Országgyűlési Napló - 2015. évi őszi ülésszak
2015. október 21. szerda (108. szám) - Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény és egyes adótörvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK: - GÚR NÁNDOR (MSZP):
1467 ELNÖK : Köszönöm szépen. Kétperces felszólalás következhetne - ez nem biztatás, csak egyszerűen tényleszögezés , de nem jelentkezett senki. Így előre bejelentkezett felszólalónak adom meg a szót. Gúr Nándor képviselő úr a következő . Parancsoljon! GÚR NÁNDOR ( MSZP ): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Az államtitkár úr a pulpituson egy szelektálást hajtott végre. Gyakorlatilag a bevezető gondolataiban elmondta, hogy lesznek majd jó adózók vagy vannak is, és lesznek majd rossz adózók. Használt különféle számokat is. Nem igazán tudtam összerakni. Majd biztosan segít menet közben a hozzászólásával. Mondta, hogy nagyjából 25 százalék a jó adózók körébe fog kerülni, ez mintegy 140 ezer főt, egységet fog érinteni, és 1020 ezerre tet te azoknak a számát, akik a rossz adózók kategóriájába tartoznak. Ha 25 százalék és 140 ezer, akkor a 4×25 százalék az 4×140 ezer, ami 640 ezer, ha a vállalkozások számát nézzük. Ettől több Magyarországon a vállalkozások száma. A számokat tehát ilyen értel emben majd érdemes kicsit rendbe rakni. A másik része a dolognak, hogy a minősítésekhez bizonyos értelmű kedvezmények vagy éppen hátrányok is tartoznak, attól függ, hogy jó adózó vagy rossz adózó valaki. Szerintem teljesen rendben van, ezzel nincs probléma , hiszen ha valaki tényleg tisztességgel eleget tesz a kötelezettségeinek, akkor ennek legyen haszna is. A másik oldalról nézve pedig, ha valaki ennek nem tesz eleget, bizonyos értelemben szorítottabb feltételek mellett működjön a dolog. Ha kockázatosnak m inősítünk valakit, ehhez mondott szempontokat az államtitkár úr, de talán nem említette a nagy összegű adóhiány vagy adótartozás kérdéskörét, de azt biztosan nem említette, ami a feketefoglalkoztatás kérdésköréhez kapcsolódó, vagy az üzletek adott esztendő ben történő kétszeri bezárását és egyéb dolgokat is tudnék említeni, amit a törvénytervezet magában hordoz. Ebből most csak egyetlenegyet emelnék ki, az pedig maga a feketefoglalkoztatás dolga. Magyarországon - nem kell hozzá nagy tudomány, ma már az utcát rovó ember is tudja, mert megtapasztalta – sajnos a foglalkoztatás színpadán nagyon nagy hányadban jelenik meg a feketefoglalkoztatás vagy épp a szürke. Ebből kifolyólag természetesen támogatom azt a fajta elképzelést és irányvonalat, amely arról szól, ho gy bizony a kockázatos minősítés alanyává tegyük azokat a foglalkoztatókat, akik feketén vagy szürkén foglalkoztatnak. Ez nincs benne a törvénytervezetben, de nem lenne baj, ha ezzel is kiegészülne, egyszerűen azért, mert sokkal tisztábbá lehetne tenni a g azdaságot, a gazdaság működését, és bizonyos értelemben gazdasági értelmű hasznot is hozna az országnak. A másik része a történetnek viszont az, amiről már egy gondolat erejéig szó esett, hogy most, amikor ezeket az - idézőjelbe tett - „ígérethalmazokat” a z asztalra teszik, akkor két dolgot soha ne feledjenek el. Az egyik dolog az, hogy önök egyrészt söralátétet ígértek az embereknek, azt mondták, hogy egy söralátéten meg tud történni az adóbevallás. Másrészt azt se felejtsék, hogy mondjuk, 201112ben és a z azt követő években milyen adóterheket és hányat vetettek ki az emberekre. Nagyjából 30 új adó kivetésére került sor, és csak 201112ben 2000 milliárd forintot meghaladó volt az a pluszadóteher, amivel szembesülni kellett az embereknek vagy a vállalkozás oknak. Amikor ilyen nagyságrendű adóterhek kivetése történt meg többletként a korábbi időszakhoz képest, akkor meg kell nézni ennek a mostani adótörvénynek a beltartamát, és látható, ha forintosítjuk, hogy elenyésző töredéke annak, ami adóterhet önök a kor ábbiakban kivetettek. Magyarul: százszor, ezerszer annyi adóterhet kivetettek a korábbi esztendőkben, mint amennyit most kicsi nyalókákon vagy szopogatós cukorkákon keresztül visszaadnak az embereknek, és ezt hírelik. Erről beszélnek, hogy hú, csodát csiná lunk, mennyi minden jót teszünk az embereknek, miközben ennek a többszörösét, százszorosát, adott esetben ezerszeresét elvették és teherként ráterhelték az emberekre. Ezt a két vetületét is érdemes megnézni a történetnek. A részletekkel ilyen értelemben ne m is nagyon akarok foglalkozni, mert az, ami a gépkocsik vásárlásának az adókedvezményében, az illetékek tekintetében, egyebek kapcsán megjelenik,
