aminek a mai napig nem vagyunk pontosan a végén. Ennek a pereskedésnek a vége az lett, hogy mind a két felet elmarasztalták, hiszen Magyarország a bíróság szerint megszegte korábbi megállapodását, míg
